emelkedett mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → emelkedik.

II. mn 12B

1. (/ritk) ’magasan levő, elhelyezkedő 〈hely〉, ill. arra jellemző 〈fekvés, magasság〉’ ❖ Képzeljünk el egy embert, ki emelkedett helyen állva, öklével, fejével, sőt egész testével hadonázgat, ’s kinek szónoklata zivataros (1843 Irinyi József C3367, 87) | emelkedettebb fekvésü erdőben (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Az útczáról nehány lépcső vezet a festett útczaajtón át a kissé emelkedettebb tornáczra (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a park] emelkedettebb részeiről pompás kilátás esik a Col di Tenda hófedte csucsaira (1908 Pesti Napló aug. 9. C5324, 7) | Gyakran homokbuckán vagy emelkedettebb térszintű homokos területen jelölik ki a temetőhelyet (1982 NéprajziLex. CD47).

1a. (kissé rég) ’függőlegesen kiterjedt, magas’ ❖ [Az ún. vízi bürök] emelkedett szára 3–5 lábnyi magas, vastag, üres (1847 Peregriny Elek 8360019, 386) | a melyik [oszlop] nem volt elég emelkedett, hogy a plafondig elérjen, az kitoldatott (1874–1876 Jókai Mór C2300, 244) | Szép, emelkedett termete, szobrásznak szolgálhatott volna mintául (1882 Szathmáry Károly 8428008, 16) | [a jáki templom] egy emelkedettebb dombon épűlt (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | egy nyugodt [...] arc, melyhez a korai kopaszodás egy emelkedett homlokot is adott (1937 Németh László² 9485005, 168).

1b. (rég) ’a környező felületből kiemelkedő, kidomborodó’ ❖ csak ajkai voltak kissé emelkedettek (1843 Nagy Ignác ford.–Paalzow C3278, 127) | a’ test’ különböző részein, különböző nagyságú csomók támadnak a’ bőr alatt; a’ dagok többnyire félig emelkedettek, nagyobb zsebóra nagyságuak (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310008, 4) | A levélerek (levélín, levélideg, costa) mint világosabb és emelkedettebb vonalak (alsó lapon) a lemezt behálózzák (1895 PallasLex. CD02).

2. ’minőségét, erejét stb. tekintve nagy(obb), magas(abb) 〈fok, színvonal stb.〉, ill. ilyen fokú, színvonalú stb. 〈dolog〉’ ❖ emelkedettebb iparu ország (1847 Hetilap CD61) | az ismeretek emelkedettebb fokára küzdik fel magukat (1868 Kossuth Lajos CD32) | [Gyulai Pál] Pákh Alberttel 1853. alapította az emelkedett szinvonalú Szépirodalmi Lapokat (1913 RévaiNagyLex. C5705, 239) | Az utolsó mondatokat már kissé emelkedett hangon mondta, ami nem volt Mulot szokása. De aztán megint elhalkult a hangja (1931 Nyugat ford.Gide CD10) | emelkedett fehérvérsejtszám (1995 Természet Világa CD50) | emelkedett kockázat (1997 Természet Világa CD50).

2a. ’felfokozottan élénk, vidám 〈hangulat, kedv〉’ ❖ A tánc emelkedett kedvvel éjfélig folyt (1875 Fővárosi Lapok C8091, 747) | többször minden átmenet nélkül a betegnél euphoria, emelkedett kedélyhangulat, jó kedv mutatkozott rövid időre (1878 Orvosi Hetilap C8128, 571) | [a fűszeres] arról volt nevezetes, hogy kedvelte az itókát; délután rendesen már emelkedett hangulatban leledzett és ilyenkor ágaskodott benne a vállalkozási kedv (1922 Pesti Hírlap ápr. 9. C5670, 10) | Nincs túl emelkedett kedvem. Igen-igen csúnyán összemarakodtunk a negyedévi prémiumon (1980 Jókai Anna C6897, 548).

3. (vál) ’a köznapin felülemelkedő, fennkölt, magasztos 〈cél, téma stb.〉, ill. nem mindennapi, ünnepélyes 〈alkalom, érzés stb.〉’ ❖ A’ tragoedia valamelly hősi tett vagy cselekvény előadása; melly valami emelkedett, magas tárgyat foglal magában (1839 Nagy Elek C3241, 47) | Emelkedett érzéssel lépek A kis templom lépcsőire (1859 Vasárnapi Újság CD56) | az is lehetséges, hogy a természetes fizikai halál pillanata jelenti az ember szellemi életében az öneszméletnek legemelkedettebb pillanatát és tisztánlátásának legmagasabb fokát (1927–1930 Thienemann Tivadar 9707001, 12) | az első színészek nemzedéke már rögtön a kezdet kezdetén megtapasztalhatta, hogy akármilyen nemes, emelkedett célokat vallva várta is közönségét a színház, ezeket a valóságban csakis a szórakoztatásnak alárendelve tudja megvalósítani (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | emelkedettebb alkalmakra illő öltözetek (1997 Magyar néprajz CD47).

