érzemény fn 4B 

1. (/vál) ’a külső v. belső világ eseményeire, jelenségeire adott szubjektív egyéni reakció, belső indulati megmozdulás; érzelem, érzés’ ❖ Tsak magát tetszető vak érzemény lehet, Nem pedig barátság, a melly füstbe mehet (1784 Kreskay Imre C2816, 103) | A’ színjátzónak gyakran meg kell kérdeni magát: Hogyan festette volna le Titian, Corregio, vagy Rubens azon érzeményt a’ szemben, testhordásban, ’s az inas-húsokban, mellyet nekem ábrázolnom kell (1818 Hasznos Mulatságok C0177, 56) | Mi szivét e pillanatban tölté, nem bánat s nem öröm, hanem a kettőből vegyült érzemény, hasonló az alkonyhoz, melyben napunknak setét s világos órái öszvefolynak (1857 Eötvös József 8126019, 162) | Wart úr észrevétlenül úgy tette szájához az oboát, hogy megszólaltassa azon saját érzeményeit (1906 Krúdy Gyula CD54) | úgy mondják, hogy a végső búcsú e pillanatában […] száguldva pereg le az emlékezés vásznán még egyszer az egész élet filmje, minden eseménye, minden érzeménye (1941 Réti István CD10) | [Kisfaludy Sándor Himfy szerelmei című művében] a magánemberi érzeményeknek szentimentális megéneklése, […] a dalszerű könnyedség mind olyan költészeti tulajdonságokat mutattak fel, melyek nem csekély mértékben tértek el a klasszicista előírásoktól (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. (rég) ’az ilyen reakcióra való képesség (működése)’ ❖ az észtől elhagyott érzemény könnyen babonahitbe merűl (1829 Muzárion C5249, 105) | a’ szép igazán nem a’ gondolat’, hanem érzemény’ tárgya (1839 Figyelmező C0153, 309) | a mellett vagyok, hogy a fő és szív egyenlő jogban részesittessék; igy az érzemény és ész kölcsönösen fogják egymást támogatni és kiegészíteni (1850 Pesti Napló máj. 3. C8632, [1]) | hazánk emlitett égalji helyzeténél fogva, a mi kedélyünkben a „szerencsés arány s összehangzás van az érzékiség, érzemény és ész közt” (1856 Pesti Napló ápr. 24. C8638, [3]).

1b. (rendsz. minőségjelzővel) (/vál) ’vmely személy v. csoport lelki-szellemi beállítódását, habitusát, ill. vki, vmi iránti viszonyulását, annak állandósult irányát meghatározó érzés, érzület’ ❖ Te nevelsz a’ büszke vitézben Mértékre késztő érzeményt Hogy viadalmaiban megkímélgesse szelíden Még a’ vad ellenséget is (1837 Regélő C0461, 176) | a’ népek vallásos érzeményei fölébredvén, istenöknek gyermekded fogalmaik szerint lakokat magok házai között építeni kezdettek (1840 Henszlmann Imre 8609001, 226) | A csak imént gyönge s magával is tehetetlen nőnek az anyai érzemény visszaadá lelkierejét, hihetlen gyorsasággal ragadott föl egy kést, s mint boszuló cherub lángzó arczczal állott őrt fia fölött (1843 Honderű C6253, 197) | a hölgyek tisztelete az utódok vérébe átszármazott fenkölt érzemény (1921 Népszava nov. 8. C7489, 5) | [Szlobodan Milosevics,] a jogászból lett politikus rutinosan épít a titoista-kommunista nosztalgiákra és a feléledő nagyszerb nemzeti érzeményekre (1990 Népszabadság dec. 6. C7840, 2).

2. (ritk) ’külső v. belső inger, hatás által keltett fizikai érzet, érzéklet’ ❖ Érzemény Senſatio (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 727) | a gyermek csak amaz érzeményektűl vezéreltetik, melyeken az érzékenységek, úgymint a látás, a hallás, az ízlés, a szaglás és az illatok támasztanak (1815 k. Verseghy Ferenc 7373014, 98) | a’ Beteg szomjuságról, fejének kábultságáról, és az altestében fájdalmos érzeményekről panaszkodik (1830 Horváth József ford.–Wendt 8187002, 35) | Felszabadultan felnevettem, és újra elöntött az előbbi forró ernyedés, ez a szinte lebegéssel határos érzemény (2010 Népszabadság febr. 25. C7858, 11).

3. (minőségjelzővel v. birtokszóként) (kissé rég) ’az az ösztönös érzék, amely képessé tesz vkit, hogy a jelzőben meghatározott szempontból felfogjon, helyesen megítéljen, ill. műveljen vmit’ ❖ A bujaság siren kénye Lep s lop így meg bennünket, Ha erkölcsünk érzeménye Meg nem őrzi szívünket (1798 Kisfaludy Sándor CD01) | a’ Római Császárok idejében vert pénzek, azon városok múnkáji volnának, mellyek valamikor olly szerencsések voltak, mellyekbe a’ jó ízles , és a’ szépnek érzeménye uralkodtak (1823 Haliczky Antal C5553, 31) | tapasztalhattuk a nem messze múltból, a forradalmi időkben és forradalmak után az erkölcsi érzeményeknek azt az eltompulását, hogy bizonyos emberek vagy bizonyos társadalmi rétegek a hazafias célból elkövetett cselekményeket nem tartják bűncselekményeknek (1926 Népszava máj. 21. C7494, 5).

ÖU: anya~, asszony~, bel~, bú~, dal~, düh~, elő~, ember~, gyász~, gyermek~, hála~, hit~, honfi~, igazság~, isten~, kín~, kötelesség~, köz~, nép~, ön~, öröm~, rokon~, szabadság~, szív~, tűz~, viszon~.

ÖE: ~ár, ~dagály, ~dús, ~világ.

Sz: érzeményes, érzeményi, érzeménytelen, érzeményű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. érez; ÉKsz.