emberel ts ige 1b

1. (rég v. nyj) ’emberségében tisztel, ill. 〈vmely megnyilvánulással, ajándékkal〉(megbecsülését kifejezve) megtisztel vkit’ ❖ Emberelni, Megemberelni. Humaniter suscipere, Honorifice habere (1803 Sándor István C3667, 69) | [Lajos király Cola Rienzit] Emberelé bizony maga asztalához, Soká fenbeszéltek a pohárnál ketten, Cola is a szívét kinyitá meghitten (1863–1879 Arany János CD01) | [A követséget] nagy sok ajándékkal Előd emberelte (1868 Szász Károly² C3820, 14) | Ugy a népet, mint vezérét Emberelték bő itallal (1885 Balog István² C0758, 123) | Szögént nem bántottam, Gazdagot raboltam, Pajtásomat emböröltem, Szép aszszont öleltem (1891 Szeged népe C2483, 24) | Mazurek általán nem volt nagy emberelője az ifjúságnak (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 85) | Jó asszony vót Annus néni, mindön szögént szívesenn embörölt (1957 Szegedi szótár C6400, 372).

2. (rég) ’〈arcát, lelkét〉 emberhez méltó állapotba rendezi, rendbe szedi’ ❖ Megállítá szekerét, ’s köny-szakadással omlék jó annya’ sírjára. Azonban szokva lévén hatalmában tartani érzeteit, lesüllyeszté szíve’ aljára bánatját, ’s emberelt arczal hajtata-be az apai udvarba (1832 Fáy András¹ C1703, 351) | Legelőbb Ulysses lelkét emberelte, S hogy befogja száját, a cigányt intette (1886 Seress Imre C3722, 115).

Ö: meg~.

Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

emberel tárgyas ige 1b
1. (rég v. nyj)
emberségében tisztel, ill. 〈vmely megnyilvánulással, ajándékkal〉 (megbecsülését kifejezve) megtisztel vkit
Emberelni, Megemberelni. Humaniter suscipere, Honorifice habere
(1803 Sándor István)
[Lajos király Cola Rienzit] Emberelé bizony maga asztalához, Soká fenbeszéltek a pohárnál ketten, Cola is a szívét kinyitá meghitten
(1863–1879 Arany János)
[A követséget] nagy sok ajándékkal Előd emberelte
(1868 Szász Károly²)
Ugy a népet, mint vezérét Emberelték bő itallal
(1885 Balog István²)
Szögént nem bántottam, Gazdagot raboltam, Pajtásomat emböröltem, Szép aszszont öleltem
(1891 Szeged népe)
Mazurek általán nem volt nagy emberelője az ifjúságnak
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
Jó asszony vót Annus néni, mindön szögént szívesenn embörölt
(1957 Szegedi szótár)
2. (rég)
〈arcát, lelkét〉 emberhez méltó állapotba rendezi, rendbe szedi
Megállítá szekerét, ’s köny-szakadással omlék jó annya’ sírjára. Azonban szokva lévén hatalmában tartani érzeteit, lesüllyeszté szíve’ aljára bánatját, ’s emberelt arczal hajtata-be az apai udvarba
(1832 Fáy András¹)
Legelőbb Ulysses lelkét emberelte, S hogy befogja száját, a cigányt intette
(1886 Seress Imre)
Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások