elkötelezett mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → elkötelez.
II. mn 12B
’vmely ügyet, eszmét, irányzatot stb. v. vkit feltételek nélkül, odaadóan követő, támogató 〈személy, csoport, szervezet stb.〉’ ❖ ezeknek a megmozdulásoknak a résztvevői is a legelkötelezettebb rétegből, az újbirtokosok közül kerültek ki (1947 Sarkadi Imre 2055014, 88) | őszinte rokonszenvvel kísérik a nagy kínai nép harcát az ázsiai semleges államok, s a különböző még el nem kötelezett népek (1958 Magyar Nemzet szept. 21. C0354, 3) | Földessy Gyula, Ady elkötelezett híve a költő egyik versét magyarázta neki lelkes hevülettel, s Benedek Marcell ettől kezdve a század nagy lírikusának bűvkörébe került (1990 Rónay László CD53) | a szakértelem kormánya elkötelezett kell legyen abban is, hogy ez a szakértelem megfelelő utánpótlást is kapjon (1994 Országgyűlési Napló CD62) | [Jókai Mór] politikai nézeteiben Tisza Kálmán elkötelezett híve, családi kapcsolataiban a Rádayak többgenerációs barátja (2001 Csapó Csaba CD40).
a. ’ilyen személyre v. csoportra jellemző 〈gondolkodásmód, viselkedés stb.〉, ill. ilyen személy, csoport által létrehozott, elkötelezettségéről tanúskodó 〈mű〉’ ❖ Az elkötelezett humanizmusról szóló szavak éppen a Nyugatban, Babits lapjában hangzottak el először, 1933-ban (1966 Illés László CD53) | elkötelezett kommunista magatartás (1975 Pesti János 2056008, 86) | 1962-ben megjelentek a „cinéma vérité” hatását tükröző, elkötelezett dokumentumfilmek (1992 Sándor Tibor 2010011, 63) | Marx György könyvét a kíváncsi gimnazistáknak, az őket tanító tanároknak, a tömegtájékoztatásban elkötelezett újságíróknak [szánja] (1996 Természet Világa CD50).
b. (rég) ’〈udvariassági kifejezésekben, gyakr. elköszönésben, búcsúzásban〉’ ❖ a’ kikért ezen Mentségemet kéſzitettem, azoknak Kegyeſségekbe ’s békeſséges türéſekbe magamot bizodalmaſon ajánlván, vagyok hív tiſztelettel, el-kötelezett ſzólgájok (1788 Magyar Kurír C0313, 56) | örömmel fogadván minden alkalmatosságot […] annak a szives jó indulatnak valóságosíttására, mellyel maradok: Az Urnak el-kötelezett kész szolgája (1790 Pálóczi Horváth Ádám C2555, 35).
III. fn
1. ’vmely ügyet, eszmét, irányzatot stb. v. vkit feltételek nélkül, odaadóan követő, támogató személy, ritk. csoport, szervezet stb.’ ❖ Mindnyájan, kik körötte lélekzünk, elkötelezettjei vagyunk (1841 Remény C3612, 142) | minden becsületes író a legnagyobb elhivatás és felelősség elkötelezettje (1935 Sík Sándor 9598009, 1) | A Bartók-zene igazi elkötelezettjei (1970 Zoltai Dénes 1165001, 137) | [a háború után még a szürrealizmus] gazdagsága szembetűnő. René Char, az úttörők egyike, líráját esszenciális, filozofikus expresszióvá sűríti, Prévert kiadja első, igazi „chanson”-okból álló, tehát tömegek ajkára szánt dalait, az „elkötelezettek” (Aragon, Éluard) programszerűen újra elhatárolták magukat (1981 A magyar irodalom története CD53) | Mit tehet a vezető, aki fúrást észlel maga körül? Nos, reakciója beállítódásától függ, attól, hogy milyen vezetési stílus elkötelezettje (1986 Csepeli György 1029001, 45) | Az egykor Lipcsében és most immár több mint félévszázada Stuttgartban működő [Hiersemann] cég mindig is elkötelezettje volt a könyvekkel, és azon belül is különösen a régi nyomtatványokkal foglalkozó művek közreadásának (2001 Borsa Gedeon CD40).
1a. (birtokszóként) (rég) ’〈udvariassági kifejezésekben:〉 vkinek a híve’ ❖ Kurtán meg-hajtá magát eltte, egy: El-kötelezettje vagyok az Úrnak! mondásával (1806 Szabó Sámuel ford. C3783, 51).
2. (rég) ’vkinek a lekötelezettje, adósa, annak vmely dolog viszonzásával v. megfizetésével tartozó személy’ ❖ De mit mondjunk arról, aki hozzá [ti. az uzsoráshoz] folyamodik, s elkötelezettjévé teszi magát (1864 Halmágyi Sándor C2006, 179) | Kivánságodat, még ha elkötelezetted nem volnék sem tagadhatnám meg (1866 Szathmáry Károly C3859, 122).
Vö. ÉKsz.; SzT.