eszmélődik tn ige 12c5

1. (/vál) ’hosszasan töprengve, elmélkedve gondolkodik vmin, ill. 〈elme〉 működik’ ❖ eszmélődik az elme (1777 Benyák Bernát C5849, 147) | Édesi meg Omár a’ veszélyrl eszméldnek (1824 Malatides Dániel C3016, 52) | az ember s az emberiség önmaga csak a saját életének, csak a saját történelmének mindenfajta tapasztalatain, fájdalmain és örömein, kérdésein és kétségein eszmélődve juthat el önmagához (1991 Népszabadság márc. 30. C7841, 17).

2. (vál) ’〈vki v. vmely közösség〉 eszmél, öntudatra ébred’ ❖ mikor eszmélődni kezdett, más életet várt az emberi világban (1935 Földi Mihály CD10) | a Kádár-rendszerben felcseperedett nemzedékek kulturálisan az „amerikai álom” bűvöletében eszmélődtek (2001 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég, átv is) ’öntudatlan v. önkívületi állapotból, kül. ájulás v. alvás után lassan magához tér’ ❖ hat óráig tartó öntözés után kezdett a’ meg-fúlt ember eſzméldni, ’s az életre viſzſza jni (1789 Mindenes Gyűjtemény 7457030, 127) | egyszerre lerogyott, mintha a’ guta ütötte volna meg; locsolás, beszélés, ’s biztatások után kezdvén eszmélődni, felemelték a’ földről (1831 Nádaskay András C4939, 445) | A hivatalos egyházak városban és falun annyira összenőttek a régi társadalmi renddel, hogy az utóbbi évek rettenetes megrázkódtatásaitól kábultan csak most eszmélödnek (1950 Magyar Nemzet nov. 9. C4790, 3).

3a. (kissé rég) ’merengő, elmélyült v. (megrázkódtatástól) zavart tudatállapotból, bódulatból (hirtelen) tiszta tudattal (fel)ocsúdik’ ❖ A zongora előtt ülve virradt meg. A reggel fagyos volt. Tüzet rakott a kályhában. Csak mikor már fölmelegedett szobája, akkor eszmélődött éneke felett, leült iróasztalához és hangjegyre tette dalát (1882 Pesti Hírlap júl. 27. C5630, 10) | [Dan] szíve a szerelem és a csalódás két szörnyű malomköve között morzsolódik. […] Mikor eszmélődni kezd, ismerős utcában áll (1929 Nemzeti Sport júl. 5. C7153, 8).

J: eszmélkedik.

ÖU: fel~.

Sz: eszmélődés.

eszmélődik tárgyatlan ige 12c5
1. (/vál)
hosszasan töprengve, elmélkedve gondolkodik vmin, ill. 〈elme〉 működik
eszmélődik az elme
(1777 Benyák Bernát)
Édesi meg Omár a’ veszélyrl eszméldnek
(1824 Malatides Dániel)
az ember s az emberiség önmaga csak a saját életének, csak a saját történelmének mindenfajta tapasztalatain, fájdalmain és örömein, kérdésein és kétségein eszmélődve juthat el önmagához
(1991 Népszabadság márc. 30.)
2. (vál)
〈vki v. vmely közösség〉 eszmél, öntudatra ébred
mikor eszmélődni kezdett, más életet várt az emberi világban
(1935 Földi Mihály)
a Kádár-rendszerben felcseperedett nemzedékek kulturálisan az „amerikai álom” bűvöletében eszmélődtek
(2001 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég, átv is)
öntudatlan v. önkívületi állapotból, kül. ájulás v. alvás után lassan magához tér
hat óráig tartó öntözés után kezdett a’ meg-fúlt ember eſzméldni, ’s az életre viſzſza jni
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
egyszerre lerogyott, mintha a’ guta ütötte volna meg; locsolás, beszélés, ’s biztatások után kezdvén eszmélődni, felemelték a’ földről
(1831 Nádaskay András)
A hivatalos egyházak városban és falun annyira összenőttek a régi társadalmi renddel, hogy az utóbbi évek rettenetes megrázkódtatásaitól kábultan csak most eszmélödnek
(1950 Magyar Nemzet nov. 9.)
3a. (kissé rég)
merengő, elmélyült v. (megrázkódtatástól) zavart tudatállapotból, bódulatból (hirtelen) tiszta tudattal (fel)ocsúdik
A zongora előtt ülve virradt meg. A reggel fagyos volt. Tüzet rakott a kályhában. Csak mikor már fölmelegedett szobája, akkor eszmélődött éneke felett, leült iróasztalához és hangjegyre tette dalát
(1882 Pesti Hírlap júl. 27.)
[Dan] szíve a szerelem és a csalódás két szörnyű malomköve között morzsolódik. […] Mikor eszmélődni kezd, ismerős utcában áll
(1929 Nemzeti Sport júl. 5.)
ÖU: feleszmélődik
Sz: eszmélődés

Beállítások