emberarcú mn 18A6

1. ’olyan 〈lény, dolog〉, akinek v. amelynek emberi v. ahhoz hasonló arca van’ ❖ természet csodái: kosfejű lovak, a vizekből emberarcú halakat húznak ki (1848–1856 Jókai Mór CD18) | Mindenütt megtalálják az ősszobrokat, a totemisztikus állatábrázolásokat, az állat- és emberarcú maszkokat (1935 RévaiNagyLex. C5717, 697) | emberarcú robotok (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | [Francesco Ingoli] Ázsiát Szent Máté patrónusnak ajánlotta, akit emberarcú angyallal ábrázolnak (2002 Tóth István György CD58) emberarcú majom (rég, Áll) ’emberszabású majom’ ❖ [a párizsi Pasteur Intézet igazgatója] megvárja azokat az eredményeket, a melyeket az emberarcú majmok beoltásával végzett kísérletektől remél (1907 Budapesti Hírlap szept. 17. C4695, 9) | Az uj állatkertnek nevezetes szerzeménye a négy emberarcú majom: Ádám és Éva, a két csimpánz, Jella, az orángutánk és Zseni, a Gibbon-majom (1912 Budapesti Hírlap jún. 22. C4700, 26).

1a. (ritk) ’olyan 〈nő, gyermek〉, akinek felnőtt férfiéhoz hasonló arca van’ ❖ [Futóczkiné] hallotta a füleivel, hogy egy béresnének emberarcú fia született, göndör hajú, foga, pörge legénybajusza volt néki (1914 Réti Ödön CD10) | ti emberarcú orosz nők, fekete és zöld esti ruhátokban, zöldköves gyűrűitekkel és zöld fülbevalótokkal, meg ti jellemszinész-fejü orosz férfiak, tegnapi divatú urak (1924 Pesti Hírlap szept. 12. C5672, 1).

2. ’emberként megjelenő 〈személy〉, ill. emberi sajátosságokkal rendelkező 〈világ, rendszer〉’ ❖ [a mítosz] nemcsak antropomorf, emberarcú, hanem antropocentrikus, emberközpontú is. Értelmezi a világot, de emberre vonatkoztatottan (1985 Poszler György 1124010, 509) | A Szentháromság második személye, Jézus Krisztus határozottan emberarcú istenség a magyar parasztság szemében (1990 Magyar néprajz CD47) | Novák József humoros, szatirikus darabjaiban összeolvad az emberi és állati világ, összemosódik a biológiai örök és a társadalmi aktuális – valami szétbogozhatatlan „emberarcú” állatvilágot mutatva (1997 Új Könyvek CD29).

3. ’emberi kapcsolataiban közvetlen (modorú) 〈köztiszteletben álló személy〉’ ❖ a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter oly szakszerűen, hitelesen és emberarcúan magyarázta el, hogy az a kapa, amit a kezében tart, miért nem jó kapa, tehát hogy az egy vasárnapi protokollkapa, amellyel nyilván csak protokoll kapavágásokat lehet tenni (1995 Magyar Hírlap CD09) | Gallai, Erdős, Rényi, Péter Rózsa mindannyian közvetlen, emberarcú matematikusok voltak (2000 Természet Világa CD50).

4. (kissé rég)(vmely gonosz lény, vadállat jelzőjeként) 〈emberi mivoltából kivetkőzött, kegyetlen emberre vonatkoztatva〉’ ❖ A rettegők örömmel látják jönni a csónakot, mely őket biztos révbe vigye, s midőn átadták magokat nekik, akkor ez emberarcú ördögök mezetlen rakják ki őket a puszta romokra (1854 Jókai Mór CD18) | Álnok, emberarcú szörnyek! Akkor vagyon épüléstek A mikor más roskad, görnyed (1864 Fővárosi Lapok C8080, [503]) | Azt az emberarcú vadat, ki természetien szerelemtől ragadtatva, saját leányát ölte meg, még kedden este elfogták (1869 Fővárosi Lapok C8085, 89) | Százötvenezernyi emberarcú tigris, pusztító fenevad. Van tán kétszázezer is. Nagyobb részüket a zsenge gyermekkortól nyilazásra, lövésre, falmászásra, tábori életre nevelték (1901 Gárdonyi Géza C1836, 40).

5. (ritk) ’〈irodalmi műben:〉 emberileg hitelesen, életszerűen ábrázolt 〈alak, szereplő〉’ ❖ A Tavaszi szél [című mű] hősei még emberarcú figurák, de már óhatatlanul jeleznek egy tendenciát, amelynek térhódítása nyomán, engedve az újabb forduló „korparancsának”, hitelét veszíti az öntörvényűen működő epikai világ (1990 N. Pál József CD53) | Esendőek és a szó legnemesebb értelmében „emberarcúak” a társadalom perifériáján élő szereplők (2000 Új Könyvek CD29).

6. ’az emberben megmutatkozó, emberre jellemző’ ❖ [Határ Győző Anibel című regényében] már mindennapi jelenvalóságában [érzékelhető] a bolsevizmus emberarcú gonoszsága (1989 Mészáros Sándor 2001014, 76) | [Ruffy Péternek] kitűnő érzéke van viszont ahhoz, hogy a mindennapokban találja meg a különöst, mégpedig az emberarcúan különöst (1990 A magyar irodalom története CD53).

7. ’az emberi igényekre, szükségletekre (vmilyen mértékben) tekintettel levő, (a korábbihoz v. a többihez viszonyítva) kevéssé személytelen v. embertelen jellegű 〈rendszer, intézmény stb.〉’ ❖ emberarcú szocializmus (1969 Népszabadság máj. 20. C4819, 7) | A világgazdaság helyzetét elemző írás az emberarcú kapitalizmus mellett áll ki (1991 Tények könyve CD37) | egy emberarcú intézmény, amelyhez az állampolgárok közvetlenül fordulhatnak (1994 Országgyűlési Napló CD62) | [Masaryk] nyelvi engedményekben nagyvonalú volt, Thomas Szporluk ezt nevezte „emberarcú nacionalizmus”-nak (1995 Niederhauser Emil CD58) | [A szocializmus] két szélsőséges válfajában, a nemzeti szocializmusban és a kommunizmusban – valamint „ember-arcúbb” változatában, amit jóléti államnak nevezünk – az a közös, hogy minden esetben az egyéni szabadság korlátozásából indult ki valamilyen magasztos – vagy magasztosnak mondott – cél érdekében (2000 Magyar Hírlap CD09).

emberarcú melléknév 18A6
1.
olyan 〈lény, dolog〉, akinek v. amelynek emberi v. ahhoz hasonló arca van
természet csodái: kosfejű lovak, a vizekből emberarcú halakat húznak ki
(1848–1856 Jókai Mór)
Mindenütt megtalálják az ősszobrokat, a totemisztikus állatábrázolásokat, az állat- és emberarcú maszkokat
(1935 RévaiNagyLex.)
emberarcú robotok
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
[Francesco Ingoli] Ázsiát Szent Máté patrónusnak ajánlotta, akit emberarcú angyallal ábrázolnak
(2002 Tóth István György)
emberarcú majom (rég, Áll)
[a párizsi Pasteur Intézet igazgatója] megvárja azokat az eredményeket, a melyeket az emberarcú majmok beoltásával végzett kísérletektől remél
(1907 Budapesti Hírlap szept. 17.)
Az uj állatkertnek nevezetes szerzeménye a négy emberarcú majom: Ádám és Éva, a két csimpánz, Jella, az orángutánk és Zseni, a Gibbon-majom
(1912 Budapesti Hírlap jún. 22.)
1a. (ritk)
olyan 〈nő, gyermek〉, akinek felnőtt férfiéhoz hasonló arca van
[Futóczkiné] hallotta a füleivel, hogy egy béresnének emberarcú fia született, göndör hajú, foga, pörge legénybajusza volt néki
(1914 Réti Ödön)
ti emberarcú orosz nők, fekete és zöld esti ruhátokban, zöldköves gyűrűitekkel és zöld fülbevalótokkal, meg ti jellemszinész-fejü orosz férfiak, tegnapi divatú urak
(1924 Pesti Hírlap szept. 12.)
2.
emberként megjelenő 〈személy〉, ill. emberi sajátosságokkal rendelkező 〈világ, rendszer〉
[a mítosz] nemcsak antropomorf, emberarcú, hanem antropocentrikus, emberközpontú is. Értelmezi a világot, de emberre vonatkoztatottan
(1985 Poszler György)
A Szentháromság második személye, Jézus Krisztus határozottan emberarcú istenség a magyar parasztság szemében
(1990 Magyar néprajz)
Novák József humoros, szatirikus darabjaiban összeolvad az emberi és állati világ, összemosódik a biológiai örök és a társadalmi aktuális – valami szétbogozhatatlan „emberarcú” állatvilágot mutatva
(1997 Új Könyvek)
3.
emberi kapcsolataiban közvetlen (modorú) 〈köztiszteletben álló személy〉
a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter oly szakszerűen, hitelesen és emberarcúan magyarázta el, hogy az a kapa, amit a kezében tart, miért nem jó kapa, tehát hogy az egy vasárnapi protokollkapa, amellyel nyilván csak protokoll kapavágásokat lehet tenni
(1995 Magyar Hírlap)
Gallai, Erdős, Rényi, Péter Rózsa mindannyian közvetlen, emberarcú matematikusok voltak
(2000 Természet Világa)
4. (kissé rég)
(vmely gonosz lény, vadállat jelzőjeként) 〈emberi mivoltából kivetkőzött, kegyetlen emberre vonatkoztatva〉
A rettegők örömmel látják jönni a csónakot, mely őket biztos révbe vigye, s midőn átadták magokat nekik, akkor ez emberarcú ördögök mezetlen rakják ki őket a puszta romokra
(1854 Jókai Mór)
Álnok, emberarcú szörnyek! Akkor vagyon épüléstek A mikor más roskad, görnyed
(1864 Fővárosi Lapok)
Azt az emberarcú vadat, ki természetien szerelemtől ragadtatva, saját leányát ölte meg, még kedden este elfogták
(1869 Fővárosi Lapok)
Százötvenezernyi emberarcú tigris, pusztító fenevad. Van tán kétszázezer is. Nagyobb részüket a zsenge gyermekkortól nyilazásra, lövésre, falmászásra, tábori életre nevelték
(1901 Gárdonyi Géza)
5. (ritk)
〈irodalmi műben:〉 emberileg hitelesen, életszerűen ábrázolt 〈alak, szereplő〉
A Tavaszi szél [című mű] hősei még emberarcú figurák, de már óhatatlanul jeleznek egy tendenciát, amelynek térhódítása nyomán, engedve az újabb forduló „korparancsának”, hitelét veszíti az öntörvényűen működő epikai világ
(1990 N. Pál József)
Esendőek és a szó legnemesebb értelmében „emberarcúak” a társadalom perifériáján élő szereplők
(2000 Új Könyvek)
6.
az emberben megmutatkozó, emberre jellemző
[Határ Győző Anibel című regényében] már mindennapi jelenvalóságában [érzékelhető] a bolsevizmus emberarcú gonoszsága
(1989 Mészáros Sándor)
[Ruffy Péternek] kitűnő érzéke van viszont ahhoz, hogy a mindennapokban találja meg a különöst, mégpedig az emberarcúan különöst
(1990 A magyar irodalom története)
7.
az emberi igényekre, szükségletekre (vmilyen mértékben) tekintettel levő, (a korábbihoz v. a többihez viszonyítva) kevéssé személytelen v. embertelen jellegű 〈rendszer, intézmény stb.〉
emberarcú szocializmus
(1969 Népszabadság máj. 20.)
A világgazdaság helyzetét elemző írás az emberarcú kapitalizmus mellett áll ki
(1991 Tények könyve)
egy emberarcú intézmény, amelyhez az állampolgárok közvetlenül fordulhatnak
(1994 Országgyűlési Napló)
[Masaryk] nyelvi engedményekben nagyvonalú volt, Thomas Szporluk ezt nevezte „emberarcú nacionalizmus”-nak
(1995 Niederhauser Emil)
[A szocializmus] két szélsőséges válfajában, a nemzeti szocializmusban és a kommunizmusban – valamint „ember-arcúbb” változatában, amit jóléti államnak nevezünk – az a közös, hogy minden esetben az egyéni szabadság korlátozásából indult ki valamilyen magasztos – vagy magasztosnak mondott – cél érdekében
(2000 Magyar Hírlap)

Beállítások