empirizmus fn 4A

1. (Fil) ’az az ismeretelméleti filozófiai irányzat, amely a megismerés egyetlen forrásának az érzéki tapasztalatot tekinti’ ❖ Csókold Horváthunkat: de kikötvén, hogy transscendentalismus vagy empeirismus, [!] ’s categoriák ne folyjanak akkor nap szájából (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 485) | [Révai Miklós] nyelvvizsgálatunkat ál irányaitól elterelve, észszerű elvekre vezette vissza; hogy azt Verseghynek s a debreceniek megcsontosító empirismusa ellen élte nyugalmának feláldozásával is megoltalmazta: ez érdem őt halhatatlanná, nemzetét pedig iránta örökre lekötelezetté teszi (1873 Toldy Ferenc 8481015, 36) | Taine tudományos meggyőződése az empirizmus felé fordul, a tények gyűjtéséhez (1904 Budapesti Hírlap nov. 24. C4692, 2) | A tipikust nem lehet előírni, semmi köze sincs az empirizmushoz, a tények puszta leírásához (1956 Irodalmi Újság márc. 17. C5231, 5) | [Deleuze] Hume empirizmusát és szubjektum-felfogását, illetőleg Kantnak a lelki képességről szóló doktrínáit a szöveg-interpretáció szigorú szabályai szerint értelmezi és magyarázza (1998 Új Könyvek CD29).

2. ’az a megnyilvánulás, (szellemi) magatartás, ill. nézet, amely az érzéki tapasztalat, a megfigyelés és kísérlet kizárólagosságán v. elsődlegességén alapul’ ❖ A katonai technika észszerü és tudományos feldolgozását több ujabb esetben a mesteremberszerü empirizmus akadályozta (1884 Budapesti Hírlap jún. 21. C4731, melléklet 1) | Cousin eklekticizmusa finom drótozatú függőhíd, a nehézkes skót empirizmus és az elvont német idealizmus közt (1910 Lukács György² 9405009, 139) | Úgy tűnik – jegyzi meg Koerner –, hogy empirizmusa és általános adatrairányultsága megakadályozza Pault abban, hogy elszakadjon az adataitól és megfogalmazza a nyelvi változás általános szabályait (1984 Antal László C6035, 196).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

empirizmus főnév 4A
1. (Fil)
az az ismeretelméleti filozófiai irányzat, amely a megismerés egyetlen forrásának az érzéki tapasztalatot tekinti
Csókold Horváthunkat: de kikötvén, hogy transscendentalismus vagy empeirismus, [!] ’s categoriák ne folyjanak akkor nap szájából
(1805 Kazinczy Ferenc)
[Révai Miklós] nyelvvizsgálatunkat ál irányaitól elterelve, észszerű elvekre vezette vissza; hogy azt Verseghynek s a debreceniek megcsontosító empirismusa ellen élte nyugalmának feláldozásával is megoltalmazta: ez érdem őt halhatatlanná, nemzetét pedig iránta örökre lekötelezetté teszi
(1873 Toldy Ferenc)
Taine tudományos meggyőződése az empirizmus felé fordul, a tények gyűjtéséhez
(1904 Budapesti Hírlap nov. 24.)
A tipikust nem lehet előírni, semmi köze sincs az empirizmushoz, a tények puszta leírásához
(1956 Irodalmi Újság márc. 17.)
[Deleuze] Hume empirizmusát és szubjektum-felfogását, illetőleg Kantnak a lelki képességről szóló doktrínáit a szöveg-interpretáció szigorú szabályai szerint értelmezi és magyarázza
(1998 Új Könyvek)
2.
az a megnyilvánulás, (szellemi) magatartás, ill. nézet, amely az érzéki tapasztalat, a megfigyelés és kísérlet kizárólagosságán v. elsődlegességén alapul
A katonai technika észszerü és tudományos feldolgozását több ujabb esetben a mesteremberszerü empirizmus akadályozta
(1884 Budapesti Hírlap jún. 21.)
Cousin eklekticizmusa finom drótozatú függőhíd, a nehézkes skót empirizmus és az elvont német idealizmus közt
(1910 Lukács György²)
Úgy tűnik – jegyzi meg Koerner –, hogy empirizmusa és általános adatrairányultsága megakadályozza Pault abban, hogy elszakadjon az adataitól és megfogalmazza a nyelvi változás általános szabályait
(1984 Antal László)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások