engesztelő mn 17C2
1. (Vall) ’isten(ség) bocsánatának elnyeréséért bemutatott 〈vallási cselekmény, rítus〉, e célból felajánlott (és feláldozott) 〈személy, tárgy〉, ill. ezzel a céllal létrehozott 〈építmény〉’ ❖ Legyen a’ kis Iphigenia engesztelő áldozat, de nem a’ Calchás sententiájának kemény és nem emberi foglalatja szerint, hanem az ő nyájas szelidségű ártatlan tekinteti enyhítse meg a’ legkeményebb szíveket (1805 Szentgyörgyi József C2556, 414) | Az engesztelő szentmise-áldozat (1886 Győri Közlöny 8627001, 3) | A nemzetgyűlés elhatározta egy engesztelő templom építését Jézus szent szíve tiszteletére a Montmartreon (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | [a szobor] karján egy piciny lyukat látok. Azt hiszem, arra szolgált, hogy odaerősítsen valamit, például egy karperecet, melyet Myronunk engesztelő ajándékul ajánlott föl Vénusznak (1919 Elek Artúr ford.–Mérimée CD10) | [A seregélyek] megjelenésekor engesztelő körmeneteket rendeznek, mert a közeledő sáskajárás előhírnökeinek tartják őket (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A lengyel püspöki kar Józef Glemp bíboros-prímás vezetésével vasárnap este engesztelő ima keretében bocsánatot kért mindazokért a bűnökért, amelyeket lengyelek követtek el a második világháború alatt zsidók ellen Jedwabnéban és az országban bárhol (2001 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég) ’engesztelődésre hajló, békülékeny’ ❖ Az első ministernek ez engesztelő hangulatu nyilatkozata tetemesen enyhité sir James Graham minapi ellenséges szellemű beszédének kellemetlen hatását (1843 Pesti Hírlap CD61) | Tán ennél még keményebb büntetést mértem volna ki csörgősipkás fejére, ha a szivemen átvonuló kikelet sejtelme engesztelőbbé nem hangolna (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a haragot engesztelőbb érzelem váltja fel, mely főleg a bünbánatot tanusító büntettessel szemben a könyörület érzetéig is fokozódik (1894 PallasLex. CD02) | Ha ilyen felfogással nézik ellenfelei is munkásságát s valami őszinte lelkiismeretvizsgálás-félét is tartanak, akkor engesztelőbben és megértőbben fognak visszagondolni arra a férfiúra, akiben a szellemi előkelőségnek erkölcsi érzület volt az alátámasztója (1922 Czakó Ambró CD10).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.