elold ts ige 3a6 (átv is)

1. ’〈köteléket v. rajta levő csomót〉 úgy old ki, hogy addigi rögzítő funkcióját megszünteti’ ❖ Ha pedig Kumilla nálod kegyelmet lel, Hiſzem, hogy Delimán jó válaſzſzal felel, Oſztán ſzövetségek kötteſsék ollyan fel, Kit végsö napokig ſenki ne oldjon-el (1777 Kónyi János C2731, 149) | Feriz eloldá a csónak kötelét, a csáklyák egyet taszítottak rajta, s az belódult fejedelmi terhével a zajgó hullámsíkra (1853 Jókai Mór CD18) | [Amadé] beleült a csónakba, eloldotta a láncot és pár evezőcsapással a zöld erdő közepére evezett (1915 e. Lovik Károly 9402005, 145) | Imrus odalenn eloldotta a csomót és hajtja, tekeri a szerkezet könnyű fogantyúját (1954 Vidor Miklós 9778003, 341).

2. ’〈megkötözött v. vmihez odakötött élőlényt, ill. vmihez rögzített tárgyat〉 a kötelék kibontásával szabaddá tesz’ ❖ Hát im, bátor eloldják [a múzsák a megkötözött Ámort] (1791 Főldi János ford.–Anakreón C1758, 156) | Gyürke bátya az udvaron eloldotta a szamarat (1897 Kazár Emil C2513, 107) | [Laci] beült egy kis pirosra mázolt csónakba, eloldotta és nyugodt, erős csapásokkal messze behajtotta a tóra (1925 Harsányi Zsolt 9226002, 44) | Kölcsey az érzelmi nihil állapotának kockázatait is vállalva, minden külső támasztól, követésre hívó eszménytől, tekintélytől, ideától megpróbálja eloldani magát (1998 Kulin Ferenc CD17).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eloldat, eloldhat

elold tárgyas ige 3a6 (átv is)
1.
〈köteléket v. rajta levő csomót〉 úgy old ki, hogy addigi rögzítő funkcióját megszünteti
Ha pedig Kumilla nálod kegyelmet lel, Hiſzem, hogy Delimán jó válaſzſzal felel, Oſztán ſzövetségek kötteſsék ollyan fel, Kit végsö napokig ſenki ne oldjon-el
(1777 Kónyi János)
Feriz eloldá a csónak kötelét, a csáklyák egyet taszítottak rajta, s az belódult fejedelmi terhével a zajgó hullámsíkra
(1853 Jókai Mór)
[Amadé] beleült a csónakba, eloldotta a láncot és pár evezőcsapással a zöld erdő közepére evezett
(1915 e. Lovik Károly)
Imrus odalenn eloldotta a csomót és hajtja, tekeri a szerkezet könnyű fogantyúját
(1954 Vidor Miklós)
2.
〈megkötözött v. vmihez odakötött élőlényt, ill. vmihez rögzített tárgyat〉 a kötelék kibontásával szabaddá tesz
Hát im, bátor eloldják [a múzsák a megkötözött Ámort]
(1791 Főldi János ford.Anakreón)
Gyürke bátya az udvaron eloldotta a szamarat
(1897 Kazár Emil)
[Laci] beült egy kis pirosra mázolt csónakba, eloldotta és nyugodt, erős csapásokkal messze behajtotta a tóra
(1925 Harsányi Zsolt)
Kölcsey az érzelmi nihil állapotának kockázatait is vállalva, minden külső támasztól, követésre hívó eszménytől, tekintélytől, ideától megpróbálja eloldani magát
(1998 Kulin Ferenc)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eloldat, eloldhat

Beállítások