emelint ige 4b7 

1. ts ’〈kéz(zel) v. vmely eszköz(zel vki)〉 egy mozdulattal (kissé) megemelve eredeti helyzeténél feljebb juttat (vhova), ill. függőleges, álló helyzetbe mozdít vmit, vkit’ ❖ Kadosa, hogy hallá riadozni vezére’ szavával A’ harsány kürtöt, dárdát emelinte hevűlten (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 217) | Áldomásra tölt kupákat Emelintnek a vitézek (1864 Vasárnapi Újság C7378, 38) | [a kövér férfit és nőt a színházigazgató] talpra emelinti két csigával (1874 Borsszem Jankó júl. 26. C4993, [7]) | miután a porondon végignyargaltam, a legközelebbi fordulónál egy régen kiszemelt balerinát emelintek magamhoz a nyeregbe (1930 Krúdy Gyula CD54) | Pergamenbőrű kéz emelinti a kanalat, a tányér fölé keskeny arc hajol (1963 Népszava febr. 10. C4827, 3) | [az izzó vasat] üllőre emelinti, lendíti hosszú kovácsfogó (1972 Népszabadság márc. 5. C7822, 11).

1a. tn (tárgyragos határozóval is) emelint vmin (vonzat n. is) ’〈annak kif-ére, hogy egy mozdulattal (vmennyire v. vhányszor) megemel vmit vki〉’ ❖ Mátyás kecscsel emelintett süvegén, ’s előre vágtatott (1838 Jósika Miklós 8212011, 122) | kér egy csapó-fát kölcsön, aztán aláveti a keréknek, neki biztatja a lovát, de maga is jót emelint a csapó-fával (1895 Borsszem Jankó márc. 17. C5014, 9) | [a] művésznő emelint még egyet-kettőt a piros rokolyán (1930 Budapesti Hírlap máj. 18. C4718, 14) | [a férfi] szerény büszkeséggel emelintett aprót szürkebetétes fekete lakkbőröndjén, bizonyítékképpen (1983 Iszlai Zoltán C6899, 1403).

1b. ts (-ra/-re ragos határozóval) (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy a kezét v. a kezében tartott fegyvert felfelé mozdítja és támadó szándékkal vki, vmi felé irányítja vki〉’ ❖ senki ne merészelje a’ szép martalékra kezeit emelinteni (1830 Czuczor Gergely C0423, 240) | [Sharp] olly panaszos módon ajánlá magát Beauchamp’ döféseinek, hogy ez karát illy pulya ellenfélre nem emelintheté (1843 Regélő Pesti Divatlap C4919, 1288) | Mig rám egyiktek fegyvert emelint: Jöjön közelb egy, hadd beszéljek véle (1883 Szász Károly² ford.–Dante C3835, 330).

1c. ts (›pohár‹ jelentésű tárggyal és -ra/-re ragos határozóval) (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy áldomást iszik vkinek az egészségére, köszöntésére vki〉’ ❖ Miután a’ király és kir. család áldomásit elköszöntötték, Cockburn Cobbett egészségére emelinté poharát (1834 Jelenkor C0228, 781) | Ki a küszöbre rálép, itt, hún szokás szerint, Kupát a nagy királyra köszöntve emelint (1903 Budapesti Szemle C7651, 2) | Emelintem serlegem elsőbbed a’ Botskai jó-hírnevű tsapatának tzentertsatárjára (1934 Sporthírlap nov. 14. C6622, 5).

1d. ts ’〈annak kif-ére, hogy vki, vmi okozza, előidézi, hogy vmi, vki (kissé) feljebb emelkedjen〉’ ❖ [Lucifer] a’ lángos haboktól Gyúltt tengert látván egyedl: Keseredve fel-indúl; ’S el-futván fene mérge, magát emelinti ki-lobbantt Szárnyaival (1788 Magyar Múzeum ford. 7448002, 55) | Már lelkem repes és bolyongni vágyik, Úti kedv emelínti már bokámat (1899 Csengery János ford. [!] C0067, 459) | [a repülőgép pilótája] a szárnyakat fölfelé emelinti és mozgásba hozza, mire a gép a levegőbe emelkedik (1908 Pesti Hírlap szept. 8. C5656, 20) | [Bécs] zajosan özönli körül Zeppelint, Kit léghajójával a lég Elég Könnyen emelint (1913 Tóth Árpád CD01) | Meleg szellő emelintette a hajukat a fejük búbján (1982 Jókai Anna C6364, 248).

1e. tn (tárgyragos határozóval is) emelint vmin (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vki, vmi okozza, előidézi, hogy vmi, vki (kissé) feljebb emelkedjen〉’ ❖ egy ilyen hebehurgya, ilyen siheder tavaszi szél bolondjába belekapaszkodott a baracskai ember hajlékának födelébe ott a telken, egyet emelintett rajta, csak úgy félvállal, s Összedőlt az egész fáradságos alkotmány (1913 Budapesti Hírlap ápr. 19. C4701, 4) | Légáram helyett államérdek emelint a gyűrött pöndölön (1990 Sziveri János 1147010, 37).

2. ts ’〈test(rész)ét〉 könnyed mozdulattal (kissé) megemeli, ill. 〈szemét, tekintetét〉 hirtelen felfelé emelve fordítja, irányítja vhova, vmire, vkire’ ❖ [A király fia] egy kis alacsony viskóban hason feküvék mezítelen, […] s lomhán emelinté fejét a’ jötteket megnézni (1833 Társalkodó C7970, 2) | egy kissé emelintsd csak Magad’, és aztán úgy űlj le, puhán (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 55) | [a pap] égre emelinti szemeit (1897 Nogáll János C4624, 296) | Szárnyát gém emelinti, akár ha repülni akarna, s visszaereszti megint (1985 Népszava nov. 16. C7450, 8) | – Majd le is töröm a derekadat! – emelinti jelképes pofonra a kezét az anyja fáradtan (2009 Rakovszky Zsuzsa 3271003, 55).

2a. tn (-n/-on/-en/-ön v. -val/-vel ragos határozóval, tárgyragos határozóval is) ’〈annak kif-ére, hogy test(rész)ét könnyed mozdulattal (vmennyire v. vhányszor) megemeli, felemeli vki, vmi〉’ ❖ A’ hosszú lábú Janó, ki mindeddig a’ kerékjászuban fülelt, egy keserveset emelint testén, lábra vánszorog (1836 Regélő C0460, 148) | vállintani: vállat vonítani; és: vállal emelinteni (1861 Magyar Nyelvészet C7093, 354) | [Ráró,] arra a kérdésre, „hány icce bort ittam, édes lovam?” annyit emelintett, kapált az első bal lábával, amennyit a gazdája megivott (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | A [sáska] szárnyfedője szürkésbarna volt. Ha egyet-egyet emelintett rajta, látni engedte szép, eleven piros szárnyát (1900 Budapesti Hírlap jún. 21. C0055, [1]) | Emelint a szemöldökén (1912 Gárdonyi Géza C1839, 15) | [gazdája szavaira a beteg] jószág csöppet emelint a fején (1961 Népszabadság márc. 18. C4813, 11).

3. ts (ritk) ’〈súlyt, terhet〉 alulról támasztva (képes) megtart(ani) vki, vmi’ ❖ [Kokas Ádám] megsajnált és gyógyítani vitt mázsát is emelintő vállán (1949 Szabad Föld aug. 28. C1538, 6) | [A katona] odabiceg. Itatja a sebesültet, fejét tenyérrel emelintve (1964 Magyar Nemzet okt. 10. C4801, 7).

4. ts (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmi okozza, előidézi, hogy vminek a szintje megemelkedjen〉’ ❖ ne fojtsd-el e’ sóhajtást melly erővel emelinti mellyedet (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2525, 87) | kebelét fohász emelinti (1832 Vajda Péter C7228, 94).

4a. ts ’〈vminek a mennyiségét, mértékét stb.〉 kissé nagyobb értékben állapítja, szabja meg vki, vmi’ ❖ A’ bécsi nagy árjegyzékek ma ugyan néhány centimmel [= százalékkal] emelinték az itteni papirosok becsét is, de ez nem sokáig tartott ’s a’ tegnapira szálott ismét vissza (1833 Jelenkor C0225, 239) | kvótát emelintenél (1907 Borsszem Jankó okt. 27. C5026, 2) | [Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter] a B. H.-tul dics-dalra tart számot, Mert hát nemsokára emelint létszámot (1908 Borsszem Jankó aug. 30. C5027, 11) | Holnaptól nem kell villanyszámlát fizetni senkinek. Gáz ingyérbe. Csak a benzint és a lópatkót emelintjük (1998 Népszava okt. 2. C5829, 7).

4b. tn (tárgyragos határozóval is) emelint vmin ’〈annak kif-ére, hogy vminek a mennyiségét, mértékét stb. v. azt tekintve vmit (kissé) megnövel v. javít, ill. vminek a mennyiségét, mértékét stb. (kissé) nagyobb értékben állapítja, szabja meg vki, vmi〉’ ❖ a székely iparkodó, munkás, nem riad vissza a fáradalmaktól, inségben a legapróbb keresetforrásokat is fölhasználja; mert nem emelint helyzetén se’ isten, se’ ember, legkevésbé pedig a kormány (1886 Budapesti Hírlap jan. 21. C4733, 2) | A javuló arany-ázsió emelint az aranyban kamatozó vasuti részvények osztalékán (1886 Budapesti Hírlap jan. 22. C4733, 3) | [A szónok] nagyot emelint a hangján, mindegy, a tótok unatkozva morognak (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | tarifáján a posta megint egy hatalmasat emelint? (1923 Pesti Hírlap dec. 30. C5671, 12) | A Gazdasági Főtanács felemelte a cukorfejadagot. – Maga aztán legény Zoli bátyánk hallja! Csak még egy kicsinykét emelintsen rajta... (1947 Képes Szabad Föld okt. 19. C0229, [4]).

5. ts (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vminek a hatására magasztos, fennkölt érzés tölt el vkit〉’ ❖ szent elragadtatás emelinti szívemet (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 6) | Öröm emelint, és vígadás, minden mellyet (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 78).

ÖU: át~, fel~, ki~, le~, meg~.

Sz: emelintés, emelintet, emelintő.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emel; ÉKsz.