elutasít ts ige 4a4

1. (rég) ’arra szólít fel vkit, hogy menjen el (vhonnan v. vhova)’ ❖ Személy válogatás nélkl tartozik minden idegeneket, ha tsak ſzemélyek ſzerént a’ meg jelenésre nem kérettek, úgy a’ Játſzó ſzemélyeknek Inaſſait is a’ ſzinrül el-utaſitani (1793 Magyar játékszín C2990, XXXIV) | „Ah, kérem, csak ne mondja kegyed, hogy engemet el akar küldeni!” kiáltott Olivér [...]. „Ne utasítson el ajtajától, hogy ismét az utcákon ne kelljen bolyonganom [...]” (1843 Gondol Dániel ford.–Dickens C1888, 143) | Udvariasság az, inasomat olly rövidke izenetekkel elutasitani (1845 Degré Alajos 8100004, 30) | a látogatók elé ő [ti. Róza] megy ki, egy detektív éles szemével vizsgálja meg s kérdezi ki, mit akarnak s aztán elutasítja, ha csak nem okvetlenül szükséges, hogy beeresztessenek (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04).

2. ’kérést, kérelmet megtagadva visszautasít, elküld vkit’ ❖ a’ verselt az  hizelked Dallaival elutasította (1820 Perecsényi Nagy László 8325015, 74) | Egyszer egy fiatal hölgyet kellett elutasítani kérelmével. Ez kényelmetlen dolog (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | a francia Jockey Club éppen a múlt évben utasította el Hirsch bárót ama kívánságával, hogy tagjai közé iktassa (1927 Krúdy Gyula CD54) | azok az újságírók, akikkel filmrendezőként jó kapcsolatot alakítottam ki, szívesen beszámoltak a munkáimról, ám ha a cigányok ügyében kerestem meg őket, elutasítottak (1994 Magyar Hírlap CD09) | [a felvételi elbeszélgetésen] előfordulhat, hogy elutasítanak valakit, akár hely hiányában, akár mert az adott család elvárásai nagyon eltérnek az iskola céljaitól (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (kissé rég) ’〈udvarlót, kérőt〉 kikosaraz’ ❖ Markitta, hímvarrónő (Déryné), kibe egy asztalos legény szerelmes, nagyravágyásból [...] elutasítja az asztalos legényt (1838 Vörösmarty Mihály C4539, 170) | nagyon csodálkozom, hogy előkelő kérőidet sorba elutasítod. Valld meg, ugye valami titkos szerelem epeszt? (1874 Mikszáth Kálmán CD04) | az Ónodi kisasszonyoknak köszönhető, hogy Juliska eddig minden kérőjét elutasította. A kisasszonyok mindegyiken találtak valamely kifogásolnivalót (1919 Krúdy Gyula CD54).

3. (rég) ’〈vmely életpályáról〉 eltanácsol, ill. 〈szolgálatból〉 elbocsát’ ❖ Mikor illy paedagogusok állanak-fel hazánkban, megérdemlik, hogy Quintilianussal utasitsuk-el őket az irói pályáról (1834 Kállay Ferenc C0240, 80) | Görgey tábornok ur a Sándor ezredtől 25 hiteszegett svartzgelb tisztet utasított el, mert seregének jó szellemét látta veszélyeztetve általuk (1848 Kossuth Lajos CD32).

4. ’〈kérést, követelést〉 megtagad, ill. 〈javaslatot, tanácsot (megfogalmazó szöveget)〉 visszautasít, nem fogad el’ ❖ Szép ſzerivel jjjön, néki javaslotta, Mert máskép ervel el-fog-hozattatni [...].  eztet röviden el-útasította (1793 Gvadányi József C1940, 308) | [a fejedelem] sok balfogást követett el, s a mellett kényuri makacssággal utasitott el minden jó tanácsot (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A tanács ingerült hangon utasítja el a kérelmet, meginti a közbenjáró lelkészeket s kimondja, hogy a papok a tanács ellenére ne merészeljenek új szokásokat behozni az eklézsiába (1930 Pintér Jenő CD44) | Az Al-Baath című szíriai lap már tegnap elutasította Netanjahu felszólítását a béketárgyalások folytatására (1996 Magyar Hírlap CD09).

5. ’〈vmely (kedvező) ajánlatot, lehetőséget〉 azzal élni nem kívánva elhárít magától’ ❖ Ha meghivásom nem méltóztatik Elútasítni: jó ebédje lesz (1844 Petőfi Sándor 8366116, 162) | az ajánlatok, amik a minapi három kegylevélben teneked téve voltak, s amiket oly gorombán elutasítottál, most újból készen állnak a számodra (1882 Jókai Mór CD18) | kedve nagyon derűs lett, amint elgondolta, hogy miféle állást utasított el magától (1925–1927 Krúdy Gyula CD54) | [Japán] felajánlkozását a francia kapituláció napjaiban Hitler fölényesen elutasította (1995 Diószegi István CD17).

