elvállal ts ige 1a

1. ’〈munkát, feladatot〉 annak elvégzésére kötelezve magát elfogad’ ❖ nevetségessé teszik némelly dámák magokat az ő tettetett szabadkozások és tettetésök által, holott nyilvánságosan látni rajtok, hogy ők [a szereplést] igen örömest elvállalnák (1830 Némethy József ford. 8333008, 159) | Mindenki végezze azt, amit elvállalt! (1889 Justh Zsigmond 8213009, 369) | Magánnyomozó és Tudakozó vállalat. [...] Elvállal helyben és vidéken nyomozásokat, megfigyeléseket (1919 Világ 2115001, 12) | jobb volna, ha jogtanácsos látná el védelmemet, de ügyemet senki sem vállalta el (1985 Eörsi István 9125026, 21).

1a. ’〈tisztséget〉 az azzal járó kötelességeket, teendőket vállalva elfogad’ ❖ a követ esküt tett le arról, hogy bizonyos évekig az igazgatás’ kinevezésétöl fügő [!] hivatalt nem vállal el (1843 Kemény Zsigmond 8235030, 32) | [egy] volt honvédezredes özvegye fölkérte [Jókait], hogy vállalja el gyermekei fölött a gyámságot (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | [a cigánybáró] elvállalta valamennyi gyerek keresztapaságát (1928 Krúdy Gyula CD54) | [Arany] elvállalja a Battyhány-kormány néplapjának [...] társszerkesztői állását (1954 e. Gaál Gábor 9162003, 193) | Az úgy volt, hogy amikor a Bunder visszaadta a takarékbélyeg-felelősséget, merthogy az neki sok, akkor én mindjárt elvállaltam (1980 Janikovszky Éva 1071001, 12).

1b. ’〈vmely terhet, kötelezettséget〉(következményeivel számolva) magára vesz, (más helyett) magára vállal’ ❖ sok helyen Kazinczy csapkodtatik benne [ti. a Mondolat című szatírában]; [...] néhány csapást magam is elvállaltam, a’ mit talán én is Kazinczynak köszönhetek (1816 Kisfaludy Sándor 8243057, 287) | a’ mint látom, elválaljátok a feltételt (1823 Pucz Antal C3541, 96) | Mindent el fogunk követni, mi a körülmények nehézségei közt emberi erőtől kitelik, a haza megmentésére. Ezért elvállalom a felelősséget (1896 Gracza György CD45) | a bróker a tevékenységéért attól a biztosítótól jogosult díjazásra, amely a közvetítésével létrejött szerződésben a biztosítási kockázatot elvállalja (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈annak kif-ére, hogy vmivel v. vkivel kapcs. (vmely) teendő(k) elvégzésére kötelezettséget vállal vki〉’ ❖ a’ varga pedig számos családja mellett is azt [ti. az idegen csecsemőt] elvállalá (1840 Horváth Zsigmond¹ 8190001, 136) | A főváros egyik elsőrendü szinházának müvésznője, elvállal szinpadi kiképzésre teljes ellátással oly 15–18 éves uri leányt, ki a szinipályára hajlamot érez (1899 Budapesti Hírlap 8608002, 20) | Gyenesék elvállalták Móricot kosztra (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | Ezt a kertet vállaltam el átalányban (1937 Németh László² 9485039, 199) | Pedagógus lettem, és igyekeztem a legeslegnehezebb gyerekeket elvállalni, kimondottan erre éreztem hivatást (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈annak kif-ére, hogy vminek az elkészítését vállalja vki〉’ ❖ Elvállalunk teljes kávéház-berendezéseket a legdiszesebb stylszerü kivitelben ugy saját mint adott rajzok szerint (1901 A Vendéglős 2100001, 7) | elvállalnék ajourt, tűajourt, géphímzést (1932 Budapesti Hírlap szept. 4. C4720, 19) | azt mondtam, elvállalom a vasárnapi ebédet (1979 Domahidy András 1036002, 118).

3. (/irod) ’igazként v. tényként elismer, ill. beismer vmit’ ❖ én hát el vállalom, hogy tudok [nyúzni] (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2125, 21) | Tagadjam! Mit? Nem is vállalom el a mi nem igaz (1850 Dobsa Lajos 8107002, 44) | tetszik neki, csak rösteli. Nem meri elvállalni, hogy örül a házának (1937 Németh László² 9485040, 19) | Angéla: Maga egy vén, öreg kéjenc [...] Kenéz: Mi? Nem értem. Angéla: Vállaljon el végre valamit úgy, ahogy van (1967 Csurka István 9096001, 19) | Egyetlen orvos vállalta el, hogy motívumai között helyet kapott a magánéleti problémák rendezésének vágya is (1991 Barcy Magdolna 2035001, 140).

3a. ’vmely minőségben hozzá tartozónak, ill. magáénak ismer el vkit, vmit’ ❖ a’ szamarakkal bővös Árkádiát is elvállaltam hazámnak (1817 Kazinczy Ferenc C2568, 164) | a konzervativ párt se vállalta el Dufauret magáénak (1881 Budapesti Hírlap 8608001, 4) | úgylátszik, az a divatos rekvizitum, hogy valaki elvállal egy bizonyos bűncselekményt, amelyet más követett el (1935 Schöpflin Aladár CD10) | [Dénes] a meglepett férj jelenlétében nagylelkűen „elvállalta” a gyereket, bár lehet, hogy nem tőle való, hanem a bátyjától (1957 Benedek István 9041011, 339).

4. ’tudomásul véve elfogad vmit’ ❖ Márton, László és János Bendeviczoknak neveztetnek, atyjok Benedek (máskép Benda) után; és ez elnevezést ők elvállalták és használták (1860 Nagy Iván CD31) | nomád elődeink egyedül a keresztény vallás elfogadásával kezdék az europai erkölcsöket és szokásokat is elvállalni (1865 Rómer Flóris 8395003, 253) | elvállalom, amit kinál a végzet (1938 Vas István 9760015, 9) | ugyanazért a vétekért a nemesrendű bűnös nem vállalta el ugyanazt a fenyítéket, amit a jobbágy kapott (1990 Magyar néprajz CD47).

4a. (rég) ’〈tárgyat, dolgot〉 kész maga számára átvenni’ ❖ a kormányelnök a ministerelnöknek [...] járó pótlékdíjt, a hazának illy szorongatott állapotában, semmi esetre el nem vállalta (1848 Kossuth Lajos C2749, 922) | a kereskedő kénytelen volt rögtön túladni rajta [ti. az ázott búzán], ahogy veszik. Meg is ölelt, mikor harmadfél forintért az egész szállítmányát elvállaltam (1867 Jókai Mór CD18) | Ferdinánd király elvállalta a neki átengedett magyarországi részeket (1876 Jókai Mór CD18) | Megint makranczoskodol? Rögtön elválalod azt a gyűrűt (1883 Berczik Árpád C1027, 58).

4b. (rég, ritk) ’felfogad vminek, ill. magához fogad vmely minőségben vkit’ ❖ [a pogányt] szolgádúl el ne vállald (1860 Madách Imre 8284014, 808) | Valamit sugok magának: Vállaljon el babájának (1906 Magyar népdalok C6550, 81) | mechanikus, ki elvállalna tanulónak, négy reált végzett fiatalembert (1914 Pesti Hírlap okt. 11. C5662, 31) | Ha Szolcsányi Jenő [...] elvállal tanítványának, akkor megyek (1919 Schöpflin Aladár CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elvállalt; ÚMTsz.

elvállal tárgyas ige 1a
1.
〈munkát, feladatot〉 annak elvégzésére kötelezve magát elfogad
nevetségessé teszik némelly dámák magokat az ő tettetett szabadkozások és tettetésök által, holott nyilvánságosan látni rajtok, hogy ők [a szereplést] igen örömest elvállalnák
(1830 Némethy József ford.)
Mindenki végezze azt, amit elvállalt!
(1889 Justh Zsigmond)
Magánnyomozó és Tudakozó vállalat. [...] Elvállal helyben és vidéken nyomozásokat, megfigyeléseket
(1919 Világ)
jobb volna, ha jogtanácsos látná el védelmemet, de ügyemet senki sem vállalta el
(1985 Eörsi István)
1a.
〈tisztséget〉 az azzal járó kötelességeket, teendőket vállalva elfogad
a követ esküt tett le arról, hogy bizonyos évekig az igazgatás’ kinevezésétöl fügő [!] hivatalt nem vállal el
(1843 Kemény Zsigmond)
[egy] volt honvédezredes özvegye fölkérte [Jókait], hogy vállalja el gyermekei fölött a gyámságot
(1905–1906 Mikszáth Kálmán)
[a cigánybáró] elvállalta valamennyi gyerek keresztapaságát
(1928 Krúdy Gyula)
[Arany] elvállalja a Battyhány-kormány néplapjának [...] társszerkesztői állását
(1954 e. Gaál Gábor)
Az úgy volt, hogy amikor a Bunder visszaadta a takarékbélyeg-felelősséget, merthogy az neki sok, akkor én mindjárt elvállaltam
(1980 Janikovszky Éva)
1b.
〈vmely terhet, kötelezettséget〉 (következményeivel számolva) magára vesz, (más helyett) magára vállal
sok helyen Kazinczy csapkodtatik benne [ti. a Mondolat című szatírában]; [...] néhány csapást magam is elvállaltam, a’ mit talán én is Kazinczynak köszönhetek
(1816 Kisfaludy Sándor)
a’ mint látom, elválaljátok a feltételt
(1823 Pucz Antal)
Mindent el fogunk követni, mi a körülmények nehézségei közt emberi erőtől kitelik, a haza megmentésére. Ezért elvállalom a felelősséget
(1896 Gracza György)
a bróker a tevékenységéért attól a biztosítótól jogosult díjazásra, amely a közvetítésével létrejött szerződésben a biztosítási kockázatot elvállalja
(2000 Magyar Hírlap)
2.
〈annak kif-ére, hogy vmivel v. vkivel kapcs. (vmely) teendő(k) elvégzésére kötelezettséget vállal vki〉
a’ varga pedig számos családja mellett is azt [ti. az idegen csecsemőt] elvállalá
(1840 Horváth Zsigmond¹)
A főváros egyik elsőrendü szinházának müvésznője, elvállal szinpadi kiképzésre teljes ellátással oly 15–18 éves uri leányt, ki a szinipályára hajlamot érez
(1899 Budapesti Hírlap)
Gyenesék elvállalták Móricot kosztra
(1905–1906 Mikszáth Kálmán)
Ezt a kertet vállaltam el átalányban
(1937 Németh László²)
Pedagógus lettem, és igyekeztem a legeslegnehezebb gyerekeket elvállalni, kimondottan erre éreztem hivatást
(1997 Magyar Hírlap)
2a.
〈annak kif-ére, hogy vminek az elkészítését vállalja vki〉
Elvállalunk teljes kávéház-berendezéseket a legdiszesebb stylszerü kivitelben ugy saját mint adott rajzok szerint
(1901 A Vendéglős)
elvállalnék ajourt, tűajourt, géphímzést
(1932 Budapesti Hírlap szept. 4.)
azt mondtam, elvállalom a vasárnapi ebédet
(1979 Domahidy András)
3. (/irod)
igazként v. tényként elismer, ill. beismer vmit
én hát el vállalom, hogy tudok [nyúzni]
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Tagadjam! Mit? Nem is vállalom el a mi nem igaz
(1850 Dobsa Lajos)
tetszik neki, csak rösteli. Nem meri elvállalni, hogy örül a házának
(1937 Németh László²)
Angéla: Maga egy vén, öreg kéjenc [...] Kenéz: Mi? Nem értem. Angéla: Vállaljon el végre valamit úgy, ahogy van
(1967 Csurka István)
Egyetlen orvos vállalta el, hogy motívumai között helyet kapott a magánéleti problémák rendezésének vágya is
(1991 Barcy Magdolna)
3a.
vmely minőségben hozzá tartozónak, ill. magáénak ismer el vkit, vmit
a’ szamarakkal bővös Árkádiát is elvállaltam hazámnak
(1817 Kazinczy Ferenc)
a konzervativ párt se vállalta el Dufauret magáénak
(1881 Budapesti Hírlap)
úgylátszik, az a divatos rekvizitum, hogy valaki elvállal egy bizonyos bűncselekményt, amelyet más követett el
(1935 Schöpflin Aladár)
[Dénes] a meglepett férj jelenlétében nagylelkűen „elvállalta” a gyereket, bár lehet, hogy nem tőle való, hanem a bátyjától
(1957 Benedek István)
4.
tudomásul véve elfogad vmit
Márton, László és János Bendeviczoknak neveztetnek, atyjok Benedek (máskép Benda) után; és ez elnevezést ők elvállalták és használták
(1860 Nagy Iván)
nomád elődeink egyedül a keresztény vallás elfogadásával kezdék az europai erkölcsöket és szokásokat is elvállalni
(1865 Rómer Flóris)
elvállalom, amit kinál a végzet
(1938 Vas István)
ugyanazért a vétekért a nemesrendű bűnös nem vállalta el ugyanazt a fenyítéket, amit a jobbágy kapott
(1990 Magyar néprajz)
4a. (rég)
〈tárgyat, dolgot〉 kész maga számára átvenni
a kormányelnök a ministerelnöknek [...] járó pótlékdíjt, a hazának illy szorongatott állapotában, semmi esetre el nem vállalta
(1848 Kossuth Lajos)
a kereskedő kénytelen volt rögtön túladni rajta [ti. az ázott búzán], ahogy veszik. Meg is ölelt, mikor harmadfél forintért az egész szállítmányát elvállaltam
(1867 Jókai Mór)
Ferdinánd király elvállalta a neki átengedett magyarországi részeket
(1876 Jókai Mór)
Megint makranczoskodol? Rögtön elválalod azt a gyűrűt
(1883 Berczik Árpád)
4b. (rég, ritk)
felfogad vminek, ill. magához fogad vmely minőségben vkit
[a pogányt] szolgádúl el ne vállald
(1860 Madách Imre)
Valamit sugok magának: Vállaljon el babájának
(1906 Magyar népdalok)
mechanikus, ki elvállalna tanulónak, négy reált végzett fiatalembert
(1914 Pesti Hírlap okt. 11.)
Ha Szolcsányi Jenő [...] elvállal tanítványának, akkor megyek
(1919 Schöpflin Aladár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elvállalt; ÚMTsz.

Beállítások