elvakít ts ige 4a4

1. (átv is) ’〈vmi(nek a fénye, csillogása), ill. vki azzal személyt, állatot, ill. annak szemét v. látását〉(rövid időre) annyira megzavar(ja), hogy az látóképességét elveszi’ ❖ Sokan a külső fény ragyogásátul vakittatnak el (1806 Cserey Farkas² C2557, 76) | S a bámúló népnek […] Csaknem elvakítá szemeit az ékszer (1855 Arany János 8014070, 242) | nagy porfelleg borította el az egész utcát s vakitotta el szemünk világát (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102008, 264) | a „látni és látszani” elv lehető legjobb megvalósítása, hogy a kivilágított autó már távolról észlelhető legyen, anélkül, hogy a szembejövőket elvakítaná (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’Tisztánlátásában megzavar vkit.’

2a. ’〈siker, jómód stb.〉 elszédít, elkápráztat (és elbizakodottá tesz) vkit’ ❖ Alig jelentem meg a’ világban, azonnal gyáſzos ſzépſégem, az eſztelen ifiuſágnak ſzemeit magára huzta, de el nem vakithatott holdoláſok [= hódolásuk] (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel C0805, 73) | Rostand darabjának gazdagsága elvakító (1901 Ady Endre CD0801) | Ezt a szegény kis szinészt a siker elvakította (1930 Nagy Endre CD10) | [Papovicsot] kiskirályságában szerzett hatalma annyira elvakította, hogy végzetes hibát követett el (1998 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’〈vmely körülmény, kül. indulat, szenvedély〉 helyes ítélőképességétől megfoszt vkit’ ❖ az ell-itéleteknek el nem vakit sokasága (1790 Laczkovics János ford.–Martinovics C2877, 81) | [a vádlottak] szomszédok és rokonok közötti gyülölködésből s indulatoktól elvakítva esetleg követtek el egyegy […] erőszakoskodást (1865 Salamon Ferenc 8402008, 215) | a pártszenvedély elvakítja az embereket és különben igazságos férfiak is pártjuk érdekében olyan dolgokra vetemednek, melyekért mint magánemberek nem vállalnák el a felelősséget (1912 Radó Sámuel CD10) | [Az asszony] megszédült, a düh elvakította. A szemét ringyó, mégis megkaparintotta [a fiamat] – sziszegte (1997 Magyar Hírlap CD09).

2c. (rég)(viselkedésével) szándékosan megtéveszt, félrevezet vkit’ ❖ [az utazók] Szléjeket meg-csalták, el-vakitották (1790 Laczkovics János ford.–Martinovics C2877, 94) | Hagyják magára csak a’ főispánok […] a’ köznemességet, ne áltassák, ne vakitsák el önző czéljaik kivitelére (1843 Pesti Hírlap CD61) | Mikor [Bebek Györgyné] férje a török kelepczébe esik, úgy igazítja dolgát, hogy a császár emberei bízzanak benne szegény árva özvegyben. Zayt nem vakította el (1885 Thallóczy Lajos CD55) | a pacifista-liberális eszméktől elvakított utókor (1992 Karsai László CD17).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elvakít tárgyas ige 4a4
1. (átv is)
〈vmi(nek a fénye, csillogása), ill. vki azzal személyt, állatot, ill. annak szemét v. látását〉 (rövid időre) annyira megzavar(ja), hogy az látóképességét elveszi
Sokan a külső fény ragyogásátul vakittatnak el
(1806 Cserey Farkas²)
S a bámúló népnek […] Csaknem elvakítá szemeit az ékszer
(1855 Arany János)
nagy porfelleg borította el az egész utcát s vakitotta el szemünk világát
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
a „látni és látszani” elv lehető legjobb megvalósítása, hogy a kivilágított autó már távolról észlelhető legyen, anélkül, hogy a szembejövőket elvakítaná
(1998 Magyar Hírlap)
2.
Tisztánlátásában megzavar vkit.
2a.
〈siker, jómód stb.〉 elszédít, elkápráztat (és elbizakodottá tesz) vkit
Alig jelentem meg a’ világban, azonnal gyáſzos ſzépſégem, az eſztelen ifiuſágnak ſzemeit magára huzta, de el nem vakithatott holdoláſok [= hódolásuk]
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
Rostand darabjának gazdagsága elvakító
(1901 Ady Endre)
Ezt a szegény kis szinészt a siker elvakította
(1930 Nagy Endre)
[Papovicsot] kiskirályságában szerzett hatalma annyira elvakította, hogy végzetes hibát követett el
(1998 Magyar Hírlap)
2b.
〈vmely körülmény, kül. indulat, szenvedély〉 helyes ítélőképességétől megfoszt vkit
az ell-itéleteknek el nem vakit sokasága
(1790 Laczkovics János ford.Martinovics)
[a vádlottak] szomszédok és rokonok közötti gyülölködésből s indulatoktól elvakítva esetleg követtek el egyegy […] erőszakoskodást
(1865 Salamon Ferenc)
a pártszenvedély elvakítja az embereket és különben igazságos férfiak is pártjuk érdekében olyan dolgokra vetemednek, melyekért mint magánemberek nem vállalnák el a felelősséget
(1912 Radó Sámuel)
[Az asszony] megszédült, a düh elvakította. A szemét ringyó, mégis megkaparintotta [a fiamat] – sziszegte
(1997 Magyar Hírlap)
2c. (rég)
(viselkedésével) szándékosan megtéveszt, félrevezet vkit
[az utazók] Szléjeket meg-csalták, el-vakitották
(1790 Laczkovics János ford.Martinovics)
Hagyják magára csak a’ főispánok […] a’ köznemességet, ne áltassák, ne vakitsák el önző czéljaik kivitelére
(1843 Pesti Hírlap)
Mikor [Bebek Györgyné] férje a török kelepczébe esik, úgy igazítja dolgát, hogy a császár emberei bízzanak benne szegény árva özvegyben. Zayt nem vakította el
(1885 Thallóczy Lajos)
a pacifista-liberális eszméktől elvakított utókor
(1992 Karsai László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások