emelít ige 4b4 (rég)
1. ts ’egy mozdulattal (kissé) megemel vmit vki’ ❖ [Neptunus] emelíte, s hamar nagy erövel ereſzte Villát [= szigonyt] víznek (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 119) | nem hihet, hogy ezen hordók mind liſztel vólnának teli, mert a’ kik némely hordóknak végit emelítik, azt beſzéllik, hogy oly nehéz, mint ha tzi porral vólna meg-tltve (1787 Magyar Kurír C0312, 229) | kalapját emelítve köszönt (1832 Hasznos Mulatságok C8337, 132) | orrán pápaszemét feljebb emelité (1851 Arany János C0650, 116) | – Néném, – monda Tamás, Rokfalviné aszott kezét ajkaihoz emelitve, – hagyományos emlékeink, örökségem végett jöttem (1872 Fővárosi Lapok C8088, 231).
1a. tn (tárgyragos határozóval is) emelít vmin ’〈annak kif-ére, hogy egy mozdulattal (vhányszor) kissé megemel vmit vki〉’ ❖ A’ Birónak hideg vér, az Ügynek eligazitása’ alkalmatosſágával minden maga’ haſznát megtagadott, és mind a’ két Félnek jusſát s igazſágát egyenl aranyſúſágú ſerpenyvel megmérni nem restellő Férjfiúnak kell lenni. Egygy megſérttetett ſzemély, hogy viselhetné hát el e’ ſzerént egygy Biró’ képét? Az ilylyen, a’ maga’ serpenyjénn billent, amazénn emelít (1788 Gelei József ford.–Sintenis C1869, 194) | [a kapitány] emelitett fövegén (1853 Jósika Miklós C2361, 72) | „Fogd meg!” szólt az öreg, […] s maga emelitett egyet a ládán (1882 Pesti Hírlap szept. 30. C5630, [10]).
1b. ts ’〈annak kif-ére, hogy vmi okozza, előidézi v. segíti, hogy álló, függőleges helyzetbe kerüljön v. a levegőbe emelkedjen vki〉’ ❖ Kalapja ſzéle is, tudom, hogy ſegíti [ti. a kötélen ugráló férfit]; A’ leveg égbe nagyon emelíti (1788 Gvadányi József C1936, 52) | Az orvoſság midn lábra emelitett (1794 Farkas András 7333007, 97).
2. ts (átv is) ’〈vmely testrészét〉(hirtelen mozdulattal) magasabbra, ill. vmely magas(abb)an levő tárgy, dolog irányába mozdítja (és így tartja) vki, vmi’ ❖ A’ fátyolt Fébé, vólt mellybe takarva, le rántja Képérl, emelíti fejét, néz tétova (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 107) | Neveztetik az Ember ſzéltöl meg-ütöttnek, midön annak nyilván való ok-nélkül, valamelly tagja el-eſik hirtelenséggel, ugy, hogy azt ſe nem mozdithattya, ſe nem emelitheti, ſe véle nem érez (1791 Csapó József 7062013, 257) | Te segítéd emelítni szárnyát, S most a dal szárnyára vesz! (1891 Fővárosi Lapok C0160, 2355).
3. ts ’szintjét tekintve megnövel, megemel vmit vki’ ❖ ſohajtás emelítette a’ melyét (1789 Rájnis József 7201003, 5) | Ha a’ körös-aradi csatornánál, az eresztő, és az első malom közt a’ télben szükséges esés netalán hijányzanék […], akkor szükséges lenne […] a’ gát’ derekát (Wehr-Kolm) emelítni (1841 Társalkodó C7978, 91).
3a. ’〈annak kif-ére, hogy egyre magasabb, értékesebb szintre, állapotba juttat vmit vki〉’ ❖ A’ Tudományt emelitti fellyebb [Péchy Gábor] (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 244) | A’ nagy ſzívek ſzándékának, boldogságra jutásának, súlyos ugyan kezdete: De a’ jó erkölts ſegítvén, többrl többre emelítvén, gyönyör végzete (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1734, 743) | Vannak mondom olly Atyák, kik tulajdon magok haſznokért magzatjokat bitangra ki nem ſzánnyák, sőt azon meſterkednek inkább, hogy házaſságokat enyhittsek, és a’ mennyire lehet, betsletre, ſzívbéli nyugodalomra, és örömre emelíttsék (1792 Simai Kristóf ford.–Molière C2988, 123).
4. ts ’〈építményt〉 létrehoz, (fel)épít vki, vmi’ ❖ Én Neki zld ágból óltárt emelittek (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 18) | halmot zld hantból emelítek (1786 Baróti Szabó Dávid ford.–Rapin C0824, 158) | hálládásom oltárt emelíttsen eldbe (1802 Majzik Imre C3014, 112).
ÖU: el~, fel~, meg~.
Sz: emelítés.
Vö. CzF.; TESz. emel; SzT.; ÚMTsz.