emelkedő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → emelkedik.

II. mn 17C

1. ’〈mennyiségben, minőségben, fontosságban stb.:〉 növekedést mutató 〈sorrend, tendencia stb.〉, ill. olyan 〈sor(ozat)〉, amelynek elemei így követik egymást’ ❖ [a folyamat] kitűnik, ha a halvanymennyiséget [= klórmennyiséget] emelkedő sorozatban iktatjuk, s melléje tesszük a kreatininmennyiségeket [ti. a táblázatban] (1873 Orvosi Hetilap C8123, [530]) | [Auguste Comte szerint] van a szervetlennek és a szervesnek tudománya; amahhoz tartozik emelkedő sorrendben: a matemetika, asztronomia, fizika és kémia; ehhez a biologia és a szociologia (1897 PallasLex. CD02) | megindult az ivás s a hangulat, akár csak a tavaszi buza, egyre emelkedőbb irányzatot követett (1900 Budapesti Hírlap máj. 8. C0055, 9) | a fejfájásod emelkedő tendenciát mutat? (1925 Kosztolányi Dezső 9359449, 77) | a 31. heti lottószámok emelkedő számsorrendben a következők: 22, 35, 43, 63, 85 (1991 Népszava aug. 3. C7456, [16]) | A diákok életkora alapján egyértelmű, hogy a sorszámozás emelkedő, azaz a „prima” ebben az esetben a kezdő, a legifjabbakat magába foglaló osztály (2003 Sasfi Csaba CD52).

2. (Nyelvt is) ’〈az ereszkedővel v. a lejtővel szemben is:〉 mélyebb hangszínen, alacsonyabb hangmagasságon kezdődő és magas(abb)an végződő 〈hang(sor)〉, ill. arra jellemző 〈irány, jelleg〉’ ❖ A kedély tüzességét kifejezi a tágasan nyilt, élénk, villámló tüzes szem; […] a hang erős; a zönge [ti. a hangrezgés, hangzás] emelkedő (1861 Mátray Gábor 8300003, 80) | [a lovak esetében] egy egyszerü hang, emelkedő vagy lejtő hanglejtéssel, erősebb vagy halkabb nyomatékkal kibocsátott kiáltás más-más értelmet fejezhet ki (1868 Vasárnapi Újság C7382, 310) | [az énekesnő] a „Miserere”-ben két oly emelkedő hatalmas trillát tartott ki, hogy percekig frenetikus taps zugott fel (1886 Fővárosi Lapok C8102, 925) | Az eldöntendő kérdés emelkedő hangmenettel indul, az utolsóelőtti szótagon magasra emelkedik, az utolsó szótagon pedig az alaphang mélységére esik (1930 Csűry Bálint C5871, 250) | Mozgásirányok szerint a népzenei dallamokat ereszkedő, lebegő és emelkedő típusokra osztják (1977 NéprajziLex. CD47) | emelkedő irányú melodikus moll hangsort (2004 Ádám András 3003001, 343).

3. (Irodt) ’〈az ereszkedővel v. az esővel szemben:〉 rövid, hangsúlytalan szótaggal kezdődő és hosszú, hangsúlyossal végződő 〈ütem, versláb, verssor〉, ill. arra jellemző 〈lejtés〉’ ❖ Ha tehát a rövid szótagokat hosszúk váltják fel, mint a iambus, anapaestus stb. lábakban, a sor emelkedő; ellenkezőleg eső, pl. Emelkedő sor: Tapos|va jár | a csen|des tó| körül (1870 Névy László 8334005, 91) | [az Ady által használt versformák] legtöbbjében ereszkedő és emelkedő ütemű sorok vegyest vannak egyazon strófában (1920 Babits Mihály C0696, 246) | különböző jellemű (emelkedő és ereszkedő) verslábakból összefűzött sorra (1935 Budapesti Szemle C7772, 117) | Emelkedő lejtésű, 7 szótagú jambusi sorfaj például az anakreóni sor: ⏓–|⏓–|⏑–|⏓ (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

4. (Nyelvt) ’〈az ereszkedővel v. esővel szemben is:〉 olyan 〈kettőshangzó〉, amelynek a második eleme az elsőnél nyomatékosabb és nyíltabb magánhangzó’ ❖ egyes nyelvjárásokban a diftongus emelkedő: vuót, füőd (1936 Csűry Bálint 1030002, 38) | [a finn nyelv újabb keletű svéd jövevényszavaiban] a hosszú magánhagzó ereszkedő vagy emelkedő diftongusként vagy ugyancsak hosszú magánhangzóként jelentkezik (1976 Szabó T. Ádám C5916, 239) | elképzelhetetlennek tartották, hogy ugyanabban a nyelvjárásban eső és emelkedő diftongusok éljenek egymás mellett (1988 Balassa Iván CD30).

III. fn 1C

1. ’〈vmely kiindulási v. nézőpontból tekintve, ahhoz viszonyítva:〉 olyan út, terület, amely emelkedik’ ❖ Az emberi lelkesedés mindig az orosz hegyekbeli szekérhez hasonlit: ha egy-egy emelkedőn át a tetőre ért, a tulsó oldalon alá kell mennie (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [Az út] elvész lankás emelkedők között (1900 Szűry Dénes ford.–Goncourt C4076, 3) | Ezen az útvonalon már három éve jár nap nap után. Ismer minden kanyart, lejtőt és emelkedőt (1959 Szabad Föld aug. 2. C4858, 10) | Megindult fölfelé, már nem kapaszkodott a korlátba, nagyokat lépett, könnyedén futott az emelkedőn (2007 Békés Pál 3036002, 321).

2. (rendsz. -ben raggal) ’(az) emelkedés, ill. fejlődés (szakasza v. állapota)’ ❖ [faggyúból a] készlet egész éven át kevés volt, és a mérséklett keresés mellett az ár mintegy emelkedőben volt a hajózás végeig (1847 Hetilap CD61) | irodalmi nyelvünk a sülyedésből emelkedőre hajlik (1892 Albert János C0359, 164) | Az influenza-járvány egyelőre emelkedőben van (1931 Pest megye 2137001, 5) | [Nádass József] új kötete, a Márciusi szél, életművében emelkedőt jelent (1959 Vajda Endre C6867, 454) | Emelkedőben van-e magmatest? Fenyeget-e [vulkán]kitörés? (2002 Természet Világa ford. CD50).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.