érvel tn ige 1b

’vminek a bizonyítására v. cáfolására érv(ek)et használ, ill. 〈vmely érvvel v. érvekkel〉 vmely állítást, feltevést stb. bizonyít v. cáfol’ ❖ [Schwicker] úgy érvel, hogy Martinuzzi soha sem volt csanádi püspök (1868 Pesty Frigyes CD57) | a mai házi-kutyának kellett vadon élő ősének lennie, mely azonban később kiveszett s csak szelidített alakjában maradt meg. Ez ellen […] a házi-kutyafajták sokféleségével szoktak érvelni (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 276) | Az igaza mellett érvelő Teleki az érzelmekre, míg Bánfi inkább az észre igyekszik hatni (2010 Szajbély Mihály 3288003, 132).

ÖU: meg~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. érv; ÉKsz.

érvel tárgyatlan ige 1b
vminek a bizonyítására v. cáfolására érv(ek)et használ, ill. 〈vmely érvvel v. érvekkel〉 vmely állítást, feltevést stb. bizonyít v. cáfol
[Schwicker] úgy érvel, hogy Martinuzzi soha sem volt csanádi püspök
(1868 Pesty Frigyes)
a mai házi-kutyának kellett vadon élő ősének lennie, mely azonban később kiveszett s csak szelidített alakjában maradt meg. Ez ellen […] a házi-kutyafajták sokféleségével szoktak érvelni
(1927 TolnaiÚjLex.)
Az igaza mellett érvelő Teleki az érzelmekre, míg Bánfi inkább az észre igyekszik hatni
(2010 Szajbély Mihály)
ÖU: megérvel
Vö. ÉrtSz.; TESz. érv; ÉKsz.

Beállítások