elvonultság fn 3A8
1. ’a közügyektől, társasági élettől, emberi kapcsolatoktól elzárkózott, ill. a világtól, a mindennapi teendőktől elvonult emberre jellemző helyzet, állapot v. életmód, életvitel’ ❖ elvonúltságban töltötte napjait (1832 Kovacsóczy Mihály C3313, 88) | Melegen üdvözöltük Aranyt, midőn először vettük hirét, hogy vidéki elvonultságából végre a főváros irodalmi és müvészeti központjába átköltözni s itteni szellemi mozgalmainkban geniusának és tanulmányainak erejével résztvenni szándékozik (1860 Vasárnapi Újság CD56) | A kelet társadalma leginkább a nő elvonultsága által különbözik a nyugatétól (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | A mélyebb lelki életet élni kívánó kat.-ok – diákok számára is – napjainkban is rendeznek többnapos elvonultságban töltött lelkigyakorlatot (1997 PedagógiaiLex. C6810, 375).
2. ’a visszahúzódó, zárkózott emberre jellemző magatartás(i forma)’ ❖ Társalkodását hidegség ’s elvonultság bélyegzé; keveset szólt (1838 Athenaeum C0017, 680) | Az ő elvonultsága és komoly viselete, mindenkit távol tartott személyétől (1857 Hegedüs Lajos C2051, 87) | [Messel Alfréd építészt] arisztokrata elvonultság, felemelkedettség különbözteti meg társaitól, azoktól is, akik vele együtt a megemésztett formákhoz ragaszkodtak (1909 Lengyel Géza CD10) | A Beck-féle depressziós skálán, tesztkérdésekre adott válaszok alapján mérték a mentális állapotot (például pesszimizmus, öngyilkossági gondolatok, elvonultság, libidó) (2000 Magyar Hírlap CD09).
3. (kissé rég) ’vminek az a helyzete, állapota, hogy félreeső helyen, ill. a forgalomtól, kapcsolatoktól távol, azoktól elszakadva van’ ❖ a’ [panteon számára] megszerzendő hely mind elvonultsága mind magassága tekintetében tökéletesen látszik mai körülményeinkben megfelelni a’ czélnak (1843 Széchenyi István C1414, 32) | Magyarország, melly elvonultsága miatt évekig sem volt csak megemlékezés tárgya is, sőt több helyütt már tökéletes feledékbe esett, különös mértékben magára voná Európa figyelmét (1844 Széchenyi István C3882, 425) | a liliom szerény elvonultságban virul (1851 Remény C1522, 353).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.