fajzat fn 3A2 

1. (irod) ’az emberiség vmely szempont, pl. nemzeti, nemi hovatartozás, leszármazás szerinti csoportja, ill. személy mint vmely közösség, csoport képviselője v. vmilyen jellemző tulajdonság hordozója’ ❖ [a vandál nem önálló nemzet] hanem ama meſzſzére el-ſzéllyedett térjedett, és ſok népeket magábann foglaló Tót nemzethez tartozandó. Annak-is pedig nem különös fajzatja, hanem tsak a Horvát és Oroſz népnek egygy kevésſé el-ſzakadott ágazatja (1781 Magyar Hírmondó 7444017, 382) | Külföld fajzatihoz fejrázó Kende nem adja [a lányát] (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | Ládd, ílyen őrült fajzat a tiéd, Majd állati vágyának eszközéül Tekinti a nőt (1863 Madách Imre C2953, 113) | Kinek tudása túl van minden árnyon, […] E sáfárnét [ti. a szerencsét] közös vezérül adta, Hogy múló kincseit kellő időben Kioszsza népek s fajzatok közt sorba’ (1883 Szász Károly² ford.–Dante C3835, 158) | Görög véren kivül kelta és feniciai fajzat is keveredett az illirek közé (1895 PallasLex. CD02) | Így csak nem úri családból való, szegény fajzatok köszönnek (1908 Ambrus Zoltán C0599, 37) | Nem volt Etel se szégyenlősebb, se alamuszibb, mint más asszonyi fajzat (1927 Móra Ferenc 9459034, 36) | Ez a két elem teljesen tisztában volt egymással. Egyik sem szorult a másikra. Mind a kettő ugyanolyan helyzeti s életkörülmények közt élt a maga falujában. […] Azontúl mind a két fél igaz kálvinista fajzat (1939 Móricz Zsigmond C5087, 150) | A fejedelmi ág látszólag más fajzat, mint az aranykori családtörzs: öreg Cosimo, a fia, Piero s két unokája, a legendás Lorenzo s annak öccse, Giuliano, a Pazzi-összeesküvés fiatal áldozata (1980 Cs. Szabó László 9093004, 214).

1a. (minőségjelzővel) (pejor) ’〈vmely tulajdonságával lebecsülést, megvetést kiváltó személy becsmérlő minősítésében, ill. megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ oszolj előlem, Akármerre vezet szemed világa, Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek (1786 Kazinczy Ferenc CD01) | Ah sátáni testben megátkozott lélek! Hűtlen, önző fajzat! (1858 Vajda János CD01) | Elég, hogy most is a fiam földjét taposod, de erre a fundamentumra rá nem lépsz, amig élek! Ebadta uzsorás fajzat! (1907 Nagy Endre 9469001, 39) | – Gazember, hazaáruló fajzat, – üvöltött Homonnay – te sápadt, te fakó, te gyilkos (1930 Móricz Zsigmond CD10) | A hun-magyar rokonság IX–X. században született eszméjét a frissiben katolizált dinasztia sem önmagára, sem alattvalóira nézve nem vállalta. […] A legelső években a kormányzat e hagyomány írmagját is igyekezett kiirtani, az ördögi fajzattal fennálló kapcsolatra célzást sem engedett (1987–1988 Kulcsár Péter 2019001, 539).

1b. (az emberi jelzővel) (kissé rég, irod) ’〈a teljes emberiséget magában foglaló csoport, ill. e csoport jellegzetes tulajdonságait hordozó személy megnevezéseként〉’ ❖ Párod bájpoharat csak maga hasznaként Kíván tölteni, és gyermekeid vevők, elkábult atya, tűz indulatod felett, hogy csókért örömöd – véredet add nekik. Igy tólják nyomorúlt emberi fajzatok náloknál becsesebb lelkek elé az éjt (1816–1818 Katona József 8226010, 12) | Nyomorult – nyomorult emberi fajzat! – szóla az öreg Emmy, mindenért hálát kivántok! (1843 Nagy Ignác ford.–Paalzow C3278, 45) | A tömegek öntudatlanul eljutottak Nietzschéig, s gyönyörködnek az emberi fajzat megcsúfolásában (1909 Ady Endre CD0801) | Mi nymphák, nem vagyunk az emberi fajzat ellenségei (1952 Márai Sándor 9421019, 125).

2. (rég) ’vmely (földrajzi) változatba, fajtába, es. vmely fajba tartozó állat(ok), ritk. növény(ek csoportja, összessége)’ ❖ Akár miféle termetüek, Orſzág-béliek, ’s fajzatból valók legyenek a’ monyaſok, […] a’ jó tartáſon kivül ſzükséges, hogy az egéſz eſztendö alatt mindennap a’ fris levegö égen egy ideig ſzellöſzteſsenek, fel alá járattaſsanak (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4226, 63) | Ki vetni valók a’ nemi Nevek közzl azok is, mellyek a’ színektl vétettek, úgymint: a’ mellyek állhatatlanok is, kivált a’ veres és kékszinek […]. A’ szín még a’ Fajzatokban is (species) tsudálatoson változik (1793 Főldi János C1760, 15) | Jobb serlegképen hordanom A’ tüzitalt, melly istenít, Mintsem táplálnom föld alatt a’ férgek’ nyálkás fajzatit (1837 Aurora C0044, 383).

2a. (minőségjelzővel) (kissé rég) ’vmilyen tulajdonságú, jellegű növény, állat’ ❖ gyöngéd rózsák és ti harcoló verebek, mit tennétek Flik Natália Löwen Simon özvegye helyében, ha látnátok lábaitoknál egy hatalmas herceget, amint törvény és szokás szerint felajánlja kezét és fél millióját ? A verebek, mint a féle ravasz fajzat, kétség kivül kitalálták a szerencsétlen (!) titkát, a kit a véletlen ily kegyetlen kényszerü helyzetbe juttatott (1893 Fővárosi Lapok C0161, [2777]) | A fa, melyet kidöntöttek, alkalmas volt tüzelőnek vagy építésre: ledöntötték. Ez áll, mert aki ért hozzá, látja, hogy a fejsze alatt nehezen hasadó, csavarodó rostú, ágas-bogas, ember számára makacs fajzat (1962 Lengyel József 9395003, 239) | Megálltam, s mérlegeltem, vajon hogy harap egy idegen puli, egy ilyen korcs, keverék fajzat, melynek csak kisebbik fele puli: a nagyobbik vérszomj, sértődöttség, álnokság, üldözési vágy (1966 Örkény István 9500019, 366).

3. (birtokszóként) (kissé rég) ’(a család, nemzetség vérvonalát reprezentáló) leszármazott, utód’ ❖ Felseged is Anyai Kegyelmét, néha nem tapaſztalhatta melly noha terméſzet ſzerentvaló gyermeke; de az ertelenektl, er-ſzakkal kltſnztt áll-ortza miatt, magát Felseged eltt, még is mint nnn fajzatja, minden alkalmatoſſágba nem mutathatta (1772 Bessenyei György¹ C1076, 24) | Hozzád futok, Kúválnak fajzata, Kinek karja védi a’ nyomorúltat! (1832 Fábián Gábor ford.–Macpherson 8134003, 90) | gyarmatosokkal kell elárasztani az országot, kik kiirtják az erdőket s szapora fajzatuknál fogva benépesitik a pusztaságot! (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Hol késnek az éji homályban a Batthyányak, a Perényiek? Széchenyiek, Telekiek, Dessevffyek, stb.? S annyi sok más nemes fajzata nagy ősapáknak? (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | No, Péter, – állt meg mögötte Örzsike néni. Míg a többieket hangosan tessékelte, a maga gyámoltalanabb fajzatát ezzel a meghittebb biztatással buzdította (1937 Németh László² 9485006, 193) | Nem gondoltam volna, hogy lesz még itten fogaknak csikorgatása, hogy engem és családomat is elér majd az ítélet, s ki tudja, hányad íziglen minden fajzatomat (2002 Magyar Hírlap CD09).

3a. (rég) ’(kezdeti fejlődési szakaszban levő) állati utód, ivadék v. azok egyszerre létrejött v. világra jött csoportja, ill. (csíra)növény’ ❖ Mennél-ſzebb és eröſſebb a’ Kos, annál helyeſſebben ’s tökélleteſſebben reá-ütt a’ fajzat (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462001, 46) | Az örege [a sáskáknak] nem teſzen anynyi kárt, mint a fajzat. Mert amaz minthogy герl vagy-is ugrik […]. Az apraja ellenbenn lasſan járdogál, és általán fogva mindent meg-eméſzt, a mit útjábann talál (1780 Magyar Hírmondó C0268, 322) | elébb, ha az Állat; a’ nála lév nöstény tojásotskákat hím maggal ha Plánta nöstény magszemeit hímporral megkell néki hinteni, és az által termékenyíteni, mint sem abból Fajzat formálódnék (1799 Főldi János 7112014, 20) | eggy Nefelejtske tűnt előmbe […]. Eggy szép edénybe friss hantyával áttettem e’ kis fajzatot (1806 Verseghy Ferenc C4441, 222) | [Ámor] szűntelen’ belém száll, ’S szívembe’ rakja fészkét. Már benne pelyhes eggyik Fajzatja, másikát még Tojása rejtve tartja (1813 Kazinczy Ferenc ford.–Anakreón C1358, 176) | A’ borjazás előtt a’ fejést négy, öt héttel abban kel hagyni: mert már ekkor a’ fajzat a’ Tehénben nagy (1819 e. Nagyváthy János C3297, 132) | virágokat Tüzök hajam közé, Most nyílnak, íme keblöket Fris harmat öntözé. De ah e’ gyenge fajzatok Olly gyorsan hervadók (1823 Vörösmarty Mihály 8524137, 257) | Ezek a’ sejtek résszerint méztartásra, részszerint pedig a’ fajzatnak fészkéül szolgálnak (1844 e. Edvi Illés Pál 8573002, 69).

4. (birtokszóként) (rég) ’vminek a következményeként, okozataként létrejött v. vmi által előidézett dolog, jelenség stb.’ ❖ Klönöſſen a’ betsületrl ſzólván, feljeb, meg vagyon mondva, hogy a’ látſzatos Iſtenes, emberſéges jóſágoknak gyümöltse. […] Meg ſe gondold, hogy a’ betslet, valami vakmerſégnek fajzatja (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 50) | azok a’ férgek restségnek fajzati (1789 Fekésházy György C1746, 65) | a’ tudatlan községnek örvendez kurjongatása […] tsak a’ homályos értelemnek, ’s ködös észnek szomorú fajzattya (1790 Laczkovics János ford.–Trenck C2878, 3) | Irtogasd a gonosz kaján irígységet, Az oktalan, gyáva, buta kevélységet, S ezek rút fajzatját, a vad gyűlölséget (1835 k. Batsányi János C0883, 141).

4a. (rég, ritk) ’(az emberi elme) alkotás(a), mű(ve)’ ❖ ezt ő tsak a’ maga ölében alutta: tsak az ő gondolattya’ fajzása, fajzattya, ſzülemény’e, találmány’а (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 132) | Kérem a’ mi Képlakinkat, hogy ha Czinke az új bodza furuglyát ismét megfújja, az az, ha ki találja adni ezt az újabb idétlen fajzatot, Képlakinak elég Resolutiója legyen, ellene kikelni (1812 Kazinczy Ferenc C2563, 12).

5. (rég, ritk) ’〈állatoknál:〉 szaporodás, utód létrejövetele’ ❖ A’ melly állatok által-vitettek Amerikába a’ Világ egyéb réſzeiböl, mind kiſſebbekké váltak a’ fajzatkor (1775 Molnár János C3198, 100).

Ö: átok~, ördög~, pokol~.

ÖU: eb~, kutya~, vipera~.

Sz: fajzatú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. faj; ÉKsz.; SzT.