3a. (vál) ’választékos 〈stílus〉, ill. ilyen stílusú(, ünnepélyes, fennkölt témájú) 〈szöveg, beszéd〉’ ❖ Könnyű tárgyat nehézkes, komoly, vagy kőltői emelkedettebb stylben adni elő, annyi mint lebegő tánczosnét, sarkig érő vagy épen uszályos köntösben léptetni fel (1853 Fáy András¹ C1714, 208) | Még most is fülembe csengnek az emelkedett szép költemény kezdő sorai (1883 Kiss József³ C2702, 13) | [a főispán] gyönyörű emelkedett beszéd kiséretében nyitotta meg a templomot (1913 Budapesti Hírlap szept. 26. C4701, 15) | Kapi Béla püspök a nemzet egyetemes felelősségéről beszélt nagyon érdekesen és emelkedetten (1930 Pesti Hírlap okt. 7. C5678, 10) | [Parti Nagy Lajos prózája] nem a kidolgozott, szabályos, sőt emelkedett nyelvet használja, hanem a hétköznapi emberek igénytelen, nyelvtani hibáktól hemzsegő nyelvét, melyet ezzel úgyszólván beemel a szépirodalom érvényes beszédmódjai közé (2007 Bedecs László 3247003, 212).

4. (vál) ’erkölcsileg, gondolkodásában stb. igényes, nemes 〈személy〉, ill. arra jellemző 〈beállítottság, magatartás stb.〉’ ❖ emelkedettebb lélekkel a’ tökély után törekszik (1834 Fillértár 8623004, 288) | Ábrányban nehány emelkedettebb szellemü egyén felhivása folytán, olvasó egylet alakult (1858 Vasárnapi Újság CD56) | milyen is volt hát ő, Márta? Nemes és emelkedett mindig, asztalnál és ágyban (1942 Örley István 9501001, 237) | aligha nevezhető emelkedett magatartásnak [...] a másik pocskondiázása (1998 Magyar Hírlap CD09) | [Az ember tragédiájában] az alávetett, majd trónra emelt rabszolganővel a családot egybetartó, emelkedett erkölcsiségű Lucia áll szemben (2006 Kerényi Ferenc 3174002, 192).

Sz: emelkedettség.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

emelkedett melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévemelkedik
II. melléknév 12B
1. (/ritk)
magasan levő, elhelyezkedő 〈hely〉, ill. arra jellemző 〈fekvés, magasság〉
Képzeljünk el egy embert, ki emelkedett helyen állva, öklével, fejével, sőt egész testével hadonázgat, ’s kinek szónoklata zivataros
(1843 Irinyi József)
emelkedettebb fekvésü erdőben
(1858 Vasárnapi Újság)
Az útczáról nehány lépcső vezet a festett útczaajtón át a kissé emelkedettebb tornáczra
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[a park] emelkedettebb részeiről pompás kilátás esik a Col di Tenda hófedte csucsaira
(1908 Pesti Napló aug. 9.)
Gyakran homokbuckán vagy emelkedettebb térszintű homokos területen jelölik ki a temetőhelyet
(1982 NéprajziLex.)
1a. (kissé rég)
függőlegesen kiterjedt, magas
[Az ún. vízi bürök] emelkedett szára 3–5 lábnyi magas, vastag, üres
(1847 Peregriny Elek)
a melyik [oszlop] nem volt elég emelkedett, hogy a plafondig elérjen, az kitoldatott
(1874–1876 Jókai Mór)
Szép, emelkedett termete, szobrásznak szolgálhatott volna mintául
(1882 Szathmáry Károly)
[a jáki templom] egy emelkedettebb dombon épűlt
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
egy nyugodt [...] arc, melyhez a korai kopaszodás egy emelkedett homlokot is adott
(1937 Németh László²)
1b. (rég)
a környező felületből kiemelkedő, kidomborodó
csak ajkai voltak kissé emelkedettek
(1843 Nagy Ignác ford.Paalzow)
a’ test’ különböző részein, különböző nagyságú csomók támadnak a’ bőr alatt; a’ dagok többnyire félig emelkedettek, nagyobb zsebóra nagyságuak
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
A levélerek (levélín, levélideg, costa) mint világosabb és emelkedettebb vonalak (alsó lapon) a lemezt behálózzák
(1895 PallasLex.)
2.
minőségét, erejét stb. tekintve nagy(obb), magas(abb) 〈fok, színvonal stb.〉, ill. ilyen fokú, színvonalú stb. 〈dolog〉
emelkedettebb iparu ország
(1847 Hetilap)
az ismeretek emelkedettebb fokára küzdik fel magukat
(1868 Kossuth Lajos)
[Gyulai Pál] Pákh Alberttel 1853. alapította az emelkedett szinvonalú Szépirodalmi Lapokat
(1913 RévaiNagyLex.)
Az utolsó mondatokat már kissé emelkedett hangon mondta, ami nem volt Mulot szokása. De aztán megint elhalkult a hangja
(1931 Nyugat ford.Gide)
emelkedett fehérvérsejtszám
(1995 Természet Világa)
emelkedett kockázat
(1997 Természet Világa)
2a.
felfokozottan élénk, vidám 〈hangulat, kedv〉
A tánc emelkedett kedvvel éjfélig folyt
(1875 Fővárosi Lapok)
többször minden átmenet nélkül a betegnél euphoria, emelkedett kedélyhangulat, jó kedv mutatkozott rövid időre
(1878 Orvosi Hetilap)
[a fűszeres] arról volt nevezetes, hogy kedvelte az itókát; délután rendesen már emelkedett hangulatban leledzett és ilyenkor ágaskodott benne a vállalkozási kedv
(1922 Pesti Hírlap ápr. 9.)
Nincs túl emelkedett kedvem. Igen-igen csúnyán összemarakodtunk a negyedévi prémiumon
(1980 Jókai Anna)
3. (vál)
a köznapin felülemelkedő, fennkölt, magasztos 〈cél, téma stb.〉, ill. nem mindennapi, ünnepélyes 〈alkalom, érzés stb.〉
A’ tragoedia valamelly hősi tett vagy cselekvény előadása; melly valami emelkedett, magas tárgyat foglal magában
(1839 Nagy Elek)
Emelkedett érzéssel lépek A kis templom lépcsőire
(1859 Vasárnapi Újság)
az is lehetséges, hogy a természetes fizikai halál pillanata jelenti az ember szellemi életében az öneszméletnek legemelkedettebb pillanatát és tisztánlátásának legmagasabb fokát
(1927–1930 Thienemann Tivadar)
az első színészek nemzedéke már rögtön a kezdet kezdetén megtapasztalhatta, hogy akármilyen nemes, emelkedett célokat vallva várta is közönségét a színház, ezeket a valóságban csakis a szórakoztatásnak alárendelve tudja megvalósítani
(1993 A magyarság kézikönyve)
emelkedettebb alkalmakra illő öltözetek
(1997 Magyar néprajz)
3a. (vál)
választékos 〈stílus〉, ill. ilyen stílusú(, ünnepélyes, fennkölt témájú) 〈szöveg, beszéd〉
Könnyű tárgyat nehézkes, komoly, vagy kőltői emelkedettebb stylben adni elő, annyi mint lebegő tánczosnét, sarkig érő vagy épen uszályos köntösben léptetni fel
(1853 Fáy András¹)
Még most is fülembe csengnek az emelkedett szép költemény kezdő sorai
(1883 Kiss József³)
[a főispán] gyönyörű emelkedett beszéd kiséretében nyitotta meg a templomot
(1913 Budapesti Hírlap szept. 26.)
Kapi Béla püspök a nemzet egyetemes felelősségéről beszélt nagyon érdekesen és emelkedetten
(1930 Pesti Hírlap okt. 7.)
[Parti Nagy Lajos prózája] nem a kidolgozott, szabályos, sőt emelkedett nyelvet használja, hanem a hétköznapi emberek igénytelen, nyelvtani hibáktól hemzsegő nyelvét, melyet ezzel úgyszólván beemel a szépirodalom érvényes beszédmódjai közé
(2007 Bedecs László)
4. (vál)
erkölcsileg, gondolkodásában stb. igényes, nemes 〈személy〉, ill. arra jellemző 〈beállítottság, magatartás stb.〉
emelkedettebb lélekkel a’ tökély után törekszik
(1834 Fillértár)
Ábrányban nehány emelkedettebb szellemü egyén felhivása folytán, olvasó egylet alakult
(1858 Vasárnapi Újság)
milyen is volt hát ő, Márta? Nemes és emelkedett mindig, asztalnál és ágyban
(1942 Örley István)
aligha nevezhető emelkedett magatartásnak [...] a másik pocskondiázása
(1998 Magyar Hírlap)
[Az ember tragédiájában] az alávetett, majd trónra emelt rabszolganővel a családot egybetartó, emelkedett erkölcsiségű Lucia áll szemben
(2006 Kerényi Ferenc)
Sz: emelkedettség
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások