elnyel ts ige 1b6 

1. (/vál) ’hirtelen szájába vesz és lenyel vmit’ ❖ pénzt nyelnek-el moſt is némelyek, leg kiſſebb’ ſértés nélkl; ſzáz dupla aranyakat-is nyeltek már el, ’s mind ki mentek az alfelén (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 433) | Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban; Elnyelne hat ökröt, akkora szája van (1844 Petőfi Sándor 8366136, 219) | Öt perc múltán készen voltam azaz hogy félig borotváltan, rosszul begomboltan és a csokoládétól, melyet forró állapotában nyeltem el, összeégetve (1919 Elek Artúr ford.–Mérimée CD10) | A baglyok egészben nyelik el a zsákmányt (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1a. ’〈beszédhangot, ill. szót, szótagot〉 nem (megfelelően artikulálva) ejt ki, ill. elharap’ ❖ H. nélkül a Magyar még csak lehelleni, és igy élni se tud, csak a rosz tüdőjü Hecticalis, vagy latános Poëták nyelik azt el: több pausát kiván az, az elé számlált ajakos, fogós, torkos, vagy orros hangoknál (1813 Kenderesi Mihály C2563, 438) | Battarismus (lat.) tulgyors beszéd, mely mellett egyes szótagok elnyeletnek (1893 PallasLex. CD02) | A Szentigaz gyorsan hadarva, szaggatottan beszélt, néha csak suttogta, vagy éppen elnyelte a szavakat (1973 Gion Nándor 9190005, 93).

1b. (irod) ’〈érzelmet, (érzelmi) megnyilvánulást〉 magába fojt, visszatart’ ❖ Mind el-nyeli, a’ mit gondola mérgébe (1787 Pálóczi Horváth Ádám C2116, 138) | bosszúval és elnyelt keserűséggel szívében (1854 Jókai Mór CD18) | Vaymárt belső remegés fogta el és elnyelte a már kikívánkozó szót (1919 Schöpflin Aladár CD10) | a két lány láthatóan vihog, alig tudja elnyelni kipukkanó kacaját (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 158) | egy irgalmatlan ásítást nyel el (1957 Ottlik Géza 9496001, 16).

1c. (rég, vál) ’〈vmely mások által előidézett, őt érintő kellemetlenséget, kül. sértést〉 szó nélkül hagy; lenyel’ ❖ A’ Dámája reám hogy rútúl nyelvele, Azért-is a’ Tanáts ellene ki-kele. Szavéti-is ekkor sok motskot el-nyele (1810 Farkas András 7041008, 56) | elég alázatos volt arra, hogy a director urnak gorombaságait elnyelje (1857 Vas Gereben 8514013, 35) | [Pálffy Albert] ilyet csak az egy Petőfitől tudott elnyelni türelmesen, kinek lángelméjét eleitől fogva csodálta (1898 Vadnay Károly 8501005, 168) | Mert beláttuk, hogy azt a sok szemrehányást, amit tettünk vagy elnyeltünk évek során, nem lett volna szabad megtennünk (1943 Csekonics Endre 1026001, 13).

1d. (irod) ’〈szem(mel), tekintet(tel vki)〉 mohón vágyakozva v. kíváncsian néz vkit, vmit’ ❖ Kívül fegyveres nép és tömérdek ember Az üres sátrakat majd elnyelte szemmel (1846 Arany János 8014001, 145) | lángoló szemei szinte elnyelték a szép asszony sugár alakját (1887 Wohl Stefánia 8530005, 26) | Gaston nyugodt és komoly maradt, tekintetével valósággal elnyelve az arany hajat, melyet imádattal csókolt volna (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536001, 15) | Mennyi ügyesség, mennyi pajkos humor van ebben a leányban! Sóvárgó tekintete szinte elnyelte (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Juci most künn teniszezik, maga pedig ahelyett, hogy ott volna mellette, hogy elnyelné a szemével, hipnotizálná, szuggerálná – maga itt lopja a napot… (1939 Herczeg Ferenc 9241003, 15).

