etimologikus mn 15A2 (Nyelvt)

1. ’szó, szóelem eredetét vizsgáló, leíró 〈tevékenység〉, ill. ennek eredményét, szófejtéseket tartalmazó 〈mű, kül. szótár〉’ ❖ ismerkedjünk meg egy kevéssé az értekezésnek etymologikus tudományával (1875 Szarvas Gábor C5942, 397) | etimologikus fejtegetésekre (1881 Túri Mészáros István C5948, 130) | A Magyar Nyelvőr szeptember havi füzetét Schuchardt Hugo etimológikus cikke nyitja meg (1889 Budapesti Hírlap szept. 17. C4736, 11) | Wright József és Skeat, az etimológikus angol szótár szerzője (1906 Pesti Napló szept. 1. C5274, 8) | [Maior Péter] kiadta a román nyelv nagy etimológikus szótárát Budán (1924 RévaiNagyLex. C5712, 350) | etimologikus elemzésre (1996 Reményi Andrea Ágnes C5936, 38).

1a. ’szó, szóelem eredetével kapcs., azt mutató, bizonyító v. arra vonatkozó 〈tő(alak), hang stb.〉, ill. ezt tartalmazó, erre épülő 〈jelentés, rím stb.〉’ ❖ [A] kajál nyilván olyan gyakorító származék, mint dobál, ugrál, tehát l-je etimologikus elem (1922 Szinnyei József² C5864, [147]) | etimologikus magánhangzók (1972 Nyirkos István C5912, 67) | [Pintér Jenő a nosztalgia szó] etimologikus jelentését közli (1981 É. Kiss Sándor C6032, 223) | [a Papolc helynévben] az l etimologikus hangnak minősül (2004 Tóth Valéria C7184, 456).

2. ’a szó eredetéhez igazodó, azt figyelembe vevő, szóelemző 〈írásmód, elv, módszer〉’ ❖ Szabadkozik: így szokták ezt a szót írni már Molnár Alberttől fogva; pedig úgy látszik, nem csak a fonetikus irásnak kell itt t-t alkalmazni (szabatkozott […]), hanem az etimologikus helyesírásnak is (1876 Simonyi Zsigmond C5943, 567) | [a fonetikus írás] ellentéte az etimologikus vagyis szóelemző irás (1894 PallasLex. CD02) | a szóelemző (etimologikus) írásmód ma még nélkülözhetetlen (1980 Kemény Gábor² C6031, 38) | [a jottista-ipszilonista háború] tulajdonképpen a szóelemző (etimologikus) és a kiejtés szerinti (fonetikus) elv csatája volt (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | A zöngésség szerinti részleges hasonulásnál arányaiban sokkal több etimologikusan írt alakot találunk (1999 Gera Ildikó C5939, 452).

2a. ’a szóelemzés elvén alapuló, módszerét követő 〈irányzat, megnyilvánulás v. annak eredménye〉’ ❖ A Budai szótár s korábban már Klein grammatikája fölvetette a latin betüs irásmód eszméjét. Lassan vert általánosan gyökeret a meggyőződés, de ekkor az is felmerült, hogyan? mert a latin ábéce nem tartalmazza a román nyelv összes hangjait. Ezt a kérdést megoldani először az etimologikus, majd a fonetikus iskola vállalta el (1897 PallasLex. CD02) | az etymologikus irány nemcsak a muszkát utánzó helyesírásra terjed ki, hanem a szavakra és fordulatokra is (1913 Budapesti Szemle C7691, 291) | [Székely István] a Budapestinum, Szegedinum neveket a Debrecinum etimologikus hatása alatt létrejött hibás képzéseknek tartja (1919 Hóman Bálint CD42) | [a latin nyelv elsajátításának] módszerei között ott találjuk pl. az újlatin nyelvek szókincsének néhány etimologikus magyarázatát (1997 Új Könyvek CD29).

Vö. IdSz.

etimologikus ❖ melléknév ◦ 15A2 ◦ (Nyelvt)
permalink
1.
szó, szóelem eredetét vizsgáló, leíró 〈tevékenység〉, ill. ennek eredményét, szófejtéseket tartalmazó 〈mű, kül. szótár〉
ismerkedjünk meg egy kevéssé az értekezésnek etymologikus tudományával
(1875 Szarvas Gábor)
etimologikus fejtegetésekre
(1881 Túri Mészáros István)
A Magyar Nyelvőr szeptember havi füzetét Schuchardt Hugo etimológikus cikke nyitja meg
(1889 Budapesti Hírlap szept. 17.)
Wright József és Skeat, az etimológikus angol szótár szerzője
(1906 Pesti Napló szept. 1.)
[Maior Péter] kiadta a román nyelv nagy etimológikus szótárát Budán
(1924 RévaiNagyLex.)
etimologikus elemzésre
(1996 Reményi Andrea Ágnes)
1a.
szó, szóelem eredetével kapcs., azt mutató, bizonyító v. arra vonatkozó 〈tő(alak), hang stb.〉, ill. ezt tartalmazó, erre épülő 〈jelentés, rím stb.〉
[A] kajál nyilván olyan gyakorító származék, mint dobál, ugrál, tehát l-je etimologikus elem
(1922 Szinnyei József²)
etimologikus magánhangzók
(1972 Nyirkos István)
[Pintér Jenő a nosztalgia szó] etimologikus jelentését közli
(1981 É. Kiss Sándor)
[a Papolc helynévben] az l etimologikus hangnak minősül
(2004 Tóth Valéria)
2.
a szó eredetéhez igazodó, azt figyelembe vevő, szóelemző 〈írásmód, elv, módszer〉
Szabadkozik: így szokták ezt a szót írni már Molnár Alberttől fogva; pedig úgy látszik, nem csak a fonetikus irásnak kell itt t-t alkalmazni (szabatkozott […]), hanem az etimologikus helyesírásnak is
(1876 Simonyi Zsigmond)
[a fonetikus írás] ellentéte az etimologikus vagyis szóelemző irás
(1894 PallasLex.)
a szóelemző (etimologikus) írásmód ma még nélkülözhetetlen
(1980 Kemény Gábor²)
[a jottista-ipszilonista háború] tulajdonképpen a szóelemző (etimologikus) és a kiejtés szerinti (fonetikus) elv csatája volt
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
A zöngésség szerinti részleges hasonulásnál arányaiban sokkal több etimologikusan írt alakot találunk
(1999 Gera Ildikó)
2a.
a szóelemzés elvén alapuló, módszerét követő 〈irányzat, megnyilvánulás v. annak eredménye〉
A Budai szótár s korábban már Klein grammatikája fölvetette a latin betüs irásmód eszméjét. Lassan vert általánosan gyökeret a meggyőződés, de ekkor az is felmerült, hogyan? mert a latin ábéce nem tartalmazza a román nyelv összes hangjait. Ezt a kérdést megoldani először az etimologikus, majd a fonetikus iskola vállalta el
(1897 PallasLex.)
az etymologikus irány nemcsak a muszkát utánzó helyesírásra terjed ki, hanem a szavakra és fordulatokra is
(1913 Budapesti Szemle)
[Székely István] a Budapestinum, Szegedinum neveket a Debrecinum etimologikus hatása alatt létrejött hibás képzéseknek tartja
(1919 Hóman Bálint)
[a latin nyelv elsajátításának] módszerei között ott találjuk pl.például az újlatin nyelvek szókincsének néhány etimologikus magyarázatát
(1997 Új Könyvek)
Vö. IdSz.
ÚESz: ↪etimológia (etimologikus)

Beállítások