facsaros mn 15A3 (rég v. nyj) 

1. ’(girbe)görbe v. csavarvonalú, spirális 〈alak, forma v. mozgás〉, ill. ilyen alakú, formájú v. mozgású 〈tárgy, dolog〉’ ❖ az ollyan különös formájú K, vagy Értz, a’melly hoſſzu görbe, és a Klárisgyökérhez [ti. az édesgyökerű páfrány gyökértörzséhez] haſonló Horogformába találtatik, abba külömböz a’ Tſepegformáktól, hogy a’ fels végek gyakran vaſtagabb, a’ másnál, ſokképpen fatſaros, és egymásból n-ki (1782 Benkő Ferenc ford.–Werner C0960, 112) | visel  fejedelmi paizszsánn Egygy hidrát […], mellyet Száz kígyók fatsaros farkokkal közbe-kerítnek (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 81) | Göcsörtös: csög-bogos, facsaros fa (1862 Vadrózsák C2827, 500) | sugár magas facsaros oszlop tetején aranyból kecsesen álló női-szobor (1880 Turul Ferenc C4330, 162) | Szent fűnek gőze felszállt a levegőbe s mutatta facsaros kanyargásában a jövőt (1893 Abonyi Árpád C0478, 157) | Facsaros […] csavaros szarvállás (1914 A magyar pásztorok nyelvkincse C6689, 455) | görbe: […] csafarass : hòrgas (1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C1504, 281).

1a. ’sodrással készített 〈lánc, zsinór〉’ ❖ [a cófalvi leletből] megmaradt négy arany csákány, facsaros arany lánczok, pillangószerü ruhaékitmények (1869 Orbán Balázs C3354, 156) | a vékonyra huzott aranyszálak (2, 3 sőt 4 szál is) összesodortatván, kis facsaros kötelet vagy zsinórt képeznek, e zsinorral aztán a diszítendő tárgy párkányoztatik vagy különböző alakokkal láttatik el (1880 Deák Farkas CD57).

1b. (átv is) ’kanyarokkal teli, kacskaringós 〈út, folyó stb.〉’ ❖ [a dolgot] nem engedi a mindenekben megszokott facsaros úton járó intrigua (1785 Daniel család újabb adattára 7404008, 394) | fatsaros víz-partra (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 203) | a facsaros szurdokhoz elértenek immár (1875 Szabó István¹ ford.–Apollóniosz Rhodiosz C3778, 51) | Keskeny, facsaros ösvények vezetnek a halastó partjáig (1893 Petelei István C3492, 28) | A facsaros Nyikó völgyében tüzelt ránk a júliusi áldott nap (1909 Malonyay Dezső CD07).

2. (pejor is) ’(fondorlatosan) ravasz, furfangos 〈ember, es. állat〉, ill. ilyen emberre jellemző 〈észjárás v. lelkület〉’ ❖ Közmondás: „A’ gyermek megmondja, hogy megverték, de nem azt, hogy miért.” A’ legravaszabb, fortélyosabb és facsarosabb emberek hasonlítnak ebben a’ gyermekekhez, mint azt a’ régibb és újabb időknek tollharczai elég bőven bizonyítják (1838 Vasárnapi Újság C0431, 581) | A facsaros Heister Szombatnál is kuruczot ver (1867 Imets Fülöp Jákó C2166, 81) | Méltó [vagyok] arra, hogy egy Gagyi Péter-féle „facsaros lelkü […] embert” protegáljak (1879 Mátrai Betegh Béla¹ C3056, 58) | valami facsaros róka és egy vad farkas (1893 Petelei István C3492, 16) | facsaros elméjü, bölcs kanczellárius (1899 Abonyi Árpád C0483, 98) | Igaz, jóhitű lélek itt bémehetsz, Kétszin facsaros ember itt elmehetsz (1914 Pesti Hírlap nov. 25. C5662, 3) | [Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényében] kevesebb lévén a történés, több szerepe van a szónak, a facsaros székely ugrató-elmésségnek (1933 Benedek Marcell CD10).

2a. (pejor is) ’ilyen észjárásra v. lelkületre valló 〈szándék, tett stb.〉’ ❖ Szándékunk, haſzna Hazánknak: ’S nem fatsaros; mert Terméſzet’ törvényivel egyez (1788 Baróti Szabó Dávid C0817, 186) | [Gáspárovics az őt kerülni igyekvő Ágnesnek] a másik sikátoron mégis elejébe került facsarosan s rámosolygott a nagy asszonyra (1897 Pesti Napló nov. 30. C8679, 2).

2b. (pejor is) ’túlbonyolított, nyakatekert 〈szóbeli v. írásbeli megnyilvánulás, beszédstílus〉’ ❖ hagyjunk békét a’ Fel-pereſtl már meg-béllyegzett könyveknek. Ha a’ nyelv-járáſt hozza-elé, tudom hogy mellettem egéſzſz Erdély ki-ſzáll. […] De ezek [a szóeredeztetések] fotsarosok a’ Fel-peres eltt? hát ez az  kegyelme’ íráſa (1783 Baróti Szabó Dávid C0814, 23) | [Gusztinak] egy kiállhatatlan hibája van, tudnillik a’ pesti szófaragó czéh’ bolondságait követi, ’s facsaros hitvány új magyarsággal él (1833 Thewrewk József C4146, 21) | [a francia író] facsarosan s a mi nyelvünkre nem egy könnyen lefordíthatóan fejezi ki magát (1898 Budapesti Szemle C0061, 54) | Byron ily erőltetett, facsaros metaphorát használt: az öröklét keresztelőmedenczéje (1900 Budapesti Szemle C0082, 156) | A leány olyan szivből nevetett ezen a facsaros és tótágast álló baka-okoskodáson, hogy egészen belevörösödött (1915 Pesti Hírlap szept. 23. C5663, 3).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. facsar; SzT.; ÚMTsz.