elsiet ige 5b
1. tn ’〈ember, állat v. jármű〉 gyorsan, sietve eltávozik vhonnan, ill. elmegy vhova’ ❖ rövid bútsúzáſom után azon helyröl el-ſiettem (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 147) | Poſta-hajók is állitattak ki a’ ſzükséges helyekre; hogy […] hírt-vinni […] a’ nevezett Admirálisokhoz el-sieſſenek (1800 Magyar Kurír C0337, 163) | A holló bátran siet el fészkébe (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | Estig dolgoztam, aztán elsiettem egy koncertre (1937 Kassák Lajos 9314013, 74) | [a román járókelő] elsietett tüntetni (1990 Lovass Zoltán 1097001, 176).
1a. (kissé rég, irod v. vál) ’〈természeti jelenség〉 gyorsan haladva eltávolodik, ill. eltűnik vhonnan (vhova)’ ❖ Vidd el gyöngyeidenn, óh sebes Inn’ vize, melly rabtornyom alatt, a’ Duna’ szélihez, ’s ennek habjaival hirtelen elsietsz a’ bajszos magyarok’ drága határira; vidd el csókjaimat Laura’ lakásihoz (1795 Verseghy Ferenc CD01) | a szélvész amikép jött, elsiet (1857 Tompa Mihály CD01) | [a csúcsról látható] egyfelől Erdővidék a felénk folyó Olttal, le egészen a Barczaságig, másfelől a hévizi völgyület a tőlünk elsiető Olttal le egész Fogarasig (1868 Orbán Balázs 8340004, 81) | a tiszta ég kékje és az elsiető felhők hívnak színes alkonyok elé (1927 Kampis Lajos CD10).
1b. (kissé rég, irod) ’〈idő(szak)〉 gyorsan elmúlik, eltelik’ ❖ Hajh, elsietnek, Posthume, napjaink! (1824 Virág Benedek CD01) | Érzem, érzem minden dobbanással Éltem mi gyorsan elsiet (1858 Madách Imre 8284046, 306) | Hogy elsiet az idő (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 110).
2. tn ’〈ember v. jármű〉 gyorsan, sietve elhalad vhol’ ❖ [egy író] El ſietett véllek [ti. a bábokkal] Fébusnak temploma mellett, ’S r’ám tsak alig nézvén, egy pázſit dombra kutzorgott (1791 Verseghy Ferenc 7373035, 11) | [Béla] midőn anyja’ házánál nehéz szívvel elsietne, a’ grófnénak több cselédeit látá az útszának ellenkező részeiről lelkindezve a’ ház felé futni (1836 Petrichevich Horváth Lázár 8367005, 219) | Lenn egy zárt hintó sietett el (1908 Szép Ernő CD10) | Elsiet köztünk apróléptü, szikár osztályfőnökünk (1965 Illyés Gyula 9274206, 36).
2a. (kissé rég, irod v. vál) ’〈természeti jelenség〉 nagy sebességgel elhalad vhol’ ❖ egy patak szélén állunk, mely a barlangon át, ki tudja honnan jőve s hova menve siet el lábainknál (1853 Kőváry László 8255002, 103) | A vár alatt elsiető Vityal pataka (1870 Orbán Balázs CD22) | Teljes pompájukban ragyogtak a csillagok és a felhőalakzatok, amint a hold előtt elsiettek, fantasztikus, repülő hóhalmazoknak látszottak (1908 Nagy Lajos CD10).
3. ts ’〈feladatot, munkát〉 hamarjában, kapkodva, felületesen végez el, összecsap, ill. így hoz létre vmit’ ❖ [I. Mátyás] akármely nagy ’s nehéz dologhoz kezdett, azt szemesen megnézte, el nem siette, de erős és állhatatos kézzel végrehajtotta (1822 Zsebkönyv C4585, 102) | Nem tudok elsietni, elnagyolni semmit; a lelkiismeretesség nem erényem, hanem megszokásom (1906 Ambrus Zoltán C0592, 234) | A munkát nem szabad elsietni (1983 Közhelyszótár 1066007, 259).
3a. ’elhamarkodva, kellő meggondolás v. előkészület nélkül dönt el, ill. hajt végre vmit’ ❖ [ami] föllépésünk módját illeti, mivel etekintetben elsietni a dolgot helytelen volna, […] annálfogva helyesnek látom én is, hogy etekintetbeni vélemény- és tervadásra az adó tárgyában kinevezett úrbéri rendszeres bizotmány bízattassék meg (1842 Teleki László² 8473007, 359) | Kedves fiam, el ne siesd a házasságodat (1898 Gyarmathy Zsigáné C1955, 10) | egy pillanatra sem veszti el a fejét, nem siet el semmit, megvárja, amíg a sors intézkedik (1937 Németh Andor 9480023, 287) | Személyi kérdésekben Orbán Péter nem kívánja elsietni a döntést, hanem előbb tájékozódik és mérlegel (1998 Magyar Hírlap CD09).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.