adakozó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → adakozik.

II. mn 17A

1. ’olyan 〈személy v. szervezet, intézmény stb.〉 aki v. ami (jótékony v. közösségi célra) bőkezűen v. gyakran juttat, adakozik’ ❖ Adakozób [!] az Isten embernél; egygyért százat fizet (1773 Faludi Ferenc C1665, 23) | Az adakozó embernek eleven képe ez a’ tsergedez patakotska; a’ melly nagy ſebesſéggel viſzi le felé a’ bséget (1790 Péczeli József ford.–Hervey 7267021, 191) | e nő adakozó, mi se fukarkodjunk a szegények irányában (1883 Ozoray Árpád 8343001, 36) | A valóságos magyarnak az a természete, hogy a hazájában adakozó, igen bőkezű, könnyen költ (1931 Pintér Jenő CD44) | kevésbé adakozó a pénzszűkében lévő agrárminisztérium (2000 Figyelő CD2601).

1a. ’ilyen személyre valló, vele kapcs.’ ❖ adakozó kézzel (1791 Péczeli József ford.–Maisonnet C3444, 291) | Folytatá adakozó életmódját, mig eléré balsorsa, elfogya vagyona, s ránehezedék a szegénység (1858 Mátyás Flórián ford. 8301002, 25) | adakozó természetű (1860 Gyulai Pál C1988, 24) | adakozó kedvében (1936 Illyés Gyula 9274057, 93) | Teréz néni nem volt adakozó hangulatban (1985 Békés Pál 1014003, 24).

2. (átv is) ’jótékony (hatású), bőkezű’ ❖ igen kedvellik azon ers italokat tsupán azért, mivel az adakozó terméſzet el-tagadta tlök azokat (1792 Gvadányi József ford.–Voltaire 7125033, 2) | akárhova fordúlunk, mindenütt nagy ritka és betses ajándékait találjuk az adakozó természetnek (1819 Magda Pál 8285007, 411) | A világ vátozás alá vettetett; s egyik nap a másiknál hol fösvényebb, hol adakozóbb (1832 Kölcsey Ferenc 8253057, 443) | az adakozó szeretet képessége a jellem fejlettségétől függ (1984 Várady Szabolcs ford.–Fromm 1159001, 37).

III. fn 1A

1. ’az a személy, aki (bőkezűen v. gyakran) adakozik’ ❖ Tanúld-meg, mely adakozó az Ur, az adakozókhoz (1776 Boldog halálra készítő kalendárium ford. C1140, 60) | Az eddig begyült adományok összege 5201 frt 4 kr. A kegyes adakozóknak hálás köszönet (1896 Evangélikus Családi Lap 8617001, 152) | gesztusaiból ismertük fel a névtelen adakozót (1922 Móra Ferenc 9459045, 254) | [Duka Tivadar] volt az első adakozó, amikor a szoborra gyűjtöttek (1998 Paczolay Gyula CD30).

2. ’az a szervezet, intézmény stb., amely karitatív céllal, (anyagi) támogatást ajánl fel, ill. biztosít vmely másik szervezetnek, intézménynek stb.’ ❖ Japán az Egyesült Államok után a második legnagyobb adakozó a térségben (1995 Magyar Hírlap CD09) | Az IMF és más adakozók 10 milliárd dollár hitelt ígérnek (1998 Figyelő CD2601).

ÖE: ~kedv.

Sz: adakozóság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

adakozó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévadakozik
II. melléknév 17A
1.
olyan 〈személy v. szervezet, intézmény stb.〉 aki v. ami (jótékony v. közösségi célra) bőkezűen v. gyakran juttat, adakozik
Adakozób [!] az Isten embernél; egygyért százat fizet
(1773 Faludi Ferenc)
Az adakozó embernek eleven képe ez a’ tsergedez patakotska; a’ melly nagy ſebesſéggel viſzi le felé a’ bséget
(1790 Péczeli József ford.Hervey)
e nő adakozó, mi se fukarkodjunk a szegények irányában
(1883 Ozoray Árpád)
A valóságos magyarnak az a természete, hogy a hazájában adakozó, igen bőkezű, könnyen költ
(1931 Pintér Jenő)
kevésbé adakozó a pénzszűkében lévő agrárminisztérium
(2000 Figyelő)
1a.
ilyen személyre valló, vele kapcs.
adakozó kézzel
(1791 Péczeli József ford.Maisonnet)
Folytatá adakozó életmódját, mig eléré balsorsa, elfogya vagyona, s ránehezedék a szegénység
(1858 Mátyás Flórián ford.)
adakozó természetű
(1860 Gyulai Pál)
adakozó kedvében
(1936 Illyés Gyula)
Teréz néni nem volt adakozó hangulatban
(1985 Békés Pál)
2. (átv is)
jótékony (hatású), bőkezű
igen kedvellik azon ers italokat tsupán azért, mivel az adakozó terméſzet el-tagadta tlök azokat
(1792 Gvadányi József ford.Voltaire)
akárhova fordúlunk, mindenütt nagy ritka és betses ajándékait találjuk az adakozó természetnek
(1819 Magda Pál)
A világ vátozás alá vettetett; s egyik nap a másiknál hol fösvényebb, hol adakozóbb
(1832 Kölcsey Ferenc)
az adakozó szeretet képessége a jellem fejlettségétől függ
(1984 Várady Szabolcs ford.Fromm)
III. főnév 1A
1.
az a személy, aki (bőkezűen v. gyakran) adakozik
Tanúld-meg, mely adakozó az Ur, az adakozókhoz
(1776 Boldog halálra készítő kalendárium ford.)
Az eddig begyült adományok összege 5201 frtforint 4 kr.krajcár A kegyes adakozóknak hálás köszönet
(1896 Evangélikus Családi Lap)
gesztusaiból ismertük fel a névtelen adakozót
(1922 Móra Ferenc)
[Duka Tivadar] volt az első adakozó, amikor a szoborra gyűjtöttek
(1998 Paczolay Gyula)
2.
az a szervezet, intézmény stb., amely karitatív céllal, (anyagi) támogatást ajánl fel, ill. biztosít vmely másik szervezetnek, intézménynek stb.
Japán az Egyesült Államok után a második legnagyobb adakozó a térségben
(1995 Magyar Hírlap)
Az IMFInternational Monetary Fund ’Nemzetközi Valutaalap’ és más adakozók 10 milliárd dollár hitelt ígérnek
(1998 Figyelő)
ÖE: adakozókedv
Sz: adakozóság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások