errata fn 6A
1. (Könyv) ’〈rendsz. könyv, egyéb kiadvány végén külön egységként:〉 tévesztések, sajtóhibák jegyzéke a javításokkal együtt’ ❖ Igen szeretem, hogy Zoil ellen irt versem hibáson nem foglalt helyet az Orpheusban, mert noha fel lehetett vólna is tenni erratába (1790 Főldi János C2555, 105) | Öt lapnyi errata kissé sok; ’s ha a’ correcturai hanyagságért szerzőt menteni nem lehet is, legalább a’ hibák’ kijegyzésébeni lelkismeretességét kell dicsérnünk (1838 Figyelmező C0152, 528) | Az Errata rovatban még megjegyzi (1891 Budapesti Szemle C7613, 135) | már a könyvnyomtatás kezdetén hozzátartozott a jó nyomdászok munkájához a kötethez csatolt „Errata”, hibaigazítás (1988 Népszava aug. 8. C7453, 6) | A nyomtatványnak nem egyedüli hiányossága az, ami miatt az Errata [...] szabadkozik, hogy ti. nem tudta jelölni az akcentusokat és nincs görög betűje (2002 V. Ecsedy Judit CD40).
2. (kissé rég, Könyv) ’〈nyomtatott szövegben:〉 szedéshiba, elírás, sajtóhiba’ ❖ Még sem tartotta méltónak Kegyelme, hogy legalább a’ Könyv végén az Erratait említse (1808 Sokféle C1534, 71) | Nyolczadik kötetemet irtóztató erratákkal nyomtattatá [Trattner] (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 131) | az újságírónak nevenapja volt, be volt kapva, azért írt Constantin cárt Sándor cár helyett; a jövő számban majd helyre lesz igazítva az „erratá”-k között (1879 Jókai Mór CD18) | Igaz, hogy a premiérenek volt egy sajnálatra méltó balesete is, de az első szinlap „erratá”-ját (sajtóhibáját) siettek a legelső alkalommal helyreigazitani (1886 Fővárosi Lapok C8102, 2269) | Az Errata-k között 205 mortes-montes, 468 sariazúan-sanyarúan, 473 külkő-külső stb. (1911 Simai Ödön C5968, 457).
3. (rég) ’jellembeli, erkölcsi fogyatékosság, hiba, ill. cselekedetben, megnyilatkozásban megnyilvánuló tévedés, botlás’ ❖ Helfy az én tegnapi alapos figyelmeztetésem dacára von Cáj urat következetesen Zaynak nevezte s mikor egy „közbeszóló hang” az errátát szemére veté[, kifakadt] (1879 Pesti Hírlap máj. 2. C5627, 3) | megjelennek előttem életem összes erratái, elkövetett számtalan ostobaságaim, melyekkel magamnak és másoknak annyit ártottam. Mennyi bánatot szereztem atyámnak, anyámnak, Lujza sógornőmnek, kiknek halálát bizonynyal siettettem! (1896 Zichy Antal CD55) | [Franklin] még csak kamasz, a midőn elhatározza, hogy igaz, őszinte és becsületes lesz, mert az a boldogulás utja s hibáiról, errátái-ról, a mint az autobiografía mondja, könyörtelen szigorusággal szoktatja le magát (1906 Budapesti Hírlap jan. 17. C4694, [1]) | Én: „Bizonyosan szereted a gyermekeidet. Ki az a férfi Magyarországon, kit oly tökéletesnek vagy elfogadhatónak tartasz, hogy azt kívánnád, vajha Kálmán egykor hozzá hasonlítana!” Ő: „Te vagy! Egynémely erratával (hibával) ugyan, melyeket ki kellene javítani.” (1978 Jékely Zoltán ford.–Széchenyi CD1502).
Vö. IdSz.