fájó mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → fáj.

II. mn 17A

1. ’fájdalomérzettel járó 〈testi folyamat, betegség, sérülés stb.〉, ill. testi fájdalmat okozó 〈tárgy, cselekedet stb.〉’ ❖ A fájó seb nehezen gyógyult fején, de százszor nehezebben gyógyult az, mit szívében viselt, és százszor jobban fájt (1850 Jókai Mór CD18) | az élet középkorának tulajdonképen az élet legegészségesebb szakának kellene lennie, épen e koruak közt találhatni a testtel való ferde bánás következtében, egész seregét a legfájóbb s leggyilkosabb betegségeknek, milyenek a tüdő-sorvadás, köszvény, arany-ér (1864 Vasárnapi Újság C7378, 551) | Ringasd, szelid anyja, csókold meg orcáit […], Anyai csókodra nem lesz olyan fájó Tövis koszorúja, keresztviselése! (1877 Várady Antal 8509005, 8) | Néhány napja köhögött már, néha egy-egy pillanatig tartó fájó szúrást is érzett a mellében (1909 Hegedűs Gyula CD10) | téglát kellett cipelni, és a mester oly hosszan nézte poros, és a csorba tégláktól enyhén, de fájón felszaggatott tenyerét, hogy nem maradt hely a sorban (1979 Esterházy Péter 9129002, 313) | [A fiú] kéjes arccal hatalmasat, fájót és elképesztően megalázót csípett a mellembe (2007 Józsa Márta 3150011, 1108).

1a. ’〈vminek〉 fájdalomként való 〈érzete〉, ill. 〈vminek〉 az az 〈állapota〉, hogy fáj’ ❖ Rendszerint fölrettenve s fájó érzettel ébredt föl, a mi napfolytában csak fokozódott (1891 Pesti Napló jún. 17. esti kiadás C8673, [1]) | Valami erős, fájó érzése volt, nem tudta mi, lassanként rájött, hogy a szíve fáj (1921 Schöpflin Aladár CD10) | Az égő, fájó érzéssel, viszketéssel járó betegséggel sürgősen bőrgyógyászhoz kell fordulni (1996 Magyar Hírlap CD09) | [a bölcsességfog növekedésével járó] fájó állapot helyi fertőtlenítéssel (szájvízzel), illetve fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel rendszerint még kezelhető (2008 Szabad Föld jún. 20. C8394, 29).

1b. (ritk) ’testi fájdalom érzését tükröző 〈arc〉, ill. azt az érzést kifejező 〈megnyilvánulás〉’ ❖ A legvénebb [szerzetes] keresztet tart felé S a haldoklók imáját mondja el; A halovány ifjú beteg reá Csak tompa, fájó nyögéssel felel (1877 Fővárosi Lapok C8093, [729]) | [Tera] arcában mintha megkövesedett volna a fájdalom, csak a gyötrő, fájó pillantása tévedt Fedor arcára és elnémitotta ajkán a szót; nem tudott már mit mondani (1919 Pesti Hírlap jan. 5. C5667, 13) | [a csapat] a combizomhúzódással küszködő Sótonyi nélkül támadott, ráadásul az első percek után az egyetlen balkezes lövő, Kotormán is fájó arccal sántikált le a parkettről (1997 Magyar Nemzet nov. 27. C6354, 10).

1c. ’olyan 〈testrész, testtáj stb.〉, amely huzamosan v. gyakran fáj’ ❖ [megesik, hogy a beteg] könnyebben fekhetik a’ fájó felén, mint ſem az egéſſégeſen (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 97) | Az öreg knézt már akkor nemcsak a cselédjei szolgálták rosszul, hanem a lábai is. Egész nap a csatlósait szidta, s ha azok elmaradtak, a fájó térdeivel veszekedett (1886 Jókai Mór CD18) | Sokat vakultak e fájó szemek Bölcs könyvek öreg lapjai felett (1919 Juhász Gyula¹ 9284483, 177) | az is ismeretes mindenki számára, hogy egy fájó fog sem fáj állandóan (1982 Lux Elvira 1099004, 232).

2. ’lelki fájdalmat, szenvedést v. szomorúságot, bánatot okozó v. azzal járó 〈esemény, jelenség stb.〉, ill. az a 〈hangulat, érzés stb.〉, amelyet vmely ilyen esemény, jelenség stb. kelt’ ❖ Hát ő is szenved! oh szelíd kebel, Mi kéj benézni fájó titkaidba (1834 Vörösmarty Mihály 8524402, 90) | elválni százszor fájóbb a halálnál (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | A dallam maga is elég volt fölébreszteni a fájó hangulatot (1873 Arany László 8015004, 255) | a ballagás fájó búcsú volt a várostól, az Alma Matertől, tanároktól és cimboráktól, az ifjúságtól, három-négy év emlékeitől (1966 Faller Jenő CD52) | [a József Attila által] oly sokszor fájó nosztalgiával s bizalommal megidézett „terített asztal, terített szív” képzete (1974 Szabolcsi Miklós 2049041, 63) | [az új kapcsolatkötésre való nyitottsághoz] az kell, hogy végleg lezárjuk magunkban a korábbi szerelem emlékét, sem hiányérzet, sem fájó emlékek, indulatok, érzések nem kötnek már oda (2001 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’lelki szenvedést, gyötrelmet v. szomorúságot, bánatot tükröző 〈arckifejezés, tekintet stb.〉, ill. azt az érzést kifejező 〈megnyilvánulás〉’ ❖ a költő, ha a legfájóbb hangot Sohajtja, akkor a legboldogabb (1848 Petőfi Sándor C3508, 11) | Búsan bólintott a fejével, fájó mosolygással (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | Olyan fájón, olyan szomorún zokogott a hegedű (1912 Móricz Zsigmond CD10) | Szinte belém fúródott ez a fájó, szemrehányó pillantás (1923 Kárpáti Aurél CD10) | [a darab végén a szereplők] fájó arckifejezéssel felénk fordulnak (2000 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’lelki szenvedéssel, ill. szomorúsággal, bánattal teli 〈időszak〉’ ❖ Imé a természet halálra vál, Eltépett, sárgult koszorúinál; Lehullt fájáról a zöld lombozat, Mi ünnepélyes fájó pillanat...! (1844 Tompa Mihály CD01) | Voltak percek, hogy közvetlenül a szívem mellett éreztem, s mások, fájók, amikor arra döbbentem, hogy végtelen távolság választ el tőle… (1923 Földi Mihály CD10) | Hányszor néztem akkor őt [ti. az Orion csillagképet] Fájó órák éjén (1927 Tóth Árpád C5092, 177) | Miután február első napján elvették tőlem a csapatot, életem talán legfájóbb napjait, heteit éltem át (1997 Nemzeti Sport jan. 2. C8066, 4).

3. (irod) ’(tartósan) lelki gyötrelmet, bánatot érző, fájdalomtól szenvedő 〈személy〉’ ❖ mi többi, új, fájó poéták Sebzett ideggel virrasztunk az éber Álmok vak éjén (1918 Juhász Gyula¹ 9284434, 142) | Vagy az lennék, mit végzetem kiván, A fájó Embert megváltó erő, Vagy süllyednék az ősi semmibe, Hisz nincs már gyötrelem, se vigasztalás (1961 Weöres Sándor ford.–Shelley 9788001, 55).

3a. ’(ilyen személyre jellemző,) bánatos, szomorú 〈szív, lélek〉’ ❖ [A halál] most éji tolvajként jön el, ’S kilopja fájó lelkemet (1826 Vörösmarty Mihály 8524397, 286) | Enyhitő ir volt a fájó kebelnek e gyászos jelenetben azon meggyőződést nyernie, miszerint meggyökerekezett a magyar nép legalsó rétegeiben is a nagy fiai iránti hálás tisztelet és kegyelet (1860 Vasárnapi Újság CD56) | fájó lélekkel szenvedve hazájának és nemzetének rettentő romlását (1900 Széchy Károly CD55) | Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy édesanyánk, nagymamánk […] életének 92. évében elhunyt (2008 Népszabadság 3249005, 20).

4. ’olyan 〈dolog, jelenség stb.〉, amely vki(k) számára sajnálatos, elszomorító v. kellemetlen, zavaró, bántó, ill. olyan 〈érzés〉, amelyet vmely ilyen jelenség, dolog kelt’ ❖ [a Délvidék katonai kiürítése] szomorú, fájó kénytelenség, de a nemzet létele megvédése parancsolja (1849 Kossuth Lajos CD32) | minél nagyobbak a kor szükségei, és kiáltóbbak annak igényei, annál fájóbb vala az intézetnek: rendeltetését, úgy mint a nagy érdekek követelik, be nem tölthetni (1873 Toldy Ferenc 8481016, 134) | fájó érzéssel értesültünk […] a kir. táblák küszöbön álló szétoszlásáról (1891 Nemzet ápr. 14. esti kiadás C0390, [2]) | Amit Párizson és általában a Nyugaton szeretett [Ady], az nem egyéb volt, mint a jóbarátok és pajtások állandó társasága, az otthoni kellemetlen emberek és fájó állapotok nélkül (1919 Elek Artúr CD10) | Az elmúlt évek folyamán a gazdaságban nemegyszer került sor ilyen fájó beavatkozásra [ti. munkások elbocsátására] (1987 Magyar Nemzet márc. 7. C8362, 6) | a kötet egyben a forrásgyűjtemény fájó hiányát is némileg pótolja (1992 Knausz Imre 2050012, 81).

4a. (-an raggal, hsz-szerűen) ’〈következményes jelentéstartalmú mértékhatározóként:〉(elkeserítően) nagy mértékben’ ❖ [Bárdosi Németh János] nem ad közre fájóan rossz, érdektelen verset (1972 Népszava okt. 19. C7437, 2) | továbbra is fájóan nagy a különbség ezen a téren [ti. a jó passzok arányát tekintve] egy magyar bajnoki és az európai átlag között (2007 Nemzeti Sport márc. 17. C8076, 3) | Ha a nézők létszámát nézzük, fájóan sokan magára hagyták az amúgy is nehéz sorsú ferencvárosi női csapatot (2009 Nemzeti Sport nov. 2. C8078, 15).

J: fájdalmas.

ÖU: édes-~, feje~, fej~, fog~, fő~, fül~, has~, ina~, lába~, láb~, lépe~, lép~, mája~, méhe~, szája~, szem~, szív~, torok~, vese~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.