1e. (irod) ’〈olvasott v. hallott szellemi tartalmat〉(nagy figyelemmel, érdeklődéssel) befogad, magáévá tesz’ ❖ az, a’ ki a’ könyveket mohón elnyeli ’s inkább ſokaſágokra ’s új vóltokra, mint jelesſégekre teként, ritkán bír nagy tudománnyal (1798 Kis János¹ ford.–Knox C2665, 77) | Nagy zajt okozott ezen könyv megjelenésével, s mindenki mohón nyelte el tartalmát (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 108) | mohón nyelt el minden szót, a szent igét se különben (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | mindig úgy éreztem, hogy a tanár nekem beszél, minden szavát elnyeltem az utolsó hangig (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 97).

2. (vál) ’〈üreg, nyílás stb.〉 magába fogad vkit v. vmit, és az eltűnik benne’ ❖ a ’sír gyermekét elnyelte (1796 Kis János¹ 8240025, 28) | Megvillan egy-egy katonai egyenruha vagy püspöki talár. Mind elnyeli apródonkint a tágas lépcsőház (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | vizeket elnyelő nyílások és repedések (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a folyóirat Münchenben feladott példányait, [...] ki tudja, milyen titkos archívumok és raktárak nyelték el (1989 Pomogáts Béla 2001017, 86) | Csongor úrfit elnyelte a rengeteg (1996 Szabó Magda 9630009, 155) | Hatalmas barlang mélye nyelte el [Fruzsinát] (2010 Térey János 3314004, 345).

2a. (vál, átv is) ’〈föld, víz, tűz stb.〉 úgy lep el, borít be, vesz körül vkit, vmit, hogy az (fokozatosan) eltűnik benne’ ❖ az egybe keveredet tsillagzatok magokkal öſzve ütköznek, mellyek alá húlván, tengerektöl nyeletnek-el (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus 7044040, 14) | ezen üdvöſséges érzés minden kétségit el-nyelte (1789 Orczy Lőrinc ford.–Wieland 7448006, 209) | eltünt az [ti. az erdő], elnyelte a föld, helyén pedig roppant örvény vagy szép tó támadott, vagy varásszerüleg előállott sósziklák meredeznek fel (1870 Orbán Balázs CD22) | elnyelének mindent már a lángok (1890 Komjáthy Jenő 8248025, 142) | Darvas apja hamarosan bevonul és elnyeli a háború (1943 Juhász Géza¹ 9283011, 122) | vajdahunyadi acélból készült huzalok meredeznek az égre, míg a rájuk omló cement sorra elnyeli mindegyiket (1960 Méliusz József 9433014, 497).

2b. (vál) ’〈(fokozatosan növekvő) sötétség, homály, köd〉 a szem elől egyre jobban eltakar vmit’ ❖ A köd elnyelte alakjaikat (1850 Jókai Mór CD18) | Mezei bácsi még egy pillantást vet a „Turini Jézus” falon függő arcképére, melyhez még egy fohászt látszik küldeni, mielőtt a sötétség végképp elnyelné (1873 Mikszáth Kálmán 8312043, 28) | A kunyhók és tanyák azonban már nem látszanak, elnyelte őket a fehér homály (1940 Veres Péter 9771009, 50) | A köd elnyelte a szomszéd házat (1998 Magyar Hírlap CD09).

2c. (irod) ’〈erős hang, zörej más hangot〉 túlharsog, elnyom’ ❖ S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej (1846 Petőfi Sándor 8366313, 130) | A zivatar zúgása elnyelte a távozó paripák dobogását (1877 Jókai Mór CD18) | A jajkiáltást és a halálnyögést elnyeli a hullámok zaja (1934 Zalka Máté 2051024, 70) | a forgalom dübörgése minden más hangot elnyelt (2008 Benedek István Gábor 3151005, 900).

2d. (vál) ’〈hely(iség)〉 befogad(ni képes) vkit, vmit’ ❖ ekkor egy kicsit megritkul a népcsődület, sokat elnyelnek az éttermek, de még maradnak elegen, akik nem szoktak ebédelni (1882 Jókai Mór CD18) | A zöld leveles magyar csárda bőségesen nyelte el ezeket a jeles vendégeket, akik szívből örvendeztek már annak a körülménynek is, hogy vidéki kirándulást tehetnek (1930 Krúdy Gyula CD54) | ötezer-nyolcszáz négyzetméter: ha háromszáz ember bejön, simán elnyeli őket a ház, mintha lakatlan lenne (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’Abszorbeál.’

3a. (Fiz v. Kém is) ’〈folyadék, szilárd test gáznemű, ritk. folyékony anyagot〉 felszív, magába vesz’ ❖ [a víz] sokat elnyel belle [ti. a gázokból] (1799 Nyulas Ferenc C3339, 108) | a nátronmész igen sok széndioxidot képes elnyelni (1896 PallasLex. CD02) | hideg tiszta vízbe széndioxidot kell vezetni, amikor is a víz a gázt elnyeli és szénsav (H₂CO₃) képződik (1974 Horváth Árpád CD30) | Rendkívül esős volt az ősz, sok helyen vetni sem tudtak, több vizet már nem tud elnyelni a föld (1999 Magyar Hírlap CD09).

3b. (Fiz is) ’〈anyag a rajta áthaladó hullámokat v. azok egy részét〉 nem bocsátja át és nem veri vissza’ ❖ A’ keményebb testek a’ hangot viſzſza verik és ersítik; a’ lágyabbak ellenben mintegy elnyelik, és siketítik (1803 Fábián József 7101025, 89) | a két jég közé szorult földtömeg [...] elnyeli a szűk folyosón terjengő melegkisugárzást (1875 Jókai Mór CD18) | A testek nem nyelnek el minden sugarat egyenlő mértékben (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 23) | A fényes felület jól veri vissza, a kormozott felület jól nyeli el a fényt (1997 Természet Világa CD50).

4. (vál) ’önállóságát megszüntetve a saját részévé tesz, magába olvaszt, bekebelez vmit’ ❖ eggyik hatalmas birodalom a’ másiktól el-nyelettetett (1792 Magyar Múzeum ford. 7448020, 335) | Kis népet elnyel a nagy (1872 Arany László 8015002, 124) | A kis kiadók azután eltűntek, elnyelték őket a nagyok (1913 Elek Artúr CD10) | A M. Kir. Honvédség Balatonaligán épített üdülőt altiszti állománya részére (utóbb ezt nyelte el a fél községet bekebelező pártüdülő-komplexum) (1998 L. Nagy Zsuzsa CD17).

5. (vál, átv is) ’〈intézmény, vállalkozás, tevékenység stb. pénzt v. vmely szükséges anyagot〉 hamar elfogyaszt, felemészt’ ❖ a’ kltsön fel-vett pénznek u’sorája minden jövedelmeket el-nyeli (1791 Péczeli József ford.–Maisonnet C5365, 626) | Nincs kellemetlenebb egy fiatal leánynál, ki soha otthon nem tud maradni, ki folytonosan uj meg uj szórakozások után vágyik – e vágy utoljára telhetetlen leend, s elnyeli háziboldogságát (1863 Jósika Júlia 8210001, 41) | az ily építkezések azonban költséges munka mellett óriás mennyiségű faanyagot nyeltek el (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A 30 milliós kölcsönt egészen elnyelte az 1872-i deficit (1911 Halász Imre CD10) | egyre több pénzt nyelnek el a nemzetközi élvonaltól távolodó magyar klubcsapatok (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. nyel; ÉKsz.; SzT. ~, elnyelendő, elnyelet, elnyelhet