etető mn és fn 1C
I. mn (rég, átv is)
’csípős, maró 〈íz〉, ill. ilyen hatású 〈anyag〉’ ❖ [a disznórépa gyökere] fekete, néha verhenyeges, belöl fejér, keſerü, erös etetö izü (1775 Csapó József 7062001, 73) | [Kazinczy] epigrammai csípőssége sehol sem étetőbb mint e’ két könyvben (1837 Figyelmező C6730, 118) | [A levélváz kikészítésénél] gyorsabban célt érünk, ha a friss leves levelet forró étető nátronlúgba merítjük (1895 PallasLex. CD02) | így válik könnyü könnyed maróvá, étetővé (1916 Babits Mihály CD01).
II. fn
1. ’az a személy, aki (rendszeresen) etet vkit v. vmely állatot’ ❖ A császár egyszerűen besorozta őket [ti. az altisztnéket] katonái etetőinek (1906 Ady Endre CD0801) | [a galamb] búzaszemet csipdes etetője tenyeréből (1929 Pap Károly CD10) | Lacikonyhás: Sok száj etetője (1970 Határ Győző 9227001, 129) | [a látogató] a védőkorláton is átmászva kínált meg egy örvösmedvét, saját csemegéjéből. Az […] állat vélhetőleg nem agresszív szándékkal támadt az alkalmi etetőre (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’háziállatok, kül. haszonállatok, ill. állatkertben tartott vadállatok etetését (hivatásszerűen) végző személy’ ❖ Sokkal nagyobb tisztem lesz tán, mint magának, Étetője lévén papagáj-madárnak! (1877 Vasárnapi Újság C7391, 631) | kocsisa etetőt tartott (1883 Mikszáth Kálmán C1408, 9) | Ez aztán a jószág! Az etetők közül sokan mellénkgyültek bámulni a falkát. Kifogtak belőle egy hangos malackát (1931 Illyés Gyula 9274010, 95) | [az állatkertben] etetőként nyers húst osztogat majd a tigriseknek (2007 Népszava aug. 25. C7470, 6).
2. ’az az építmény, tárgy v. (fedett) hely, amelyben v. ahol az állatok etetésére való élelmet elhelyezik’ ❖ [a marhának] itatója volt a’ ſzomſzéd tóban, úgy etetje, és így életes háza-is volt az öttornátzú beth-saidában, gabona vagy takarmány házban (1800 Molnár János C0302, 239) | A vadász a leshelyeket a vadjárásnál, a sózóknál, etetőknél készíti (1895 PallasLex. CD02) | [a meggyűrűzött széncinegék] ugyanarra a téli etetőre járnak (1933 Az állatok világa ford. CD46) | etető, zabló: a fogatolt jószág etetésére szolgáló berendezés (1977 NéprajziLex. CD47) | Az elefántházban, […] lent a földön, az etetőben, kilenc vekni kenyér hever (2002 Magyar Hírlap CD09).
2a. (szleng, tréf) ’(gyors)étkezde, kajálda’ ❖ A Körút és a Néphadsereg utca sarkán pirosló magyaros etetőre sem érdemes sok szót vesztegetni: lélektelen, személytelen menza lett […] a hajdani Lipót, később Luxor kávéház (1991 Népszabadság jún. 29. C7841, 20) | menza […] etető, fejtömőde, […] kajálda (1996 Mini-tini-szótár C6720, 53) | az Uránia mozi szomszédságában az amerikai dinerekhez hasonlatos „etető” nyílt (2009 Népszava júl. 4. C7472, 4).
3. (biz) ’〈börtönajtón:〉 az ételnek a cellába való bejuttatására való, zárható nyílás; etetőnyílás’ ❖ nagy öröm volt, ha a cella kis vasablakán, az ugynevezett etetőn, a börtönőr benyujtott egy-két könyvet (1933 Népszava febr. 14. C7501, 3) | Az arc visszahúzódott. Az etető becsapódott, kulcscsikorgás, és kinyílt a zárkaajtó (1986 Krassó György 2003017, 416) | [az őrmester] napjában akár kétszázszor rám nyitotta a zárkaajtón lévő kis „etetőt” (1995 Magyar Hírlap CD09).
3a. (szleng, tréf is) ’száj mint a táplálék szervezetbe juttatására való testnyílás, ill. a beszéd szerve’ ❖ Etetőtök barna hangot adjon, Profiaim, énekeljetek!! (1926 Nemzeti Sport aug. 20. C7151, 10) | Pártunk elérkezettnek látja már az időt hogy kinyissa etetőjét a […] lelkiismeretlen ügynökök hamis kortesfogásai ellen (1927 Nemzeti Sport febr. 18. C7152, 10) | – Majd kap egyet az etetőjére – közli kedvesen egy felismerhetetlen eredetű egyenruhás. – Mit brekeg bele mások magánügyeibe azzal a rossz arcával? (1976 Népszabadság márc. 11. C7826, 6) | [Az autón] elöl a légbeszívók – akár a cápa etetője (2003 Nemzeti Sport márc. 4. C8072, 12).
4. (Műsz) ’feldolgozógépnek v. egyéb eszköznek az a része, amelyen keresztül a feldolgozandó v. felhasználandó anyagot adagolják’ ❖ az etetőkészülék, amely egy vagy több hengerpárból áll, igy a 8. ábrán I betüvel jelölt etető három hengerpárból (1894 PallasLex. CD02) | Az osztályozó gép etetőjébe belehelyezünk egy csomó kártyát [ti. statisztikai adatokat tartalmazó kartont] (1925 RévaiNagyLex. C5713, 126) | A [festő]henger tartozéka még az etetőnek nevezett, fémből készült festéktartály is (1997 Lakáskultúra CD39).
5. (kissé rég, Mezőg) ’cséplést végző munkacsapatnak az a tagja, aki a cséplőgépbe a gabonát adagolja’ ❖ [Kranczer úr] cséplőgépénél már harmadik esztendő óta volt etető [Parázs Pali] (1881 Abonyi Lajos C0484, 2) | A cséplőszekrényben az etető az ún. asztalon állva, kézzel eregette bele a kioldott kévéket (1979 Varga Gyula CD52) | [a cséplő]bandába tartozott két etető, négy asztagos, két zsákos, egy mázsás, egy szalmahordó, egy kazlazó (2002 Örsi Julianna CD36).
6. (ritk, Sp, biz) ’〈labdajátékban:〉 az a játékos, aki a csatárokat passzokkal látja el, jó helyzetbe hozza’ ❖ Apa annyiszor játszott Anglia színeiben, talán azért volt a csatárok legkitűnőbb „etetője” (1925 Nemzeti Sport dec. 30. C7150, 4) | ő volt Zürichben az összekötőkapocs a fedezetsor és a csatársor között, ő volt a többi négy csatár „etetője” (1941 Nemzeti Sport nov. 21. C7160, 3).
7. étő (nyj) ’mérgező hatású anyag, szer’ ❖ Sírva rekeſztette-belé [az aranytokba] a’ veſzedelmes Étett. Sznetlen á’ gondolattal vala: hogy moſlanában abba zárattatna keſerves halálának bizonyos eſzköze, mellybe valaha a’ víg életnek édes reménnye helyheztetett (1786 Dugonics András C1471, 141) | [a szóban forgó méreg] ördögibb, és ez kétségtelen, Mint minden eddig ismert étetők (1840 Garay János C5747, 411) | étő méreg (1881 Kőrösi Sándor² C5948, 12) | – Bácsika, bácsika, Csabamári küldte, nem fog többet a csendőröknek panacskodni, ha eztet megiccsa. […] – Étető van benne, kis fiam? (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 98).
7a. (ritk) ’maró hatású, maratásra haszn. anyag’ ❖ A vashalvag [= vas(III)-klorid] belsőleg adagolva elégtelen szer, külsőleg azonban mint étető, a pokolkövet vagy sósavat jó sikerrel helyettesítheti (1860 Orvosi Hetilap C8110, 839) | [a sebészetben alkalmazott] izgató és módosító hatányok, étetők (1865 Orvosi Hetilap C8115, 4) | az egész szövetet pácolják és azután az étetőkkel a pácot helyenként kiétetik (enlevage) (1897 PallasLex. CD02).
Ö: állat~, madár~, méh~, ön~, vad~.
ÖU: légy~.
ÖE: ~anyag, ~asztal, ~edény, ~erő, ~hely, ~henger, ~készülék, ~rács, ~szer.
Vö. CzF. ~, étető; ÉrtSz.; TESz. eszik; ÉKsz.; SzT. etető · étető; ÚMTsz.