erjed tn ige 1b3

1. ’〈(oldott állapotban levő) szerves anyag v. abból levő dolog〉 mikroorganizmusok hatására egyszerűbb vegyületekre bomlik, ill. így átalakul (vmiből, vmivé v. vmilyenné)’ ❖ nem kellene azt [ti. az összetört gyümölcs maradványait] mindaddig [trágyaként] alkalmazni, mig egy ideig nem erjedett (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045004, 406) | a répacukor alkohollá fog erjedni, nem pedig tejsavvá (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a fogzománcot] az erjedő cukor vegyi alkatrészei bontják meg (1961 Buga László 9075001, 176) | [a forró vízzel leöntött korpa] savanyúvá erjed pár nap alatt (1977 NéprajziLex. CD47) | a bor legfinomabbja, amely abból a mustból erjedt, ami a szőlőből legelőször, az alaposabb préselés/taposás előtt folyt ki (1993 BibliaiLex. CD1207).

2. ’〈vmely érzelem, indulat, gondolat, eszme v. társadalmi jelenség〉 a felszín alatt egyre erősödve formálódik (és megnyilvánulni készül), ill. 〈vmely társadalom〉 átalakulóban v. kialakulóban van’ ❖ A népharag egész titokban erjedett tovább (1882 Jókai Mór C2307, 131) | a féltékenység erjedő dühe (1928 Schöpflin Aladár CD10) | Nyugaton a germán népvilág már erjedni kezdett (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | új eszmék erjedtek (1937 Nyugat CD10) | az erjedő, majd kiteljesedő forradalmi mozgalomhoz (1982 Berend T. Iván 9049003, 88) | A családban az első bűnöket mindig némán követik el, nem látványosan. Aztán a bűnök elkezdenek erjedni. A gyerekek utcára kerülnek, iskolakerülőkké válnak. Behajítják kővel a vonatablakokat (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: meg~.

ÖU: el~, ki~.

Sz: erjedezik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

erjed tárgyatlan ige 1b3
1.
(oldott állapotban levő) szerves anyag v. abból levő dolog〉 mikroorganizmusok hatására egyszerűbb vegyületekre bomlik, ill. így átalakul (vmiből, vmivé v. vmilyenné)
nem kellene azt [ti. az összetört gyümölcs maradványait] mindaddig [trágyaként] alkalmazni, mig egy ideig nem erjedett
(1855 Benkő Dániel ford.Stephens)
a répacukor alkohollá fog erjedni, nem pedig tejsavvá
(1933 Az állatok világa ford.)
[a fogzománcot] az erjedő cukor vegyi alkatrészei bontják meg
(1961 Buga László)
[a forró vízzel leöntött korpa] savanyúvá erjed pár nap alatt
(1977 NéprajziLex.)
a bor legfinomabbja, amely abból a mustból erjedt, ami a szőlőből legelőször, az alaposabb préselés/taposás előtt folyt ki
(1993 BibliaiLex.)
2.
〈vmely érzelem, indulat, gondolat, eszme v. társadalmi jelenség〉 a felszín alatt egyre erősödve formálódik (és megnyilvánulni készül), ill. 〈vmely társadalom〉 átalakulóban v. kialakulóban van
A népharag egész titokban erjedett tovább
(1882 Jókai Mór)
a féltékenység erjedő dühe
(1928 Schöpflin Aladár)
Nyugaton a germán népvilág már erjedni kezdett
(1935 Hóman Bálint munkái)
új eszmék erjedtek
(1937 Nyugat)
az erjedő, majd kiteljesedő forradalmi mozgalomhoz
(1982 Berend T. Iván)
A családban az első bűnöket mindig némán követik el, nem látványosan. Aztán a bűnök elkezdenek erjedni. A gyerekek utcára kerülnek, iskolakerülőkké válnak. Behajítják kővel a vonatablakokat
(1997 Magyar Hírlap)
Ö: megerjed
ÖU: elerjed, kierjed
Sz: erjedezik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások