elun ts ige 1a4
’〈hosszú ideje tartó tevékenységet〉 unalmasnak, terhesnek kezd érezni(, és nem akarja tovább folytatni)’ ❖ reménylem, hogy valamint a szerelmesek szerelmes írásoknak olvasásában fáradhatatlanok, úgy te sem unod el az olvasását barátságos írásomnak (1772 Barcsay Ábrahám 7019031, 25) | mig a kalapok, napernyők stb. összeszedettek, elunta a várakozást (1852 Bérczy Károly 8050002, 164) | A kis leány, hogy elunta az üldögélést, a virágokból csokrot kezdett gyűjteni magának (1911 Kádár Endre CD10) | A terítőket ő [ti Amália néni] tervezi és rajzolja, kiszurkálja gombostűvel, majd finom fonalakkal alkotja meg. Éjszakánként villanyfénynél dolgozik, ha elunja, cimbalmozik egy sort (1997 Magyar Hírlap CD09).
a. ’〈hosszú ideje tartó kellemetlen, nehéz helyzetet〉 megelégel, és nem akarja tovább elviselni, elszenvedni’ ❖ Egy üdöben, hogy a Farkasok, és a Juhok a ſok pártolkodó hadakozást el unták vólna, békeſségre ſzálanak egy más között (1777 Németh Antal¹ ford.–Morvan de Bellegarde C3321, 65) | Egy munkás özvegy asszonynak szolgálói voltak, kiket éjjeli kakasszókor szokott munkára költögetni. Ezek elunván a huzamos bajt, összebeszéltek, hogy meg kell ölni a házi kakast (1845 Szabó István¹ ford.–Aiszóposz C3777, 93) | A harmadik emeleten lakott albérletben Vacula, egy zöldarcú, tüdőbajos nyomdászlegény, aki elúnta a vén hárpia óbégatását (1928 Ormos László CD10) | mindenki, aki a Bartók Béla úton közlekedik, finoman szólva elunta már, hogy Dél-Buda közlekedési káoszának tarthatatlansága csupán folyamatos beszédtéma (1999 Országgyűlési Napló CD62).
b. elunja magát ’unatkozni kezd’ ❖ el-únnya az ember magát (1790 Földi Ferenc ford.–Campe C1757, 17) | Más nap Kökényi valamivel vidámabban ébredt fel mint közönségesen, mert elunván magát korábban feküdt le (1848 Peregriny Elek 8360027, 137) | Moviszter elunta magát, kicsit még ringatózott a hintaszéken, aztán átsompolygott a szalonba (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 103) | Mindennap máshová megyünk; vagy az iskolába, vagy a műhelybe, a varrodába, a kreatív műhelybe. Azért, hogy el ne unjuk magunkat (1997 Magyar Hírlap CD09).
c. ’〈számára addig kedvelt, vonzó dolgot〉 unalmasnak, érdektelennek kezd találni’ ❖ Itt hagyod három Eſztends szálláſod? ezen ſzép réteket; e’ ſzép Kriſtályt még gyz vízeket; kék vlgyeket; e’ ſzép Dombokot, és hegyeket súgár erdkkel el úntad? (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 29) | senki nem tud annyira elbájolni, mint Gvido Reni ’s Carlo Dolce, édes nőképeivel, ezeket imádni ’s napokig nézni tudnám, és soha el nem unni (1843 Athenaeum C0026, 255) | Ha elúnja a fővárost, Balatonfüredre menekülhet (1928 Szini Gyula CD10) | [az óvodában] csak agyonhasznált, elunt játékok vannak (2000 Magyar Hírlap CD09).
d. ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a társasága untatni, ill. gyakori megjelenése zavarni kezd vkit〉’ ❖ Akár-mikor akkor, de el-únnyák egy-mást (1786 Dugonics András C1470, 111) | kopognak, hihetőleg ismét indigena [= helybeli], már eluntam őket (1840 Deák Ferenc CD51) | ha Ady elkedvetlenedett, elunta az embereket, vagy Lédával összekocódott, hosszú ideig ki nem mozdult a szobájából (1921 Révész Béla CD10) | a válaszra már nem figyelt, mindig elunja a bátyját, és az még beszél, amikor emez már indítja az autót (1989 Esterházy Péter 2024006, 21).
Vö. CzF. ~, eluntat · elúntat; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eluntat