fajiság fn 3A8

1. (ritk) ’az a tény, hogy egy élőlény biológiai értelemben vmely fajhoz tartozik’ ❖ Az indiai kutatók, különösen Baker, újabban a két állat [ti. a gaurnak, ill. a gayalnak nevezett tulkok] külön fajisága mellett kardoskodnak (1929 Az állatok világa ford. CD46).

2. (birtokszóként) (kissé rég, ritk) ’vmely embercsoport v. személy azon genetikai-biológiai v. nyelvi-nemzet(iség)i, identitásbeli stb. talajdonságainak, sajátosságainak az összesége, együttese, amelyeknek alapján a másiktól v. a többitől elkülönül(őnek tartják), ill. vmely közösség v. személy ilyen jellege, ilyen volta v. ilyen csoporthoz való tartozása’ ❖ [Prinz von Wittgenstein] mily boldognak festi a kozákot, hogy fajiságát elvesztve, a hatalmas cár pártfogása alatt holtra ihatja magát! (1861 Arany János C6505, 58) | Hogy a zsidó és bárminő fajiság tisztán, bátran és őszintén kifejeződhetik és fejeződjék is ki bárminő nyelven vagy műfajban vagy művészetben: az ellen a művészet leglelkével ellenkező barbárság volna gátat emelni (1911 Ignotus CD10) | A IX. századi bolgároknak Volga-balparti bolgár és eszgel törzseinek ősei a barszillal egyidőben húzódtak északra a Kama-, Viatka- és Bjelája-folyók vidékére. A különböző miliőbe, más és más kultúrhatás alá került három rokon nép története ezidő óta szétágazik; gazdasági és szellemi kultúrájuk, sőt fajiságuk is eltérő irányban fejlődik (1928 Hóman Bálint CD42) | A lappnak a környező skandinávoktól, de meg a többi finnugor néptől, legfőképpen a szomszédságában élő finntől merőben különböző fajisága már régen szemet szúrt. A lapp rendkívül alacsony növésű (1937 Zsirai Miklós 9805003, 93) | [Farkas Gyula] a fajiság ősi hordozójához, a néphez való visszatérést hirdeti, amelyből azonban határozottan kirekeszti a nagyrészt idegen elemekből összetevődő munkásosztályt (1973 Poszler György 1124002, 227) | a német hatóságok [1944-ben] visszautasították azt a magyar oldalról történt felvetést, hogy a keresztény vallású zsidókat ne deportálják. A zsidók ugyanis nem vallásuk, hanem fajiságuk miatt lettek üldözve (1996 Munkácsi Krisztina CD57).

2a. (kissé rég, ritk) ’genetikai-biológiai tényezők, ill. nyelvi-nemzet(iség)i sajátosságok és identitás alapján elkülönülő(nek tartott) embercsoport, közösség, kül. nép, nemzet’ ❖ Az alkotmány volt az, mely e nemzetet a nálánál műveltebb s hatalmasabb európai államok családjában fönntartá, […] s szivósságával megőrzé a beolvasztó politika cselszövényei ellen a magyar fajiságot (1872 Ladányi Gedeon CD57) | Politikai történetünknek külön tanulmányt igénylő problémája, mennyiben érvényesült történetünkben az egymástól lényegesen különböző két temperamentum, a dunántúli és a tiszai, melyek századok vérkeveredése folytán (ott német és szláv, itt korábban sok török: kun, besenyő, hódoltsági török, vlach és szerb) két különböző fajiságnak is tarthatók (1922 Szekfű Gyula CD58) | A fajisághoz, vallásfelekezethez való tartozás kérdésében való türelmesség az erdélyi magyarság egyik legjellemzőbb vonása s az volt a multban is (1940 Erdély CD22).

2b. (kissé rég) ’vmely kultúrának, művészetnek a közös nyelv, identitás stb. által meghatározott, a közös (nemzeti) hagyományokat megtestesítő (nemzeti) jellege, azon (nemzeti) vonásainak, sajátosságainak összesége, amelyek a többitől megkülönböztetik, elkülönítik, ill. 〈vmely műalkotásnak, életműnek〉 ilyen jellege v. ilyen nemzeti kultúrához való tartozása’ ❖ [Bartók Béla] muzsikájának fajisága innen kezdve nem annyira magyar, mint inkább a székely népzenéből táplálkozik (1908 Csáth Géza CD10) | Ha a magyarosság dicsőség, nem azért az, mert mi magyarok vagyunk, hanem mert esztétikai érték. A fajiság minden művészetnek épp oly erős tartozéka, mint az egyénnek (1912 Molnár Antal² CD10) | [manapság] nem csupán azok között, akik a hazát csak ordítva szeretik, hanem már-már a művészet elméletben is mindegyre szorgosabban emlegetik az író vagy a mű fajiságát, próbakőnek, fegyvernek, s ha szabad épp itt-e szóval élnem, igazi „sibbóléth”-nek használják egy-egy művészi egyéniség meghatározásánál (1923 Gyergyai Albert CD10) | Bartók és Kodály művészete konkrét nemzeti ideálokat kitűző, erős fajiságával ma már egyik legnagyobb értéke az új európai zeneművészetnek (1942 Prahács Margit CD43).

3. ’az a (fajelmélet alapján álló) nézet, eszmerendszer, ideológia, amely az emberi-társadalmi élet szemponjából meghatározó jelentőséget tulajdonít az emberiség genetikai-biológiai v. nyelvi-nemzet(iség)i, identitásbeli stb. tulajdonságok szerinti csoportokra tagolódásának, ill. az emberek ilyen csoportokhoz tartozásának’ ❖ A középkort igazán nem lehet vádolni a fajiság uralmával (1936 Szabó Dezső 9623007, 9) | Az ész valamikor független volt, csak önmagának engedelmeskedett. Most már csak a fajiság cselédje, ahogy a filozófia valamikor a teológia cselédje volt… (1938 Hevesi András 9246002, 169) | Gulyás Pál cikke szerint a „mély magyarság” gondolata nem a fajiság szellemét szolgálta, hanem a magyarság rejtett tehetségét, mélységét kívánta tudatosítani és európai szintre emelni (1981 A magyar irodalom története CD53).

Sz: fajiságú.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

fajiság főnév 3A8
1. (ritk)
az a tény, hogy egy élőlény biológiai értelemben vmely fajhoz tartozik
Az indiai kutatók, különösen Baker, újabban a két állat [ti. a gaurnak, ill. a gayalnak nevezett tulkok] külön fajisága mellett kardoskodnak
(1929 Az állatok világa ford.)
2. (birtokszóként) (kissé rég, ritk)
vmely embercsoport v. személy azon genetikai-biológiai v. nyelvi-nemzet(iség)i, identitásbeli stb. talajdonságainak, sajátosságainak az összesége, együttese, amelyeknek alapján a másiktól v. a többitől elkülönül(őnek tartják), ill. vmely közösség v. személy ilyen jellege, ilyen volta v. ilyen csoporthoz való tartozása
[Prinz von Wittgenstein] mily boldognak festi a kozákot, hogy fajiságát elvesztve, a hatalmas cár pártfogása alatt holtra ihatja magát!
(1861 Arany János)
Hogy a zsidó és bárminő fajiság tisztán, bátran és őszintén kifejeződhetik és fejeződjék is ki bárminő nyelven vagy műfajban vagy művészetben: az ellen a művészet leglelkével ellenkező barbárság volna gátat emelni
(1911 Ignotus)
A IX. századi bolgároknak Volga-balparti bolgár és eszgel törzseinek ősei a barszillal egyidőben húzódtak északra a Kama-, Viatka- és Bjelája-folyók vidékére. A különböző miliőbe, más és más kultúrhatás alá került három rokon nép története ezidő óta szétágazik; gazdasági és szellemi kultúrájuk, sőt fajiságuk is eltérő irányban fejlődik
(1928 Hóman Bálint)
A lappnak a környező skandinávoktól, de meg a többi finnugor néptől, legfőképpen a szomszédságában élő finntől merőben különböző fajisága már régen szemet szúrt. A lapp rendkívül alacsony növésű
(1937 Zsirai Miklós)
[Farkas Gyula] a fajiság ősi hordozójához, a néphez való visszatérést hirdeti, amelyből azonban határozottan kirekeszti a nagyrészt idegen elemekből összetevődő munkásosztályt
(1973 Poszler György)
a német hatóságok [1944-ben] visszautasították azt a magyar oldalról történt felvetést, hogy a keresztény vallású zsidókat ne deportálják. A zsidók ugyanis nem vallásuk, hanem fajiságuk miatt lettek üldözve
(1996 Munkácsi Krisztina)
2a. (kissé rég, ritk)
genetikai-biológiai tényezők, ill. nyelvi-nemzet(iség)i sajátosságok és identitás alapján elkülönülő(nek tartott) embercsoport, közösség, kül. nép, nemzet
Az alkotmány volt az, mely e nemzetet a nálánál műveltebb s hatalmasabb európai államok családjában fönntartá, […] s szivósságával megőrzé a beolvasztó politika cselszövényei ellen a magyar fajiságot
(1872 Ladányi Gedeon)
Politikai történetünknek külön tanulmányt igénylő problémája, mennyiben érvényesült történetünkben az egymástól lényegesen különböző két temperamentum, a dunántúli és a tiszai, melyek századok vérkeveredése folytán (ott német és szláv, itt korábban sok török: kun, besenyő, hódoltsági török, vlach és szerb) két különböző fajiságnak is tarthatók
(1922 Szekfű Gyula)
A fajisághoz, vallásfelekezethez való tartozás kérdésében való türelmesség az erdélyi magyarság egyik legjellemzőbb vonása s az volt a multban is
(1940 Erdély)
2b. (kissé rég)
vmely kultúrának, művészetnek a közös nyelv, identitás stb. által meghatározott, a közös (nemzeti) hagyományokat megtestesítő (nemzeti) jellege, azon (nemzeti) vonásainak, sajátosságainak összesége, amelyek a többitől megkülönböztetik, elkülönítik, ill. 〈vmely műalkotásnak, életműnek〉 ilyen jellege v. ilyen nemzeti kultúrához való tartozása
[Bartók Béla] muzsikájának fajisága innen kezdve nem annyira magyar, mint inkább a székely népzenéből táplálkozik
(1908 Csáth Géza)
Ha a magyarosság dicsőség, nem azért az, mert mi magyarok vagyunk, hanem mert esztétikai érték. A fajiság minden művészetnek épp oly erős tartozéka, mint az egyénnek
(1912 Molnár Antal²)
[manapság] nem csupán azok között, akik a hazát csak ordítva szeretik, hanem már-már a művészet elméletben is mindegyre szorgosabban emlegetik az író vagy a mű fajiságát, próbakőnek, fegyvernek, s ha szabad épp itt-e szóval élnem, igazi „sibbóléth”-nek használják egy-egy művészi egyéniség meghatározásánál
(1923 Gyergyai Albert)
Bartók és Kodály művészete konkrét nemzeti ideálokat kitűző, erős fajiságával ma már egyik legnagyobb értéke az új európai zeneművészetnek
(1942 Prahács Margit)
3.
az a (fajelmélet alapján álló) nézet, eszmerendszer, ideológia, amely az emberi-társadalmi élet szemponjából meghatározó jelentőséget tulajdonít az emberiség genetikai-biológiai v. nyelvi-nemzet(iség)i, identitásbeli stb. tulajdonságok szerinti csoportokra tagolódásának, ill. az emberek ilyen csoportokhoz tartozásának
A középkort igazán nem lehet vádolni a fajiság uralmával
(1936 Szabó Dezső)
Az ész valamikor független volt, csak önmagának engedelmeskedett. Most már csak a fajiság cselédje, ahogy a filozófia valamikor a teológia cselédje volt…
(1938 Hevesi András)
Gulyás Pál cikke szerint a „mély magyarság” gondolata nem a fajiság szellemét szolgálta, hanem a magyarság rejtett tehetségét, mélységét kívánta tudatosítani és európai szintre emelni
(1981 A magyar irodalom története)
Sz: fajiságú
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások