elvet ige 5b1 

1. ts (/Sp) ’megfogva és meglódítva elhajít, elrepít, eldob vmit’ ❖ több okokra nézve lehet azt várni, hogy az én töllem el-vettetett kövek ugy eſsenek, hogy ha a’ közöttök levö Tágaſságot Linéákkal bé-keritem inkább Egyenetlen […] mintſem Egyenlö óldalú Három ſzeget […] mútaſsanak (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 117) | [a kutyának] a’ darab fácskát elvetjük; ’s előhozni parancsoljuk (1829 Pák Dienes 8346006, 79) | karja néhányszor meglendítette az érckorongot, aztán villámgyorsan elvetette (1921 Sárközi György CD10) | Fazekas Róbert elkeseredésében kettéharapja a diszkoszt, ahelyett, hogy elvetné (2004 Népszabadság aug. 4. C7852, 9).

1a. (rég) ’〈természeti képződmény, jelenség v. vmely szerkezet〉 hirtelen, nagy erővel dob, juttat (vmeddig) vmit’ ❖ [kitörésekor az Etna] hatvan ezer lépésnyire is el-veti néhánykoor [!] a’ köveket, ’s tüzes matériákat (1791 Mindenes Gyűjtemény 7457069, 315) | Minden ágyut meg tud becsülni: mennyire veti el a golyót, hogyan hord, mennyit rug hátra (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [az üstökössel való] összeütközés a földre semmi hatással nem lesz, a földnek a gőzköre is tömörebb anyag, mint az üstökös, maga a légkörünk veti azt el magától (1872–1874 Jókai Mór CD18).

1b. ’véletlenszerűen eljuttat vhova (messze) v. vmeddig vkit vmi’ ❖ Már Peſtet is átkozom, a’ melly Téged el oſzt töllünk olly meſzſzire, ’s el vet az Iſten Háta megé (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 31) | Most állok előtted utolszor; […] A sors keze messzire elszór. S a sors keze bár tova vessen is el: E szív ölelend meleg érzetivel (1841–1846 Losonczy László 8277006, 12) | [Párizsban is járt] Thomas Wolfe, egy eszményített amerikai haza nyomában európai kóborlásain, amelyek Mezőkövesdig is elvetették (1960 Cs. Szabó László 9093008, 561) | El is vetette messzire egymástól őket a sors – pedig a fiatal Elvira és a fess Aladár bizony sokat sétáltak kettesben, át az egyik birtokról a másikra (1995 Népszabadság okt. 14. C7845, 27).

1c. (rég) ’hanyag v. könnyed mozdulattal dobva végigterít vmin vmit’ ❖ [a festő] a’ Capitelen [= oszlopfőn] eggy violaszínű posztózatot (Draperie) vetett-el (1811 Kazinczy Ferenc C2562, 137) | a sir teteje nincs ott, a gyolcs lepel gondolatlanul el vetve a sir falain (1815 Cserey Farkas² C2566, 308).

1d. (irod) ’〈árnyékot v. árnyékát, fényét vmi〉(vhova) vet(i), ill. végigterít(i) vmin’ ❖ Nimbussal (az az: sugár-fény alatt) akartuk Ő Felségét Troppauba küldeni, és mivel a’ Csehek hidegen fogadták a’ Fejedelmet, mi melegen akartuk – és így az árnyékot elvetni Vrbnára, és magunkra hajtani a’ kegyességek fénnyeit és sugárjait (1821 Dessewffy József C2570, 398) | A’ távolból kuszált haju kétségbeesett alak jött, árnyékát a’ hold világa messze elveté (1848 Életképek C0106, 301) | [a reggel] elveti a fényét az akácfák lombján végig (1923 Szomory Dezső 9683010, 54) | Hosszú, sötét árnyékot vetnek el itt a házak, alig téved erre valaki s a raktárépületek között feketén terpeszkedik a csöndesség (1932 Kassák Lajos CD10).

1e. (irod) ’〈végtagját, fejét〉 hirtelen, nagy lendülettel elmozdítja’ ❖ ’s el-nyúlt kezét lábát el-vetve Tágas barlangjában, a’ sok húst okádta ki-felé (1798 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2778, 174) | a pitvarban megfáradt térdeit aztán Elveti porlepten (1875 Szabó István¹ ford.–Apollóniosz Rhodiosz C3778, 32) | Most egyszerre megmozdult Angyalossi Gáspár s mozdultában, ahogy fejét elvetette, volt valami félreérthetetlen jelleg, mely a társaság mindenikének egy kis vigyázatot rendelt (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 165) | [Béni bácsi] ingujjas alsókarját az asztallapon szélesen elvetve, mint jókedvű oroszlán dőlt a táplálkozásnak (1937 Németh László² 9485006, 191).

1f. elveti magát ’〈ember, állat〉 nagy lendülettel (elrugaszkodva) vetődik (vhova), ill. hirtelen elvágódik, elesik’ ❖ Egyedl tsak Inklének vólt az a’ ſzerentséje, hogy erdbe bé-ſzaladván, ott magát a’ bokrok között el-rejthette. Itt el-vetette magát a’ fldre, kétsegbe való eséssel küſzködvén, nem tudván, ha vallyon az éhség, vagy pedig a’ vad embereknek kezek által lenne é életének vége (1789 Földi Ferenc ford.–Campe 7111002, 107) | [a majmok] a folyóknál lévő fákon nagy számmal gyülnek össze, s egyik a másikhoz húsz lábnyira is elveti magát (1847 Peregriny Elek 8360005, 27) | Vesd el magad mint a darabfa A főnök ur csizmáihoz (1848 Vajda János 8503012, 36) | ha az utczán elveti magát előtted egy szivbajos ember, a napod el van rontva és nem tudsz vacsorálni (1906 Ambrus Zoltán C0591, 294) | [az] MTK-csatár elvetette magát, Szabó Zsolt játékvezető pedig tizenegyest ítélt. A kivetődő Balajcza kapus aligha faultolt, de hát […] miért ne téveszthetne a találkozó bírája is? (2008 Népszabadság márc. 10. C7856, 16).

1g. elveti magát ’eldobva magát ledől (és elterpeszkedik) vhol vki’ ❖ Danolt az Evedz végén, hol magát el-vetette, A’ ſzép veröfénynek, Hasát, Szemét, ha mereſztette (1792 Gáti István C1862, 100) | A farsangon cotillon-tánczosa voltam Henyéldynének, felelé Lajos, miközben egy szomszéd pamlagon magát pongyolán elveté (1847 Kuthy Lajos 8261006, 257) | A nagy bumfordi fiú kócos haját ujjaival hátraüstökölte, mámoros mosollyal vetette el magát a kanapén (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 150) | A mumusok is elfáradtak, az elnök-mumus el is aludt, egy karosszékben elvetve magát (1978 Török Sándor 1157002, 84).

1h. (gyakr. felsz módban, 2. sz-ű alakban) elveti magát (rég) ’〈futásra, menekülésre biztatásként is:〉 gyors futásnak ered, nekilódul (vki, vmi után)’ ❖ ki-rántotta magát az Ura körmeibl és vesd el magad, el szalad az erdöre (1782 Kónyi János C2729, 163) | Hogy osztán lélekzetet vehettem, utszú, vesd el magad neki az erdőnek, mint ha az Isten’ nyila hozott volna, jöttem kórón, bokron köröstűl, futottam mint az esze veszett (1819 Vörösmarty Mihály 8524390, 77) | [Az ördög] ugy elvetette magát, hogy még e mái szent napig is mind fut (1882 Székelyföldi gyűjtés C3000, 361) | Vesd el magad utána [a lelőtt kócsagnak]! (1894 Bársony István C0838, 183) | Nyihaha! – nyerített fel a csikó, s uccu neki, vesd el magad! futásnak eredt (1968 Népszava jan. 28. C4832, 13).

1i. (rég, ritk) ’úgy helyez el vmit, hogy távol legyen vmitől’ ❖ [A szövegben] ugyan ottan a’ Mellyek [szó] nagyon meszsze vagyon elvetve a’ Rózsáktúl. Úgy nem külömben a’ Hervadhatatlan nem Illathoz illő epithetum (1809 Szemere Pál C2560, 174).

2. ts ’〈vetőmagot〉 vetve földbe juttat vki’ ❖ Ha a’ Mezei Gazda egéſséges Maggal veti-bé Földjét, és Fogas-Boronával el-boronálja; leg-alább negyed réſzét az el-vetett Magnak meg-nyeri (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332005, 56) | Korán való borsót termeszteni lehet úgy, ha azt ősszel a’ téli hidegek előtt szabad levegőre elveted (1805 Pethe Ferenc 8364012, 109) | egy kis kertiágyban elvetettük a mákot (1956 Sarkadi Imre 9586006, 109) | A vadászó-gyűjtögető csoportok idővel rájöttek, hogy a vadon nőtt termések összegyűjtése helyett ők maguk is elvethetik a magvakat (2008 Szalai Éva ford.–Giddens 3291001, 48).

2a. tn ’a vetés munkáját elvégzi vki’ ❖ Itt a’ zabnak köble 9 és 8. márjás, és Laczkó János azt hiszi, hogy még oltsóbb lesz, ha elvetnek (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 108) | Nem a békés rokon Hanem ellenség járt téres pusztátokon: Elvetett az ember, de nem takart soha, Lábán nyomtatá el török s tatár lova (1848 Arany János CD01) | Olyan áldott év következett, hogy aki szerencsésen vethetett el, annak a Bánátban húsz magot fizetett az aratás (1872 Jókai Mór CD18) | Szántani felszántunk, vetni is elvetünk – magyarázta Török László (1947 Szabad Föld okt. 12. C1537, 4) | A rozs és az őszi árpa már mindenütt a földbe került, s a 70 ezer hektárnyi búzaterület csaknem felén is elvetettek már (1987 Népszava okt. 19. C7452, 1).

2b. ts ’〈vmely területet〉 bevet’ ❖ Amint Tegző Benedek Dió hegyin a Szabó József földit elszántotta, minekutánna elvetette volt, megítéltetett a hütösök [= hitesek] törvénye előtt, hogy az elszántásért potentián, azaz forinton maradjon (1781 A rendtartó székely falu 7154014, 143) | Hazánkban a’ gondolkozó gazdák általányosan véve átlátják már, hogy valóban tán nem legjobb gazdasági mód: a’ fél mezőt elvetni, felét pedig parlagoltatni (1831 Széchenyi István CD1501) | Elvetett ő minden földet s nem hagyott ugaron semmit (1901 Eötvös Károly C1614, 276) | A szintén tavaszi vetésű napraforgót 470 ezer hektáron tervezik termeszteni a gazdálkodók, ebből április 14-éig 200 ezer hektárt vetettek el (1997 Népszabadság ápr. 25. C7847, 11).

3. ts (kissé rég) ’〈kezében tartott v. azon levő tárgyat mint feleslegeset, akadályozót〉(magáról levéve) a földre dob, félredob’ ❖ Tedd-le a’ Királyi-páltzát, had-el a’ biródalom ſzéket, vesd-el a’ fegyvert (1773 Horányi Elek ford.–Nádasdy 7141003, 91) | szabadon elvethetem Létem’ agyagruháját (1819 Kisfaludy Károly 8242026, 61) | várj csak kis bohó hadd vessem el e’ kardot, ’s paizsomat; mert fegyvertelen létedre nem támadhatok fegyverrel ellened (1821 Vörösmarty Mihály 8524079, 171) | vesd el mankóidat (1850 Jókai Mór CD18) | Álarcomat itten elvetem, aztán újra felöltöm s járok mosolyogva, tanulva a tűrést (1929 Kosztolányi Dezső 9359154, 362).

3a. (kissé rég) ’〈növény vmely részét〉 elhullajtja, ill. 〈állat vmely leváló részét〉 leveti, leesni engedi’ ❖ Új-Eſztendben el-törlöm hibáimat; és Ó-Brömöt el-vetvén, ſzert teſzek újra megint (1778 Baróti Szabó Dávid C0821, 83) | Az öreg dámvad és jávorszarvas ezen hónapban veti el szarvait (1829 Pák Dienes 8346011, 4) | Ezen felfutó és szétharapódzó bokor az erdőkben vadon terem; ötszegü, fényes sötétzöld és világos erű leveleit télen sem veti el (1847 Peregriny Elek 8360017, 339) | a kigyó elveti bőrét (1859–1860 Arany János C6504, 427) | úgy megaszalódott a feje szegénynek [ti. a halott gyermeknek], hogy a hullott vadvackorra emlékeztetett, amit már bimbó korában elvet a fa (1941 Tamási Áron 9701013, 75).

3b. ’〈annak kif-ére, hogy vmely érzéstől, gondolattól stb. (erős akarattal) megszabadítja magát〉’ ❖ bízzál Istenben! el-ne vesd kedvedet (1781 Magyar Hírmondó C0269, 19) | Hittem benned, s most a megtört hitet Vérző lelkemtől elvetem (1850 Tompa Mihály CD01) | Talán provokálnia kellene […] Niedert, s párbajban lelőni? De elvetette magától e sötét gondolatokat (1956 Gergely Mihály 2005073, 704) | féktelen optimizmust kívánó feladatokat tűztem ki magam elé: hogy az olvasott nyelveket megtanulom beszélni is (s szemérmem elvetve csakugyan „beszéltem” is) (1962 Németh László² 9485056, 526).

3c. ’〈annak kif-ére, hogy vki (erős akarattal) lemond vmiről, (vmiért cserébe) megválik vmitől, aminek a birtokában van〉’ ❖ Mit tſináljunk Ágis e’ veſzedelemmel? Látom hogy már ſzíved fogy a’ félelemmel? El-veted-é tled nemes Vitézséged’? (1772 Bessenyei György¹ C1076, 89) | Ezen nemzetek sem míveltséget, sem tudományt a nyelvek egyedüli tudásába nem helyeznek, mint mi, kik ezen képzelt míveltségért elvetjük nemzetiségünket (1846 Bajza József 8021025, 245) | [Forgách Ferenc] méltóságát, hivatalát, mindent kész volna elvetni a jezsuita egyszerű nevéért (1899 Horváth Cyrill² 8580002, 302) | Szabad-e elvetni az életet egy csalódásért? (1931 Sárközi György 9587010, 74) | Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

4. ts (rég) ’〈felesleges(nek), hasznavehetetlen(nek minősített) tárgyat, dolgot〉 szemétként kidob, ill. szemetelve a földre dob, ejt’ ❖ [a gyógynövények levét] tálba töltvén, minek utánna meg-higgad le-töltik a’ felſö tiſzta higſágot, a’ fenékre ſzállott ſarat pedig el-vetik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 610) | a’ gyalú alatt nehezebben engedő fát az asztalos elvetheti (1816 Teleki József² 8471013, 315) | [a majmok] a kalászokat marokként tépik ki, megnézik, megizlelik, s ha nincs egészen inyökre, elvetik (1847 Peregriny Elek 8360004, 18) | A kötés címeres arany és ezüst díszét, selymét és bársonyát a kapzsi fosztogatók letépték; a megrongált bőrkötést később elvetették (1896 Sebestyén Gyula CD44).

4a. (rég v. nyj) ’〈ember a gyermekét v. állat a kölykét〉(idő előtt) a világra hozza(, és ezzel elpusztítja)’ ❖ Ezen modon történik ama Tehenekkel-is, mellyek a’ betegség keſzdetin borjúkat (vemheket) el-vetik (1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4225, 80) | Ha a’ kancza csikaját idő előtt elveti, vagy holtan hozza a’ világra, fizetni kell (1828 Széchenyi István CD1501) | Tuoni húnyt szemű leánya Méhét már kiürítette, Vad fiait rakja rendre […]. Kilencz kölykét így veté el Egyetlenegy nyári éjjel (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521010, 311) | Ott veti el az anya a magzatját a szemeitek előtt, kastélyaitok oldalában (1966 Sánta Ferenc 9585005, 92).

4b. (kissé rég) ’〈vmely részt (szóból, szövegből)〉 kihagy, kiejt’ ❖ Ugyan azon közel hasonló hangzás okozza azt-is, hogy némellyektl selyem, hely, ’s a’ t. helyett sejem, hej, vagy selem, hel, ’s a’ t. mondatik: holott [= ahol] ly j betvé változik, vagy az y lágyító jelt elveti (1780 Révai Miklós 7283016, 8) | A’ másik ódából sem vehetem ki az Eszterházyt, mert azzal az ódának legszebb ’s legjelentőbb részét vetném el (1811 Berzsenyi Dániel C2561, 329) | Fordítani nem lehet, csak átültetni, újrakölteni. Ezért kell a költőnek […] teljes szabadságot adni, és művészi, illetve bizalmi kérdésnek tekinteni, hogy mit tart meg és vet el az eredeti szövegéből (1917 Kosztolányi Dezső CD10).

4c. elveti magát (rég) ’méltatlan helyzetbe hozza, lealacsonyítja magát vki’ ❖ ollyan-alá-valóvá teszed és ugy el-veted magadot, hogy magad között és egy négy lábu állat-között semmi külömbséget ne tarts lenni? (1781 Kovásznai Tóth Sándor ford.–Cicero C2774, 130) | [a] polgári állapot a’ magyar nemes emberben önnön betsérzést nemz; […] ’s az emberi méltóságának érzésére alkalmatosabbá tévén őtet, a’ magát elvető, a’ porban heverő alatsonyságtól megőrzi (1819 Magda Pál 8285004, 150) | Az ember, ki erőszaknak enged, elveti magát ’s lealacsonyúl (1839 Athenaeum C0019, 9) | Képed’ viselve, elvetném magam’! (1867 Greguss Ágost ford.–Shakespeare CD11).

5. ts ’(helytelennek v. nem megfelelőnek tartva) nem fogad el, elutasít vmit, vkit’ ❖ [Odüsszeusz] töri fejét, ’s-elméjét surgeti, Hol így értekezik, hol meg azt el-veti, Moſt erre, moſt arra gondgyát téregeti (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 149) | talpig elfajúltt világunk vég veszedelmihez közelget, mivel szokásit boldog Előinek a’ fürge gyermek pajkosan elveti (1806 Verseghy Ferenc CD01) | Nem tetszik nekem az, hogy az Eperjesi Bírák Dávid Jánost mint egy tanút, engem pedig mint feleségem tanúját elvetettek, holott állításomat a’ Sógor sem meri tagadni (1827–1831 Kazinczy Ferenc C2568, 645) | A törvényjavaslatokat a király jóváhagyása mellett rendszerint a kormány terjeszti a képviselőház elé, mely vagy elveti, vagy elfogadja azokat (1876 Mayer Miksa 8302001, 12) | Most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet (1937 József Attila 9282181, 404) | Gracsov elvetette a lázadókkal való újabb tárgyalásokat (1995 Magyar Hírlap CD09).

6. ts (rég) ’ellök, eltaszít (vhonnan) vkit, vmit’ ❖ nincs az az [!] rossz erkölcsű férfi, hogy a tiszta erkölcsű asszony el ne vesse magáról (1775 Rettegi György 7282003, 358) | Ha újra tsókollak: ki nyúlytod jobb kezed, Kedvesed el-vetni azzal igyekezed (1787 Főldi János 7112011, 175).

6a. (rég) ’elűz, elkerget vhonnan vkit’ ❖ [az alázatos asszony úgy hitte,] meg-érdemli, ha ſzintén a’ Jé’sus tet mind örökké el-veti-is a’ maga kegyelmes Ortzája ell (1781 Gombási István C1883, 249) | El-vetſz-e hát haragodban előled? (1793 Egervári Ignác ford.–Metastasio C2991, 236) | Micsoda keserűség volt nekem, hogy őnagysága engemet, igaz jóakaróját így elvetett szeme elől (1930 Móricz Zsigmond CD10) | Bezároltattál, Uram, engem! Sarak aljába, sötétségbe tettél, ragyogó szemed elől elvetettél (1938 Babits Mihály CD10) | [a bűnös ember] nem maradhatna meg Isten közelében: elvetné őt színe elől az Úr (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

6b. (rég) ’〈hozzátartozót v. hozzá közel álló személyt, csoportot〉 szeretetét, támogatását megvonva magára hagy, eltaszít magától’ ❖ [ha a herceg] engemet el-venne, bizonyos volnék-é abban, hogy ö nagy gyalázatomra, és kiſebbségemre magátúl ismét el-nem vetne, ha üdövel az eredetemet mélyebb fontolás alá venné (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 75) | Ne veſs el-engem vénségem idejére (1794 Somogyi Elek 7295003, 177) | Most itt vagyok, férjétől elvetett nő (1840 Vörösmarty Mihály 8524410, 375) | És Dorothea tudja jól, hogy a beteg költőnek nincs senkije, aki gondot viselne rá, hogy el van hagyva saját családjától is. És mégsem átkozza azokat, akik őt elvetették (1872 Jókai Mór CD18) | Jézus sem vetette el sohasem a saját népét (1994 Magyar Hírlap CD09).

6c. (rég) ’〈támadást, veszélyt stb.〉 elhárít(va kivéd)’ ❖ A’ hatalmaſok néha az erötlenebbeknek boſzſzútételeket el ſzenvedik, hogy el-vetheſsék a’ veſzedelmet (1776 Esopus meséi C1642, 253) | [a kakas] ſzntelen viaskodván jól meg-tanúlta a’ hartzoláſnak meſterségét, mint kelljen a’ vágáſt el-vetni, vagy meg-tenni máſon (1776 Esopus meséi ford. C1642, 229) | Ha te a’ Halált […] kivánod, és azt hiszed, hogy ez által az Isten’ ítéletét magadról el-vetheted, hidd el azt-is, hogy az Isten sokkal inkább bltsebben fegyverkeztette fel magát […], mint sem illyen les által haragjának áldozatit el-lehetne eltte rejteni (1793 Bessenyei Sándor ford.–Milton C1106, 142).

6d. (rég) ’〈szándékától, céljától〉 eltérít vkit vmi, vki’ ❖ Jaj! mért óldaték-el a’ Batavi Gálya, Ama déli-ſzelek jvend prédája! Mely téged, mely engem veled el-temetett, Es kivánságimtól örökre el-vetett! (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 717) | Ha esett is a’ Tttes Ur részeről az írt szándékától el vető akadály, azt mennél hamarébb el hárítani méltóztasson (1816 Egei Mihály C4939, 326) | a’ viszálkodo környűlállások igen is elvetettek azon czélomtul, melynek elérése eletem boldogásának [!] legfőbbikei közűl egy vala (1816 Vida László C4940, 247) | [a megszavazott törvénnyel egyet nem értő követ ezután is igyekszik] küldőinek akaratját, mellytöl a többség elvetette, előmozditani (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32).

6e. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy azt okozza vmi, vki, hogy vmely járandóságtól, jövedelemtől elesik vki〉’ ❖ Lehet-é a’ fiaknak idö mulás mellett el-vetni a’ Léányágat a’ Negyed Keresetl? (1782 e. Cserey Farkas¹ C1290, 107) | más az, hogy mikor az Ifjak örömest együtt akarnának maradni, már magok magokat elvetik attól a’ keresettől, hogy a’ vének is tolvajoknak ítéltessenek (1815 Pálóczi Horváth Ádám 8352015, 98) | ha a törvény elvetné Bánffi uramat attól a keresettől, […] ne csak azt a lendvai portiót tartozzék visszaereszteni minden pörpatvar nélkűl, de esztendőnként való jövedelmét is tartozzék egyszersmind megadni (1895 Bubics Zsigmond–Merényi Lajos CD55).

6f. (rég) ’〈tekintetét〉 elfordítja vhonnan és vhova máshova veti’ ❖ És te, kegyes Szz, ne vesd el A’ halandókról szemedet (1796 Diétai Magyar Múzsa ford. C1331, 27) | a lánya után vetné el a szemét (1857 Vas Gereben C4380, 335).

7. ts (kissé rég) ’〈(néhány) szót〉(mellesleg v. önkéntelenül) hirtelen kimond, elejt’ ❖ a mint a beszédjökből egy-két elvetett szót hallok (1851 A Falu Könyve C1667, 98) | Más egy léha szót vetett el (1898 Kozma Andor C2789, 136) | Ez az általános és közfelzúdulás, a borzalomnak ez a teljes becsülése egyszerre az ő idegeire is rászállott, s ahol elvetett szót meghallott, az mind korbácsütéssel hasított végig a lelkén (1916 Móricz Zsigmond 9462006, 151).

8. ts (ritk) ’〈ágyat〉 megvet’ ❖ Elvetette már az ágyát, el akarta vetetni még az álmát is (1893 Jókai Mór CD18) | Az előszobai vendégágyat vetették el neki (1940 Németh László² 9485002, 21).

Ö: hánydel-vesdel.

Fr: sulyok.

Vö. CzF. ~, elvetendő, elvettet; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. vet; ÉKsz.; SzT. ~, elvetett, elvethet, elvető, elvettet, elvettetett, elvetetthet; ÚMTsz.