észmény (4B) l. eszmény

eszmény fn 4B  észmény (rég, ritk)

1. ’elérendőnek, megvalósítandónak, ill. mintának, igazodási pontnak tekintett, célul kitűzött(, de megvalósíthatatlannak, ábrándnak bizonyuló) dolog, mintakép’ ❖ még a’ születési rang se rontsa le az emberi egyformaság’ magas eszményét (1838 Zsoldos Ignác 8540002, 64) | mindig szerettelek, bámultalak és eszményem az volt, hogy hozzád hasonlitsak (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536002, 126) | A régi renaissance eszménye az erős ember (1903 Prohászka Ottokár 1125023, 120) | a társadalmi átalakulással párhuzamosan az esztétikai eszmények is megváltoznak (1947 Somogyi Tóth Sándor 2052020, 143) | [Az ifjúság] a germán mitológiában gyökerező hátborzongató eszményeit kergette (1965 Magyar Nemzet okt. 7. C4802, 3) | Nagyrészt az elmúlt két-három évszázad termékei az olyan eszmények, mint az önmegvalósítás, a szabadság, az egyenlőség és a demokratikus részvétel (2008 Szalai Éva ford.–Giddens 3291001, 55).

2. (kissé rég) ’Csodált v. példaképnek tekintett személy, es. csoport.’

2a. (birtokszóként) ’az a személy, es. csoport, aki v. amely magatartásával, tevékenységével stb. vki(k) számára követendő példát jelent’ ❖ [A herceg,] eltelve a nagybátyja iránti csodálattal, eszményéül választá a szent-ilonai foglyot [ti. Napóleont] (1870 Fővárosi Lapok C8086, 912) | eszményünk és példaképünk, iskolánk és nevelőnk mindig az angol parlament volt, e hatalmas és harmonikusan fejlődött szervezet (1906 Budapesti Hírlap febr. 17. C4694, 22) | Akkoriban éppen Sastoll című indiánus történet és gyermekhőse, egy Róbert nevű farmerfiú volt az eszményem (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A korszak [ti. a serdülőkor] vége felé egy barátja, vagy egy felnőtt férfi válik eszményévé, és vele azonosulva „Erősíti meg férfi identitását” (1987 Magyar Nemzet jún. 31. C8362, 4).

2b. ’az a személy, aki vki csodálatának, vonzalmának, ill. szerelmének a tárgya’ ❖ [ha Beatrix udvarlója hűtlen volt, az feloszlatná] a’ bájkört, mellybe gondolataival eszménye szép képéhez föllebegett (1844 Életképek C0100, 830) | rút anyagi tehertől minél gyorsabban megszabadítani az imádott „eszményt” – e derék férfiak lovagi kötelességüknek tartják (1862 Vajda János 8503083, 22) | a nő valóban csak akkor bűvöl el, ha a férfi számára eszményt jelent (1948 Népszava nov. 21. C4838, 5) | Ő volt a nők eszménye, mindig jólápolt, mindig jókedvű, mindig készen az enyelgésre (1979 Gyergyai Albert 9202004, 14).

3. (birtokszóként) ’vminek a tökéletes megtestesülése, mintaképe’ ❖ [ha Nádasdy Tamás nádort] mint embert nem akarjuk is egyenesen az erény’ eszményéül (ideale) fölállítani (1838 Athenaeum C0017, 1) | Antigone: igazi eszménye a kegyeletes föláldozó testvérnek, a szívére hallgató női léleknek (1885 Beöthy Zsolt 8048006, 8) | a tonutiri emberek azok közé tartoztak, a kiknek szemében a duzzadó kövérség képezi a női szépség eszményét (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | [Toncsi barátom] a férfierő eszménye volt előttem (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A füstölgő pedagógus sem a teljes, kreatív ember eszménye, mert szenvedélyével kinyilvánítja függőségét (1992 Magyar Nemzet nov. 24. C8367, 6).

4. (rég, ritk, Fil) ’〈Kant ismeretelméletének fogalmaként:〉magánvaló’ ❖ Azért, hogy a’ tárgynak észményét […] az az belső mivoltát, tökéletesen nem tudhatjuk, nem következik, hogy azok csupa tünemények (1829 Imre János C2168, 124).

J: eszménykép, ideál.

Ö: állam~.

ÖU: élet~, ember~, férfi~, forma~, nagyság~, stílus~, szabadság~, szépség~.

ÖE: ~világ.

Sz: eszménytelen, eszményül.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.