allúzió fn 1A (vál)

’célzás, célozgatás, példálózás’ ❖ Ekkor meg veregettem az hátát a’ Vargának, hadd vegye éſzre magát, hogy ezen ſzóval ő rá van tzélozás, a’ Szabó valamivel okosabb vólt a’ Vargánál, hamar éſzre vette az allusiót (1808 Farkas András 7041004, 7) | [Visi Imre] szűzbeszédének […] az a szerencse jutott, hogy az egységes társadalom hangoztatásával s némely allúziókkal Apponyi működésére, széles anyagot dobott oda a vita élesztésére (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | A történészek joggal nem kedvelik az allúziókat, célozgatásokat. Márpedig ez a mű bőségesen tartalmaz részben előrevetített, részben a régmúltra visszautaló következtetéseket (1997 Magyar Hírlap CD09).

a. (Irodt) ’vmely szöveg (vissza)utalása vmely (köz)ismert kif-re, szöveg(környezet)re, helyzetre, történésre mint elhagyáson alapuló, a tömörséget fokozó gondolatalakzat’ ❖ ott a’ hol minden Allusiójit, minden mellékes Ideáit, minden Szavának Élét és Savát, elértik, kedvesebb [az író], mint a’ hol ezt mind nem tudják (1794 Kármán József² 7165023, 304) | mintha Gyulai Gonosz mostohájá-ban is találnánk a költeményre allusiókat (1892 Négyesy László C3316, 90) | Szándékos allúziónak szántad, hogy Tamási Ábelének hűséges társa, Bolha kutya nevét viseli Csillagvitéz kutyája is? (1985 Sütő András 9620021, 9).

Vö. IdSz.

allúzió főnév 1A (vál)
célzás, célozgatás, példálózás
Ekkor meg veregettem az hátát a’ Vargának, hadd vegye éſzre magát, hogy ezen ſzóval ő rá van tzélozás, a’ Szabó valamivel okosabb vólt a’ Vargánál, hamar éſzre vette az allusiót
(1808 Farkas András)
[Visi Imre] szűzbeszédének […] az a szerencse jutott, hogy az egységes társadalom hangoztatásával s némely allúziókkal Apponyi működésére, széles anyagot dobott oda a vita élesztésére
(1885 Mikszáth Kálmán)
A történészek joggal nem kedvelik az allúziókat, célozgatásokat. Márpedig ez a mű bőségesen tartalmaz részben előrevetített, részben a régmúltra visszautaló következtetéseket
(1997 Magyar Hírlap)
a. (Irodt)
vmely szöveg (vissza)utalása vmely (köz)ismert kif-re, szöveg(környezet)re, helyzetre, történésre mint elhagyáson alapuló, a tömörséget fokozó gondolatalakzat
ott a’ hol minden Allusiójit, minden mellékes Ideáit, minden Szavának Élét és Savát, elértik, kedvesebb [az író], mint a’ hol ezt mind nem tudják
(1794 Kármán József²)
mintha Gyulai Gonosz mostohájá-ban is találnánk a költeményre allusiókat
(1892 Négyesy László)
Szándékos allúziónak szántad, hogy Tamási Ábelének hűséges társa, Bolha kutya nevét viseli Csillagvitéz kutyája is?
(1985 Sütő András)
Vö. IdSz.

Beállítások