fallácia fn
1. (kissé rég, vál) ’a valóság félreismerése, tévedés (mint állapot), ill. becsapás, megtévesztés mint cselekedet’ ❖ Ki mindig a’ kormány mellett, vagy mindig ellene van, bár keményen, bár engedékenyül itéli a’ sokaság, általányosan még is ollyannak tartja, kiben a’ character bizonyos; sőt annyira megy ezen fallacia, hogy azokban, kik vén korok által 3, 4, fejdelem uralkodásán éltek keresztül; ’s mindig a’ kormány mellett, vagy mindig az ellen voltak, – a’ dicső character állhatatossága bámultatik (1831 Széchenyi István 8429008, 262) | egy nagy falláciában vagyunk és összecseréljük a vádlottakat, a bűnösökhöz fordulván támogatásért az ártatlanok számára (1898 Mikszáth Kálmán CD04) | Falláciának esünk áldozatul, ha megállapítjuk, hogy az ilyen életet érdemes élni, az amolyat nem, hogy X-nek az élete irígyelnivaló, Y-é pedig rosszabb a halálnál (1911 Ambrus Zoltán 9006002, 62) | a tudós férj csak hazudja, hogy a csillagokig járt, valójában visszazuhant egy váratlan természeti akadály révén a levegőből. […] Nem tudjuk egy pillanatra sem elfelejteni, hogy tudósnak ilyen falláciát elkövetni van olyan dehonesztáló dolog, mint a kereskedőnek egy hitelezési csalás (1925 Schöpflin Aladár CD10).
1a. (kissé rég, vál) ’téves, hibás gondolat, eszme stb., ill. (megtévesztés szándékából) valótlan, hamis állítás’ ❖ hahogy a természetben a gravitatio törvénye ellenállhatlanul nem uralkodnék, s nem eszközlené, hogy a falláciákban is bizonyos arány legyen: egyik valótlanság a másikat némileg paralizálja s ennélfogva, mivel a végszélek találkoznak, a rendszerített valótlanság némileg közelít [a] valósághoz (1841 Kossuth Lajos CD32) | nem igaz, hogy az emberi elmének sokezer éves nyugtalansága teljességgel semmi eredményhez nem vezetett volna s hogy mindazok a fogalmak, amelyekhez a jó és rossz kérdése dolgában az emberek mindez idáig eljutottak: csupa fallácia (1911 Ambrus Zoltán CD10) | békepontjaik [ti. az Osztrák–Magyar Monarchia háborús ellenfeleiéi] merő falláciák, a melyek csak ártó szándékukat akarják elpalástolni (1918 Budapesti Hírlap júl. 16. C4706, 1).
2. (Fil) ’formai, kül. logikai szempontból hibás következtetés (nyomán létrejövő ítélet, állítás)’ ❖ Paralogismus (sophisma, fallacia) csalóka okoskodás (1837 Hasznos Mulatságok C8346, 46) | Ha a következtetés formai tekintetben hibás (fallacia), paralogizmus (álokoskodás) a neve, ha tévedés forog fenn; ha szándékos a csalás, szofizmának neveztetik (1895 PallasLex. CD02) | Sok van benne [ti. az európai népek Kayserling általi tipizálásában] a mai idők egyik legnagyobb lelki betegségéből: a jogtalan általánosításból, ami még a logikában is a falláciák közé tartozik (ficta universitas [= kitalált, hamis általánosítás]) (1942 Magyar Nemzet aug. 2. C8358, 5) | Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a paradoxon és a fallácia között. Az előbbi igaz, de váratlan, meglepő tétel, az utóbbi helytelen, hamis, de igaznak tűnő következtetésekkel kapott „állítás” (1991 Scharnitzky Viktor C8611, 244).
Vö. IdSz.