falszum l. falzum

falzum fn  falszum

1. (rég, Jog) ’vmely jogilag védett tárgy, kül. okirat meghamisítása mint bűncselekmény’ ❖ hamis eljárást nem lelvén a t. biróság, falsumot sem talált, s a törvényes igazolásomat bizonyitó okmányokat olly utasittással adta kezembe, miszerint a rágalmazó ellen a törvény szigorát vegyem igénybe (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [A gyermekcsempészet] a római jogban s a régibb elmélet szerint hamisítás (falsum) és csalás fogalma alá esett, mert a vagyonjogi szempontot tekintették irányadónak (1894 PallasLex. CD02) | Okirathamisítás (falsum), a régibb elmélet szerint a csalásnak egyik minősített esete volt (1896 PallasLex. CD02).

1a. (rég, vál) ’〈kül. írásra, (ok)iratra vonatkoztatva:〉 hamisítvány’ ❖ ez a nyugtatvány egy falsum! (1872 Jókai Mór CD18) | [Az alispán a hamis bankjegyekből] odaadott egyet Lupi bácsinak. – Nézd, ezek a falzumok… (1894 Budapesti Hírlap júl. 17. C4741, 5) | [a művésznő impresszáriójának] tanúk jelenlétében, polgári becsületére [kellett] bevallani, hogy őtőle magyar és németmagyar budapesti hírlapíró se forintokban, se frankokban, se dollárokban […] egyetlenegy piculát sem kapott, s az egész elszámolása falszum! (1895 Jókai Mór CD18) | Nincs miért feszegetnünk a Csiki székely krónika tartalmát. Nagy jogi furfangossággal, de igen kevés históriai tudással készített falzum (1908 Magyar írók élete CD27).

2. (kissé rég, vál) ’vmely adat, információ stb. elferdítése (mint tény), ill. téves v. valótlan, hamis állítás közzététele’ ❖ [A felszólaló gróf] arra sem áll rá: hogy a’ kormány vissza huzassa a’ clerussal a’ körlevelet; mert akkor a’ cath. vallás comoedia volna, sőt a’ clerus hivatalos falsumra kényszerittetnék (1843 Pesti Hírlap CD61) | az általam kiküldött miniszteri biztos, ki az ottani állapotokat megvizsgálta és ezen adatokat összeállította, nem követett el falsumot, mert nem volt oka hamisitani és rózsás szinben feltüntetni a dolgot (1886 Nemzet jan. 23. esti kiadás C0385, [2]) | Pavlovics még azt a történeti falzumot is megengedte magának, hogy azt hirdette, hogy a szerb nép vérzett ezért a hazáért (1901 Pesti Hírlap dec. 8. C5649, 31) | [egyesek] nemcsak a pontosan megirt történeti adatok, hanem a még eleven és közvetlen köztudomás ellenére is azt a rettenetes falzumot kockáztatják meg, hogy Kossuth Lajos hatalmas agitációja a jobbágy-felszabaditás érdekében a félállati sorban tengődő robotosok között folyt volna (1911 Pesti Hírlap márc. 16. C5659, 2).

2a. (kissé rég, vál) ’téves, helytelen, ill. valótlan, hamis állítás, adat stb.’ ❖ a’ gróf azt hivé, hogy az ujságokban falsum nincsen, csak reticentia [= elhallgatás], ’s ez meglesz a’ szabad ujságokban is (1844 Pesti Hírlap CD61) | Előszavában mindjárt azt irja szerző, hogy a szászok Austriával egyesültek 1849–50-ben […]. Az erdélyi közjog és jogtörténelem ezt nem ismeri; ez történelmi falsum (1870 Századok CD57) | Duna-Rátótnak még e hiúságnál is súlyosabb vétke, hogy már nevét is egy falsumnak köszöni. Ugyanis, őszintén megvallva, Rátótnak semmi köze sincs a Dunához (1893 Papp Dániel 8354001, 29) | [a dákoromán] continuitás elmélete kedvéért külömben a román irodalom egyéb falsumokat is terjesztett (1920 Domanovszky Sándor 9111001, 14) | Az pedig falsum, hogy én Kisfaludy Sándor Úrral hol mi nexusban valék, tisztelem és becsűlöm őt, azomban engem is tiszteljenek és becsűljenek annyira, hogy higgyék-meg nékem, Kisfaludyné Szegedy Rosa Asszonyom fazokábúl a czobákot soha el-nem oroztam (1972 Weöres Sándor 2018008, 400).

3. (birtokszóként) (kissé rég, vál) ’vminek az a tulajdonsága, hogy téves, helytelen, ill. valótlan, hamis’ ❖ [a Dreyfus bűnösségét bizonyító okmányok] csak képzelt okmányok lehetnek, melyeknek a falsuma átlátszóvá lett, mióta Henry ezredes hamisitványait tüntették föl mintául oly okmányok értékének megitélésére, melyeket olyan férfiak, akik az eféle igazolásokra nagyonis alkalmatlanok, fölötte döntö bizonyitékoknak jelentettek ki (1898 Pesti Hírlap nov. 23. C5646, 9) | Ha van földdarab a világon, ugy ez a trianonilag vérző nemzet az, hol megdöbbentő a fajra való hivatkozás falzuma (1923 Pesti Hírlap okt. 11. C5671, 2) | [Webőczy] a történeti tényeket saját célja szerint önkényesen csavarja erre-arra – hisz az előző korokból tudjuk, hogy a magyar főpapok nem királyi kinevezésnek, hanem káptalani választásnak és pápai elfogadásnak, megerősítésnek köszönték széküket; a megokolás falsuma azonban nem akadályozta azt, hogy a kegyúri jog ezen extenzív felfogása éppen a Hármaskönyv hatása alatt meg nem gyökerezzék (1928 Szekfű Gyula CD42).

Vö. IdSz.