észvesztő mn és partikula
I. mn 17C
1. (kissé rég) ’olyan 〈dolog, jelenség v. állapot, es. személy〉, amely az észbeli képességeket csökkenti v. elveszi, az értelmi működést korlátozza v. megzavarja, ill. 〈vminek〉 ilyen 〈hatása〉’ ❖ A’ mi újj költeményes írásinkat sem tiltom-meg kegyelmednek; de ezeket nagy vigyázással olvassa, hogy gondatlanságából azoknak minden esz-veszt utjaiban, barlangjaiban, és sr bokraibau el-ne tévelyedjen (1783 Kónyi János ford.–Kelemen, XIV. C2739, 185) | éſz-veſzt ital (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2114, 62) | Bolondos ifjúság, ész-veszt öregség (1791 Kis János¹ ford.–Lowth C2664, 13) | Gyermekkoromban sokat tépelődtem azzal a gondolattal, hogy mi van a világ végén túl. […] Sokszor az őrüléshez voltam közel e tépelődés miatt. Most ugyanez az észvesztő kábulat fogott körül (1865 Jókai Mór CD18) | A larvae [= hazajáró lelkek] a babonás hit szerint észvesztő hatással voltak azokra, kik nem végeztek ily tisztulási szertartásokat (1902 ÓkoriLex. CD28) | A mi – szombathelyi – boszorkányaink többnyire nők, de férfi is akad közöttük. Tudnak kígyó, farkas képében járni, értenek ahhoz, hogyan kell jámbor házasok, mátkák közt észvesztőnek, bontónak lenni, tudnak ártani, betegséget okozni embernek, állatnak (1937 Horváth Tibor Antal C6317, 20).
2. ’〈kül. nőre vonatkoztatva:〉 izgató(an szép), érzéki (vágyat ébresztő) 〈személy, testrész, gesztus〉’ ❖ A katona odalett e tekintet bűbájától. E kábító mosoly, ez észvesztő ragyogvány a nagy, epedő szemekben elfeledteték vele, hogy vádlott és bíró állnak egymás előtt (1850 Jókai Mór CD18) | Az észvesztő mosolygása, a hangja, a válla, a két kis keze talán szebb volt, mint valaha (1915 Krúdy Gyula CD54) | észvesztően bájos fruska (1943 Tersánszky Józsi Jenő C4122, 53) | szépek a lányok, mert fiatalok és ápoltak, bár olyan igazi, észvesztő szépség nem virít közöttük (1985 Népszava júl. 6. C7450, 5).
3. ’az őrületbe kergető(en nagy erejű, felfokozott), ill. szélsőségesen szenvedélyes 〈jelenség, érzés stb.〉’ ❖ [a fiatal vitéz] száguldva csap-el mellőletek észvesztő hevében (1822 Aurora C0030, 101) | Ez valami átkozott bűvészet! Itt a legészvesztőbb varázslat történik, mely közel viszi az embert a megtébolyodáshoz (1857 Jókai Mór CD18) | ők még ismerték az izzó, észvesztő, piros szenvedélyeket, amelyeket ti már nem ismertek (1922 Krúdy Gyula CD54) | Az ágyuzás pedig folyt tovább, süketítőn, észvesztőn (1926 Babits Mihály 9014127, 129) | [a] zűrzavar észvesztő lármája (1939 Szász András 2139001, 3) | egy szobalány észvesztő sikoltozására riadva (1986 Nádas Péter 9466004, 446) | észvesztő őrült bulizás (2001 Magyar Hírlap CD09).
4. ’〈vminek〉(az észszerűtlenségig v. őrületbe kergetően) felfokozott, nagy 〈mértéke〉, ill. ilyen mértékű 〈jelenség, sajátosság stb.〉’ ❖ a kontinens [ti. az Antarktisz] legnagyobb része észvesztően egyhangú fennsík (1926 Cholnoky Jenő C7737, 339) | észvesztő inflációban (1960 Bernáth Aurél 9052001, 367) | [Pinokkió] fejjel előrepottyant, bele nyakig a sárba, két lába meg fönn kalimpált a levegőben. Mégpedig olyan észvesztő sebességgel, hogy a Kígyó, amint meglátta, ahelyett, hogy bekapta volna, elkezdett hahotázva nevetni (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 75) | a devizák vétele és eladása, amely korábban elsősorban az exporthoz és az importhoz kötődött, észvesztő mértékben önállósult (1996 Magyar Nemzet márc. 22. C8371, 11) | észvesztő kánikula (1999 Magyar Hírlap CD09) | Eltöprengett rajta, hogy repüljenek-e Vilnáig (már csak így hívta), prágai átszállással meg is lehetett volna oldani, nem is lett volna olyan észvesztően drága (2009 Méhes Károly² 3153009, 786).
II. partikula 0 (ritk)
’〈mn fokozására:〉igen¹, irtó²’ ❖ Lukács észvesztő gyorsan hadart valamit és a végén keserű nevetésbe tört ki (1932 Pintér Ferenc CD10) | a népművelési munka egyik rákfenéje, hogy a legtöbb helyen észvesztő gyorsan váltogatják egymást az emberek, mindig mindent elölről kell kezdeni (1956 Népszava aug. 23. C4821, 2).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.