6. ’nem ismer el igaznak, helyesnek v. jogosnak, ill. létjogosultságát kétségbe vonva megkérdőjelez vmit’ ❖ nagyon szégyölleném: ha öszszé-viszszá-írott, és egybe-habartt Szittyiai történeteket [...] el-nem-utasíthatnám (1806 Dugonics András C1481, 5) | A fiatal tisztviselő ugyan nemes méltatlankodással utasította el magától a vádat; de a körülmények mind ellene bizonyítottak (1874–1876 Jókai Mór C2300, 18) | [Petőfi] álmodozó alaptermészetébe később belevegyült a minden megalkuvást mereven elutasító függetlenség érzelme (1933 Pintér Jenő CD44) | Az anarchisták elutasították az uralmi intézményeket, elsősorban az államot, ezzel együtt pedig mindenfajta hierarchiát és centralizációt (1993 Molnár Máté CD17) | [Franz Brentano] nem hisz a velünk született erkölcsi eszmékben, de a teljes etikai relativizmus álláspontját is elutasítja (1994 Új Könyvek CD29).

7. (kissé rég) ’elirányít, útbaigazít vhova vkit’ ❖ Házról házra jártam hogy hallhassam, ki merre útasít-el? (1792 Kazinczy Ferenc ford.–Wieland C2553, 205) | utasítson el engem Ismael Asmái lakására (1851 Jókai Mór CD18) | elutasították tovább, hogy merre menjen, ha közelebb úton akar érni, arra a füzes felé, csak mindig a patak mentén (1885 Jókai Mór CD18) | Sok kunyorálás után elutasítottak végre egy házhoz, ahol „utasok szoktak megszállni.” (1912 Móricz Zsigmond C3224, 5).

7a. (rég) ’〈vmely dologban, vmire vonatkozóan〉 tájékoztat, eligazít, útmutatással ellát vkit’ ❖ ha korosabb idre nevekedvén Svékus Orſzágba jövend [a gyermek], a’ Királynál ajánlani fogja ſzerentsés el mozdíttatását [a svéd vendég]. És [...] hagyott is nála egy el útasító fen írást (1784 Magyar Hírmondó C0272, 138) | Dolgaibann el-útasíttom (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 260) | Igen nagy hálaadással meg köszönném, ha a’ T. Úr olly Kegyelmes lenne hozzám, és engem el útasítana, avagy jegyzéseit velem közölni méltóztatna az én Orthografiám eránt (1805 Bodnár Antal C4939, 118).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elutasít tárgyas ige 4a4
1. (rég)
arra szólít fel vkit, hogy menjen el (vhonnan v. vhova)
Személy válogatás nélkl tartozik minden idegeneket, ha tsak ſzemélyek ſzerént a’ meg jelenésre nem kérettek, úgy a’ Játſzó ſzemélyeknek Inaſſait is a’ ſzinrül el-utaſitani
(1793 Magyar játékszín)
„Ah, kérem, csak ne mondja kegyed, hogy engemet el akar küldeni!” kiáltott Olivér [...]. „Ne utasítson el ajtajától, hogy ismét az utcákon ne kelljen bolyonganom [...]
(1843 Gondol Dániel ford.Dickens)
Udvariasság az, inasomat olly rövidke izenetekkel elutasitani
(1845 Degré Alajos)
a látogatók elé ő [ti. Róza] megy ki, egy detektív éles szemével vizsgálja meg s kérdezi ki, mit akarnak s aztán elutasítja, ha csak nem okvetlenül szükséges, hogy beeresztessenek
(1905–1906 Mikszáth Kálmán)
2.
kérést, kérelmet megtagadva visszautasít, elküld vkit
a’ verselt az  hizelked Dallaival elutasította
(1820 Perecsényi Nagy László)
Egyszer egy fiatal hölgyet kellett elutasítani kérelmével. Ez kényelmetlen dolog
(1887 Mikszáth Kálmán)
a francia Jockey Club éppen a múlt évben utasította el Hirsch bárót ama kívánságával, hogy tagjai közé iktassa
(1927 Krúdy Gyula)
azok az újságírók, akikkel filmrendezőként jó kapcsolatot alakítottam ki, szívesen beszámoltak a munkáimról, ám ha a cigányok ügyében kerestem meg őket, elutasítottak
(1994 Magyar Hírlap)
[a felvételi elbeszélgetésen] előfordulhat, hogy elutasítanak valakit, akár hely hiányában, akár mert az adott család elvárásai nagyon eltérnek az iskola céljaitól
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (kissé rég)
〈udvarlót, kérőt〉 kikosaraz
Markitta, hímvarrónő (Déryné), kibe egy asztalos legény szerelmes, nagyravágyásból [...] elutasítja az asztalos legényt
(1838 Vörösmarty Mihály)
nagyon csodálkozom, hogy előkelő kérőidet sorba elutasítod. Valld meg, ugye valami titkos szerelem epeszt?
(1874 Mikszáth Kálmán)
az Ónodi kisasszonyoknak köszönhető, hogy Juliska eddig minden kérőjét elutasította. A kisasszonyok mindegyiken találtak valamely kifogásolnivalót
(1919 Krúdy Gyula)
3. (rég)
〈vmely életpályáról〉 eltanácsol, ill. 〈szolgálatból〉 elbocsát
Mikor illy paedagogusok állanak-fel hazánkban, megérdemlik, hogy Quintilianussal utasitsuk-el őket az irói pályáról
(1834 Kállay Ferenc)
Görgey tábornok ur a Sándor ezredtől 25 hiteszegett svartzgelb tisztet utasított el, mert seregének jó szellemét látta veszélyeztetve általuk
(1848 Kossuth Lajos)
4.
〈kérést, követelést〉 megtagad, ill. 〈javaslatot, tanácsot (megfogalmazó szöveget) visszautasít, nem fogad el
Szép ſzerivel jjjön, néki javaslotta, Mert máskép ervel el-fog-hozattatni [...].  eztet röviden el-útasította
(1793 Gvadányi József)
[a fejedelem] sok balfogást követett el, s a mellett kényuri makacssággal utasitott el minden jó tanácsot
(1859 Vasárnapi Újság)
A tanács ingerült hangon utasítja el a kérelmet, meginti a közbenjáró lelkészeket s kimondja, hogy a papok a tanács ellenére ne merészeljenek új szokásokat behozni az eklézsiába
(1930 Pintér Jenő)
Az Al-Baath című szíriai lap már tegnap elutasította Netanjahu felszólítását a béketárgyalások folytatására
(1996 Magyar Hírlap)
5.
〈vmely (kedvező) ajánlatot, lehetőséget〉 azzal élni nem kívánva elhárít magától
Ha meghivásom nem méltóztatik Elútasítni: jó ebédje lesz
(1844 Petőfi Sándor)
az ajánlatok, amik a minapi három kegylevélben teneked téve voltak, s amiket oly gorombán elutasítottál, most újból készen állnak a számodra
(1882 Jókai Mór)
kedve nagyon derűs lett, amint elgondolta, hogy miféle állást utasított el magától
(1925–1927 Krúdy Gyula)
[Japán] felajánlkozását a francia kapituláció napjaiban Hitler fölényesen elutasította
(1995 Diószegi István)
6.
nem ismer el igaznak, helyesnek v. jogosnak, ill. létjogosultságát kétségbe vonva megkérdőjelez vmit
nagyon szégyölleném: ha öszszé-viszszá-írott, és egybe-habartt Szittyiai történeteket [...] el-nem-utasíthatnám
(1806 Dugonics András)
A fiatal tisztviselő ugyan nemes méltatlankodással utasította el magától a vádat; de a körülmények mind ellene bizonyítottak
(1874–1876 Jókai Mór)
[Petőfi] álmodozó alaptermészetébe később belevegyült a minden megalkuvást mereven elutasító függetlenség érzelme
(1933 Pintér Jenő)
Az anarchisták elutasították az uralmi intézményeket, elsősorban az államot, ezzel együtt pedig mindenfajta hierarchiát és centralizációt
(1993 Molnár Máté)
[Franz Brentano] nem hisz a velünk született erkölcsi eszmékben, de a teljes etikai relativizmus álláspontját is elutasítja
(1994 Új Könyvek)
7. (kissé rég)
elirányít, útbaigazít vhova vkit
Házról házra jártam hogy hallhassam, ki merre útasít-el?
(1792 Kazinczy Ferenc ford.Wieland)
utasítson el engem Ismael Asmái lakására
(1851 Jókai Mór)
elutasították tovább, hogy merre menjen, ha közelebb úton akar érni, arra a füzes felé, csak mindig a patak mentén
(1885 Jókai Mór)
Sok kunyorálás után elutasítottak végre egy házhoz, ahol „utasok szoktak megszállni.”
(1912 Móricz Zsigmond)
7a. (rég)
〈vmely dologban, vmire vonatkozóan〉 tájékoztat, eligazít, útmutatással ellát vkit
ha korosabb idre nevekedvén Svékus Orſzágba jövend [a gyermek], a’ Királynál ajánlani fogja ſzerentsés el mozdíttatását [a svéd vendég]. És [...] hagyott is nála egy el útasító fen írást
(1784 Magyar Hírmondó)
Dolgaibann el-útasíttom
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Igen nagy hálaadással meg köszönném, ha a’ T.tekintetes Úr olly Kegyelmes lenne hozzám, és engem el útasítana, avagy jegyzéseit velem közölni méltóztatna az én Orthografiám eránt
(1805 Bodnár Antal)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások