elvét ts ige 4b4

1. ’végrehajtásakor, alkalmazásakor, előadásakor stb. véletlenül hibát ejtve benne elront vmit’ ❖ Veti e’ Navſzika labdát a’ Szüzekre, De el-vétette volt, nem eſe ezekre, Hanem a’ köz útra, ’s-a’ mellék berkekre, A’-honnat hempergett a’ folyó vizekre (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 65) | Maradj Közel, ha én elvétném a csapást (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | minduntalan elvétette az éneket, s ilyenkor az asszony megvetéssel teli szemeket vetett rá (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Egy Progressz teherűrhajó elvéti a dokkolást (1998 Természet Világa ford. CD50) | Megfigyelők szerint a libanoni miniszter oly annyira elvétette a magatartási szabályokat, hogy ez akár állásába is kerülhet (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’tudatlanságból, figyelmetlenségből, ügyetlenségből stb. (másik hasonlóval összecserélve) rosszul, helytelenül választ, eltéveszt vmit’ ❖ a’ rendetlen maga ſzeretés miá, melly minden emberben fel-találtatik, […] az igaz ſvényt tbbnyire el-vétvén veſzedelmes utakon tévelyeg (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 597) | Fiam tisztviselő ne legyen, nehogy elvétvén az irányt, fényleni vágyjon használás helyett, hivatala tekintélyét ön szeszélyéhez varrja, s parányi magát a nagy honnal cserélje fel (1825 Fáy András¹ 8139002, 321) | szegény öreg fejem elvéti a számokat (1853 Jósika Miklós 8212012, 13) | Mire Tibold Miklós felugrott […], már előtte állt egy szép, magas szőke leány és tágra nyitott szemmel, oly meghökkenve nézett rá, mintha elvétette volna az ajtót és nem azt látná, a kit keresett (1897 Tóth Béla¹ 8485007, 173) | Tölgyessy Péter a Magyar Hírlapnak úgy nyilatkozott: sajnálja, de elvétette a gombot, amikor igennel szavazott (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’szándéka ellenére tévesen állapít meg, mér fel, ítél meg vmit, ill. téved vmennyit vki’ ❖ [a csillagászok feladata,] hogy a’ Nap, és Hóld fogytát meg jövendöllyék. Tudnak hozzá, de jobbára egykét órával el-véttik (1783 Molnár János C0292, 569) | Abban véti-el az Ur nevezetesen a’ dolgot, hogy nem figyelmez arra hogy némelly szó és szóllás nem a’ köznépnek való (1815 Kazinczy Ferenc C2566, 39) | ha [Gyöngyösi István] saját élményeihez köti annak [ti. Murány vára elfoglalásának] emlékezetét: hogyan vét vala el két egész esztendőt? (1863 Arany János C6505, 429) | Az ütő (nevezik nyelvnek vagy szívnek is) anyaga kovácsoltvas; tömegének aránya a harangtesthez viszonyítva 2,5–3% +5 kg; ha az arányt elvétik, azt a harang hangja sínyli meg (1998 Természet Világa CD50) | [A kor előrehaladtával] elvéted a távolságot, elvéted a mennyiséget, elvéted a közelségét. A kézbiztonságodtól kezdve az idő megítéléséig minden romlik (2005 Polcz Alaine 3148001, 168).

2b. elvéti magát (rég) ’rossz utat választva eltéved, ill. vmit helytelenül megítélve téved vki’ ❖ a’ le ereſzkedett köd miatt úgy el vétették magokat, hogy reggeli 5 órakor jutottak az aſzſzonyhoz, a’ ki már akkor meg hólt (1795 Magyar Kurír C0327, 286) | Száz szónak es egy a vége. Aritmétika nélkült [!] es jól fel tuggya számittani. Nem véti el magát (1862 Vadrózsák C2827, 364).

3. ’〈célt, célba vett dolgot, élőlényt〉 nem talál el, elhibáz vki, vmi’ ❖ Nints ſzemem, nyilamat Még is úgy ejthetem, Hogy ſoha, tzélomat Én el-nem véthetem (1790 Mindenes Gyűjtemény C0369, 251) | a koczapuskás elvétette a nyulat (1911 Tolnai Vilmos C5853, 379) | A Vasas még akár három gólt szerezhetett volna, de Izsó, Kovács és Gass elvétette a kaput (1976 Népszabadság dec. 9. C7826, 12) | egy mozgó Babettáról kilőtt páncélököl akkorát üt a katonán, hogy azonnal lefordul a kétkerekűről, elvétve ezzel a célt (2003 Népszabadság márc. 1. C7851, 29) | Sikertelen merényletkísérlet Alexander Haig […] ellen. A rakéta néhány centiméterrel elvéti a tábornok kocsiját (2007 Konok Péter 3274001, 8).

3a. ’〈vmely kívánt v. elvárt célt, hatást stb.〉(rossz irányt választva) nem ér el, nem valósít meg vki, vmi’ ❖ [a hazájáért mindent feláldozó] Aszszony valóban azon tsekély számú személyek közzé tartozik, mellyek a’ játékszíni előadásban ritkán fordúlnak elő, de tzéljokat soha sem vétik el (1822 Tudományos Gyűjtemény C5542, 94) | Borsodnak a’ franczia és spanyol nemzetre hivatkozása a’ hatást elvétette, mert nem kivánnak olly nemzeteket például állitani, kik a’ nyugtalanság szünetlen forrongásában zajlanak (1842 Pesti Hírlap CD61) | Rövid életemben teljesen elvétettem célom (1943 Bóka László ford.–Széchenyi CD1502) | Azt, hogy az ember miként véti el az Istentől rendelt célját, más szavakkal is leírja az ÚSZ (1995 BibliaiLex. CD1207).

3b. (rég) ’〈ember, állat (szemével) követett személyt, dolgot〉 szem elől téveszt, elveszít’ ❖ a’ vad’ felveretése után arra különösen figyelmezvén, hogy a’ tanuló kölykök azonegy és nem különböző nyomon hajtsanak; azért ha a’ nyomot elvétik, ’s félre csapnak, mindjárt igaz nyomra vezettendők (1829 Pák Dienes 8346007, 92) | arra menjünk, hogy el ne vétsük a’ haramiákat (1836 Aurora C0043, 291).

3c. (szem elől határozóval) (vál) ’〈annak kif-ére, hogy vki nem vesz tekintetbe, figyelmen kívül hagy vmit〉’ ❖ a’ haladó kor lelke […] a’ különböző érdekek aránylag, egyenes lelküleg kiegyenlitését sem vétve szem elől el, ohajt ’s követel (1842 Társalkodó C7979, 349) | Finom, gyöngéd lelkek könnyen habozóvá válnak, ha az élet okos, egészséges, talán azt is mondhatnánk, egyszerű szabályait elvétik a szem elől (1942 Pesti Hírlap jan. 1. C5690, 15) | a nevelés nem vétheti el szem elől, hogy a gyermek és az ifjúság kora elsősorban az élet kedvezőbb perspektíváira nyitott (1992 Ligetiné Verebély Anna 2050003, 31).

3d. (rég) ’〈lehetőséget, kötelességet〉 elszalaszt, elmulaszt vki’ ❖ Hogy az alkalmatosságot Olvasóinknak egy nagy Férjfiúval való meg-esmérkedtetésére el ne vétsük […]; tegyünk még egynéhány ſzókkal emlékezetet Konfútziusról (1790 Verseghy Ferenc ford.–Millot 7373023, 73) | [a napszámosnak] innepe sincs, mert ha egy napot elvét, a másikban már éhezik egész háznépestűl (1851 A Falu Könyve C1667, 156).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vét; ÉKsz.; SzT. elvét[¹]; ÚMTsz.

elvét tárgyas ige 4b4
1.
végrehajtásakor, alkalmazásakor, előadásakor stb. véletlenül hibát ejtve benne elront vmit
Veti e’ Navſzika labdát a’ Szüzekre, De el-vétette volt, nem eſe ezekre, Hanem a’ köz útra, ’s-a’ mellék berkekre, A’-honnat hempergett a’ folyó vizekre
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
Maradj Közel, ha én elvétném a csapást
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
minduntalan elvétette az éneket, s ilyenkor az asszony megvetéssel teli szemeket vetett rá
(1913 Tersánszky Józsi Jenő)
Egy Progressz teherűrhajó elvéti a dokkolást
(1998 Természet Világa ford.)
Megfigyelők szerint a libanoni miniszter oly annyira elvétette a magatartási szabályokat, hogy ez akár állásába is kerülhet
(2000 Magyar Hírlap)
2.
tudatlanságból, figyelmetlenségből, ügyetlenségből stb. (másik hasonlóval összecserélve) rosszul, helytelenül választ, eltéveszt vmit
a’ rendetlen maga ſzeretés miá, melly minden emberben fel-találtatik, […] az igaz ſvényt tbbnyire el-vétvén veſzedelmes utakon tévelyeg
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Fiam tisztviselő ne legyen, nehogy elvétvén az irányt, fényleni vágyjon használás helyett, hivatala tekintélyét ön szeszélyéhez varrja, s parányi magát a nagy honnal cserélje fel
(1825 Fáy András¹)
szegény öreg fejem elvéti a számokat
(1853 Jósika Miklós)
Mire Tibold Miklós felugrott […], már előtte állt egy szép, magas szőke leány és tágra nyitott szemmel, oly meghökkenve nézett rá, mintha elvétette volna az ajtót és nem azt látná, a kit keresett
(1897 Tóth Béla¹)
Tölgyessy Péter a Magyar Hírlapnak úgy nyilatkozott: sajnálja, de elvétette a gombot, amikor igennel szavazott
(1999 Magyar Hírlap)
2a.
szándéka ellenére tévesen állapít meg, mér fel, ítél meg vmit, ill. téved vmennyit vki
[a csillagászok feladata,] hogy a’ Nap, és Hóld fogytát meg jövendöllyék. Tudnak hozzá, de jobbára egykét órával el-véttik
(1783 Molnár János)
Abban véti-el az Ur nevezetesen a’ dolgot, hogy nem figyelmez arra hogy némelly szó és szóllás nem a’ köznépnek való
(1815 Kazinczy Ferenc)
ha [Gyöngyösi István] saját élményeihez köti annak [ti. Murány vára elfoglalásának] emlékezetét: hogyan vét vala el két egész esztendőt?
(1863 Arany János)
Az ütő (nevezik nyelvnek vagy szívnek is) anyaga kovácsoltvas; tömegének aránya a harangtesthez viszonyítva 2,5–3% +5 kg; ha az arányt elvétik, azt a harang hangja sínyli meg
(1998 Természet Világa)
[A kor előrehaladtával] elvéted a távolságot, elvéted a mennyiséget, elvéted a közelségét. A kézbiztonságodtól kezdve az idő megítéléséig minden romlik
(2005 Polcz Alaine)
2b. elvéti magát (rég)
rossz utat választva eltéved, ill. vmit helytelenül megítélve téved vki
a’ le ereſzkedett köd miatt úgy el vétették magokat, hogy reggeli 5 órakor jutottak az aſzſzonyhoz, a’ ki már akkor meg hólt
(1795 Magyar Kurír)
Száz szónak es egy a vége. Aritmétika nélkült [!] es jól fel tuggya számittani. Nem véti el magát
(1862 Vadrózsák)
3.
〈célt, célba vett dolgot, élőlényt〉 nem talál el, elhibáz vki, vmi
Nints ſzemem, nyilamat Még is úgy ejthetem, Hogy ſoha, tzélomat Én el-nem véthetem
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
a koczapuskás elvétette a nyulat
(1911 Tolnai Vilmos)
A Vasas még akár három gólt szerezhetett volna, de Izsó, Kovács és Gass elvétette a kaput
(1976 Népszabadság dec. 9.)
egy mozgó Babettáról kilőtt páncélököl akkorát üt a katonán, hogy azonnal lefordul a kétkerekűről, elvétve ezzel a célt
(2003 Népszabadság márc. 1.)
Sikertelen merényletkísérlet Alexander Haig […] ellen. A rakéta néhány centiméterrel elvéti a tábornok kocsiját
(2007 Konok Péter)
3a.
〈vmely kívánt v. elvárt célt, hatást stb.〉 (rossz irányt választva) nem ér el, nem valósít meg vki, vmi
[a hazájáért mindent feláldozó] Aszszony valóban azon tsekély számú személyek közzé tartozik, mellyek a’ játékszíni előadásban ritkán fordúlnak elő, de tzéljokat soha sem vétik el
(1822 Tudományos Gyűjtemény)
Borsodnak a’ franczia és spanyol nemzetre hivatkozása a’ hatást elvétette, mert nem kivánnak olly nemzeteket például állitani, kik a’ nyugtalanság szünetlen forrongásában zajlanak
(1842 Pesti Hírlap)
Rövid életemben teljesen elvétettem célom
(1943 Bóka László ford.Széchenyi)
Azt, hogy az ember miként véti el az Istentől rendelt célját, más szavakkal is leírja az ÚSZÚjszövetség
(1995 BibliaiLex.)
3b. (rég)
〈ember, állat (szemével) követett személyt, dolgot〉 szem elől téveszt, elveszít
a’ vad’ felveretése után arra különösen figyelmezvén, hogy a’ tanuló kölykök azonegy és nem különböző nyomon hajtsanak; azért ha a’ nyomot elvétik, ’s félre csapnak, mindjárt igaz nyomra vezettendők
(1829 Pák Dienes)
arra menjünk, hogy el ne vétsük a’ haramiákat
(1836 Aurora)
3c. (szem elől határozóval) (vál)
〈annak kif-ére, hogy vki nem vesz tekintetbe, figyelmen kívül hagy vmit〉
a’ haladó kor lelke […] a’ különböző érdekek aránylag, egyenes lelküleg kiegyenlitését sem vétve szem elől el, ohajt ’s követel
(1842 Társalkodó)
Finom, gyöngéd lelkek könnyen habozóvá válnak, ha az élet okos, egészséges, talán azt is mondhatnánk, egyszerű szabályait elvétik a szem elől
(1942 Pesti Hírlap jan. 1.)
a nevelés nem vétheti el szem elől, hogy a gyermek és az ifjúság kora elsősorban az élet kedvezőbb perspektíváira nyitott
(1992 Ligetiné Verebély Anna)
3d. (rég)
〈lehetőséget, kötelességet〉 elszalaszt, elmulaszt vki
Hogy az alkalmatosságot Olvasóinknak egy nagy Férjfiúval való meg-esmérkedtetésére el ne vétsük […]; tegyünk még egynéhány ſzókkal emlékezetet Konfútziusról
(1790 Verseghy Ferenc ford.Millot)
[a napszámosnak] innepe sincs, mert ha egy napot elvét, a másikban már éhezik egész háznépestűl
(1851 A Falu Könyve)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. vét; ÉKsz.; SzT. elvét[¹]; ÚMTsz.

Beállítások