elpucol ige 1a (biz)

1. ts (átv is) ’〈szennyeződést, szemetet〉 eltávolít, eltakarít (vhonnan)’ ❖ Teofráz elpuczolta már a halott arczáról a sarat (1895 Tömörkény István C4316, 121) | Ha Anna megjön, muszáj ezt a vén csontot elpucolni a bárkáról (1924 Lengyel Menyhért ford.–O’Neill CD10) | Ilse kénytelen volt újra a vödörhöz és a felmosó rongyhoz nyúlni. – Én többet nem pucolom el a piszkodat Michael apó (1929 Peéry Piri CD10) | a kutyatartók elpucolják az utcáról az állat piszkát (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈pénz(összege)t, vminek az árát〉(pazarolva) elkölt(i)’ ❖ mindenét elpuczolta a felesége (1867 Tolnai Lajos C4200, 16) | a pénzt zsebrevágod, el is pucolod magadra az utolsó fityingig (1925 F. Kernách Ilona CD10) | El voltam keseredve, mert két nap nem volt munkám és ahelyett, hogy tettem volna a spórolásomhoz, elpucoltam belőle majd egy pengőt (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706006, 9) | [Imre] odalépett az özvegyhez, ajkához emelte a kezét, aztán homlokon csókolta. – Isten vele, mócikám – mondta. – Ne felejtse el: ha mindent elpucoltak, nálam mindig meglesz az otthona (1957 Rónay György C3638, 257) | [a cimborák Briskinek] útját állják, italt diktálnak bele, s akkor már nincs megállás: hétfő reggelre az utolsó fillérig elpucolja a pénzt (1962 Népszabadság okt. 17. C4814, 6).

2. tn ’(menekülve, a feltűnést kerülve) gyorsan távozik (vhonnan v. vhova)’ ❖ Én elpucolok ebből a városból (1961 Népszabadság júl. 9. ford. C4813, 9) | Valami parancsuk érkezett, harmadnap kora délután, s úgy elpucoltak, akár a nyúl. Mentették az irhájukat (1964 Cseres Tibor 9088001, 113) | fölizgatja a férfit, aztán az utolsó előtti percben elpucol (1985 Szentkuthy Miklós 2007001, 291) | Tettlegességre nem kerül sor, sebtében elpucolunk egy sikátorba (1996 Természet Világa CD50).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elpucol ige 1a (biz)
1. tárgyas (átv is)
〈szennyeződést, szemetet〉 eltávolít, eltakarít (vhonnan)
Teofráz elpuczolta már a halott arczáról a sarat
(1895 Tömörkény István)
Ha Anna megjön, muszáj ezt a vén csontot elpucolni a bárkáról
(1924 Lengyel Menyhért ford.O’Neill)
Ilse kénytelen volt újra a vödörhöz és a felmosó rongyhoz nyúlni. – Én többet nem pucolom el a piszkodat Michael apó
(1929 Peéry Piri)
a kutyatartók elpucolják az utcáról az állat piszkát
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
〈pénz(összege)t, vminek az árát〉 (pazarolva) elkölt(i)
mindenét elpuczolta a felesége
(1867 Tolnai Lajos)
a pénzt zsebrevágod, el is pucolod magadra az utolsó fityingig
(1925 F. Kernách Ilona)
El voltam keseredve, mert két nap nem volt munkám és ahelyett, hogy tettem volna a spórolásomhoz, elpucoltam belőle majd egy pengőt
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
[Imre] odalépett az özvegyhez, ajkához emelte a kezét, aztán homlokon csókolta. – Isten vele, mócikám – mondta. – Ne felejtse el: ha mindent elpucoltak, nálam mindig meglesz az otthona
(1957 Rónay György)
[a cimborák Briskinek] útját állják, italt diktálnak bele, s akkor már nincs megállás: hétfő reggelre az utolsó fillérig elpucolja a pénzt
(1962 Népszabadság okt. 17.)
2. tárgyatlan
(menekülve, a feltűnést kerülve) gyorsan távozik (vhonnan v. vhova)
Én elpucolok ebből a városból
(1961 Népszabadság júl. 9. ford.)
Valami parancsuk érkezett, harmadnap kora délután, s úgy elpucoltak, akár a nyúl. Mentették az irhájukat
(1964 Cseres Tibor)
fölizgatja a férfit, aztán az utolsó előtti percben elpucol
(1985 Szentkuthy Miklós)
Tettlegességre nem kerül sor, sebtében elpucolunk egy sikátorba
(1996 Természet Világa)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások