faláb fn
1. ’amputált láb csonkjára erősíthető, annak pótlására szolgáló, fából készült művégtag’ ❖ Ha a’ ſeb egéſzſzen bé-gyógyúl, azután fa-lábat kell tsináltatni (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck C3565, 193) | Nekem már elkészítették a falábat, [...] tán csak eltart, amíg élek, köszvény, tudom, nem esik bele (1851 Jókai Mór CD18) | [a kutyát] egy kocsi sodorta el, de gazdája megmentette életét s levágott lába helyébe falábat készíttetett (1895 Vasárnapi Újság C7409, 216) | eldobta a mankóját, a falábát a bakancsához verte, kihuzta magát és feszesen szalutált (1915 Kosztolányi Dezső 9359341, 71) | Voltak cipőkben végződő falábak, vagy csonkokra és derékra szíjazott mankók (2005 Nádas Péter 3241003, 201).
1a. ’〈kül. táncolóra, sporttevékenységet végzőre vonatkoztatva:〉 ügyetlenül mozgó, merev láb’ ❖ [Jim, az amatőr atléta] ajánlkozott a Houston vidám trénerénél: – Nézze meg, talán nincs is olyan falábam. Nos? (1925 Nemzeti Sport febr. 19. ford. C7150, 2) | [A tánciskola hatására] erőt vettem szégyenkezésemen, sutaságomon – és egyszer csak megtört a jég. Nem volt többé „falábam” (1980 Népszabadság jan. 13. C7830, 17) | ha meg akarom mondani a Klárinak, hogy tetszik nekem, be kell iratkoznom a falábammal jazz-balettre (1995 Népszabadság júl. 20. C7845, 23).
2. ’talprésszel ellátott, lábra erősíthető, a testet megemelve a mocsárban, sárban való járást megkönnyítő, ill. játékszerül haszn. (hosszú) farúd, gólyaláb’ ❖ Tséklye; fa-láb; Grallae (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, t4) | egy merész férfi Amerikában a sebes Niagara-folyót fa-lábakon átgázolta (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Ha esik az eső, akkora sár van a faluban, hogy a tiszteletes asszony is falábbal megy a templomba (1955 Sütő András 9620004, 72) | Az alföldi faláb általában csak térdig ér, és a közepe táján egy-egy talptartó deszka van az oldalára erősítve. Erre lépnek rá, majd a gólyaláb fölső szárát a lábszárukhoz kötik (1979 NéprajziLex. CD47) | Erdélyi, csíki példa szerint a húshagyókeddi felvonulás menetében haladt magas falábakon a gólyának öltözött játékos, aki a mozgatható facsőrével csattogott, utánozva a gólya kelepelését (1990 Magyar néprajz CD47).
3. ’annak részeként vmely építmény, bútor stb. alátámasztására, ill. vmely tárgy felfüggesztésére v. megtartására való, fából készült állványzat, szerkezet v. oszlop, rúd’ ❖ [a templomnak] az fábul épitett Tornya Szakadó és dűlő félben vagyon, mivel az Eső Víz által járja még a boót-hajtásokatis, kire nézve, harangjainkat Kintelenittettünk le venni, s fa Lábokra tenni (1779 Száz magyar falu könyvesháza CD36) | Azon fa lábokon álló jó erös híd, mellyet Várasdnál kezdettek vólt tsinálni a Dráva vízén, el kéſzlt (1783 Magyar Hírmondó C0271, 588) | [a város] elsötétült utcáján egyetlen falábon álló olajlámpa bosszontja az éj nyugalmát (1853 Jókai Mór CD18) | [a cölöp leverésére használt sulyoknál] a kos vastag kötelen lóg, mely magas faláb tetején forgó csigában jár (1893 PallasLex. CD02) | A föld fölé épített terménytárolók között talán legkezdetlegesebbek a 60–80 cm magas falábakra vagy -talpakra állított, ovális vagy szögletes, szalma-, gaz-, nádtetővel fedett, tapasztott falú gabonás kasok (1997 Magyar néprajz CD47) | A több funkciós kanapé sokféle szövettel, fém- és falábbal is megrendelhető (2001 Lakáskultúra CD39).
Sz: falábas.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.