érdemdús mn 12A7 (vál)

1. ’olyan 〈személy v. csoport〉, akinek v. amelynek sok az érdeme, tetteivel, magatartásával sok elismerést, megbecsülést szerzett’ ❖ Nem lévén senki az egész szomszédságban, ki e’ feddhetlen érdemdús papot nagyra nem becsülné (1837 Jelenkor C8303, 313) | érdemdúsan s bajnoki tetteidért nemesi s kapitányi rangra emeltetve térsz vissza (1862 Remellay Gusztáv 8391004, 77) | Az érdemdús tábornoki karnak (1942 Bánlaky József CD16) | [Tamás Gáspár Miklós és Vajda Mihály,] e két érdemdús csúcsértelmiségi (2001 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’〈ilyen személyre utaló testrész jelzőjeként〉’ ❖ az esztergomi főkaptalan három taggal dicsekszik, kiknek érdemdús homlokát papságuk 50 éve-koszorúja ragyogtatja (1839 Jelenkor C8305, [349]) | [Bocskai István Kassán] hajtotta örök álomra érdemdús fejét (1883 Pesti Hírlap ápr. 23. C5631, 2).

2. ’elismerésre, megbecsülésre méltó tettekben, érdemekben gazdag 〈tevékenység〉, ill. olyan 〈tett, tevékenység v. ()alkotás〉, amely végrehajtója v. létrehozója számára sok elismerést, megbecsülést hoz’ ❖ [Dubinszky Mihály] munkás pályáján a’ hon’ legjelesbb érdekére, a’ nevelésre, minden helyzetében érdemdús iparral [= iparkodással], ’s […] sikerrel hatott (1837 Jelenkor C8303, 109) | Nagy azon férfiak száma, kik […] itt vetették meg későbbi érdemdus pályájok alapját (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Pálffy Miklós befejezte érdemdús életét (1940 Bánlaky József CD16) | [William Broad Teller háborúja című könyve] a maga nemében érdemdús termék (1996 Magyar Hírlap CD09).

J: érdemteljes.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

érdemdús melléknév 12A7 (vál)
1.
olyan 〈személy v. csoport〉, akinek v. amelynek sok az érdeme, tetteivel, magatartásával sok elismerést, megbecsülést szerzett
Nem lévén senki az egész szomszédságban, ki e’ feddhetlen érdemdús papot nagyra nem becsülné
(1837 Jelenkor)
érdemdúsan s bajnoki tetteidért nemesi s kapitányi rangra emeltetve térsz vissza
(1862 Remellay Gusztáv)
Az érdemdús tábornoki karnak
(1942 Bánlaky József)
[Tamás Gáspár Miklós és Vajda Mihály,] e két érdemdús csúcsértelmiségi
(2001 Magyar Hírlap)
1a. (rég)
〈ilyen személyre utaló testrész jelzőjeként〉
az esztergomi főkaptalan három taggal dicsekszik, kiknek érdemdús homlokát papságuk 50 éve-koszorúja ragyogtatja
(1839 Jelenkor)
[Bocskai István Kassán] hajtotta örök álomra érdemdús fejét
(1883 Pesti Hírlap ápr. 23.)
2.
elismerésre, megbecsülésre méltó tettekben, érdemekben gazdag 〈tevékenység〉, ill. olyan 〈tett, tevékenység v. ()alkotás〉, amely végrehajtója v. létrehozója számára sok elismerést, megbecsülést hoz
[Dubinszky Mihály] munkás pályáján a’ hon’ legjelesbb érdekére, a’ nevelésre, minden helyzetében érdemdús iparral [= iparkodással], ’s […] sikerrel hatott
(1837 Jelenkor)
Nagy azon férfiak száma, kik […] itt vetették meg későbbi érdemdus pályájok alapját
(1857 Vasárnapi Újság)
Pálffy Miklós befejezte érdemdús életét
(1940 Bánlaky József)
[William Broad Teller háborúja című könyve] a maga nemében érdemdús termék
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

Beállítások