emberalak fn 3A1

1. ’ember, emberi lény’ ❖ egy törött fazék’ alján pislákoló mécs’ világánál a’ szoba közepén szűreikre telepedve két emberalakot látandunk, ki épen vacsorájokat költik (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 34) | Távozánk, a kapuőrön kivül egyetlen emberalakkal sem találkozván (1857 Ormós Zsigmond C3364, 66) | a nagy tárgyat egy nyakig sáros, fáradt emberalak rángatja kifelé a hegyből, iszonyu erőfeszitéssel vonszolja maga után (1923 Karinthy Frigyes 9309006, 166) | felbukkant két emberalak, lassan közeledtek felénk a fehérre meszelt házak mellett (1986 Gion Nándor 9190002, 14).

2. ’irodalmi műben ábrázolt, abban szereplő személy’ ❖ Mennyi történettel, mennyi emberalakkal, mennyi élettel vannak tele [Ambrus Zoltán] könyvei! (1921 Elek Artúr CD10) | Krudy emberalakjai, úgy tetszik, sohsem éltek, csak emlékeznek valamilyen életre, amit azonban akkor, a multban sem ők maguk alakítottak, akaratuk céltudatos érvényesítésével, hanem a véletlen, a szeszély, a kaland s a történés sodrába való belenyugvásuk (1948 Szauder József 2052025, 80) | [Jékely Zoltán] találó, esetenként groteszk realizmussal ábrázolta az emberi környezetet, az erdélyi kisvárosok életét, s ennek a múltbéli világnak a jellegzetes emberalakjait (1990 Pomogáts Béla CD53).

3. ’emberi, ill. az emberhez hasonló alak, külső, forma’ ❖ Ördögök ti emberalakban, gondoljatok már egyszer felém (1841 Vajda Péter 8504014, 155) | mindennek emberalakja van, a bércnek, felhőnek, a száraz fának (1877 Jókai Mór CD18) | [Semele, Zeus isten kedvese] nem bírta el, hogy a nagy isten mindig emberalakot öltött, valahányszor őt meglátogatta. Arra kérte tehát Zeust, mutatkozzék egyszer neki valódi égi fenségében (1929 TolnaiÚjLex. C5732, 262) | Piros ruhás segítők ránk akasztották a mellényt, amely kiterítve emberalakot formáz (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈képző- v. népművészeti alkotásként, ill. annak elemeként:〉 embert formázó, embert ábrázoló figura’ ❖ hol az anyag – materia – hibázik, ott a’ kifejlés éppen olly lehetetlen, mint kavicsbul emberalakot szobrázni (1831 Széchenyi István C3903, 202) | Mammutlapockákra és tarándagancsokra vésett állat- s emberalakot (1893 PallasLex. CD02) | A nagyobb [borostyánkő] darabokból kis szobrokat is faragtak; egy ilyen kis emberalak többet ért, mint egy erős férfi (1902 ÓkoriLex. CD28) | a festmény legszebb és legművészibb emberalakjai (1938 Elek Artúr CD10) | A virág mellett madár, szarvas és emberalak is díszíti a bokályokat (1981 NéprajziLex. CD47).

Vö. CzF.

emberalak főnév 3A1
1.
ember, emberi lény
egy törött fazék’ alján pislákoló mécs’ világánál a’ szoba közepén szűreikre telepedve két emberalakot látandunk, ki épen vacsorájokat költik
(1834 Vörösmarty Mihály)
Távozánk, a kapuőrön kivül egyetlen emberalakkal sem találkozván
(1857 Ormós Zsigmond)
a nagy tárgyat egy nyakig sáros, fáradt emberalak rángatja kifelé a hegyből, iszonyu erőfeszitéssel vonszolja maga után
(1923 Karinthy Frigyes)
felbukkant két emberalak, lassan közeledtek felénk a fehérre meszelt házak mellett
(1986 Gion Nándor)
2.
irodalmi műben ábrázolt, abban szereplő személy
Mennyi történettel, mennyi emberalakkal, mennyi élettel vannak tele [Ambrus Zoltán] könyvei!
(1921 Elek Artúr)
Krudy emberalakjai, úgy tetszik, sohsem éltek, csak emlékeznek valamilyen életre, amit azonban akkor, a multban sem ők maguk alakítottak, akaratuk céltudatos érvényesítésével, hanem a véletlen, a szeszély, a kaland s a történés sodrába való belenyugvásuk
(1948 Szauder József)
[Jékely Zoltán] találó, esetenként groteszk realizmussal ábrázolta az emberi környezetet, az erdélyi kisvárosok életét, s ennek a múltbéli világnak a jellegzetes emberalakjait
(1990 Pomogáts Béla)
3.
emberi, ill. az emberhez hasonló alak, külső, forma
Ördögök ti emberalakban, gondoljatok már egyszer felém
(1841 Vajda Péter)
mindennek emberalakja van, a bércnek, felhőnek, a száraz fának
(1877 Jókai Mór)
[Semele, Zeus isten kedvese] nem bírta el, hogy a nagy isten mindig emberalakot öltött, valahányszor őt meglátogatta. Arra kérte tehát Zeust, mutatkozzék egyszer neki valódi égi fenségében
(1929 TolnaiÚjLex.)
Piros ruhás segítők ránk akasztották a mellényt, amely kiterítve emberalakot formáz
(1995 Magyar Hírlap)
4.
〈képző- v. népművészeti alkotásként, ill. annak elemeként:〉 embert formázó, embert ábrázoló figura
hol az anyag – materia – hibázik, ott a’ kifejlés éppen olly lehetetlen, mint kavicsbul emberalakot szobrázni
(1831 Széchenyi István)
Mammutlapockákra és tarándagancsokra vésett állat- s emberalakot
(1893 PallasLex.)
A nagyobb [borostyánkő] darabokból kis szobrokat is faragtak; egy ilyen kis emberalak többet ért, mint egy erős férfi
(1902 ÓkoriLex.)
a festmény legszebb és legművészibb emberalakjai
(1938 Elek Artúr)
A virág mellett madár, szarvas és emberalak is díszíti a bokályokat
(1981 NéprajziLex.)
Vö. CzF.

Beállítások