fántonpánt (I. 0 II. 3A1) l. fánton-fánt

fánton-fánt hsz és fn  fántonpánt (nyj)

I. hsz 0

1. (rég) ’vmely bántalmat, sérelmet hasonlóval viszonozva, megtorolva’ ❖ Tudták, hogy másképpen meg-nem-ſzabadúlnak, Ha tsak k fánton fánt fegyverhez nem nyúlnak (1793 Gvadányi József 7125018, 297) | Fántonfánt ma, betyár! […] Véreimért maraháni [= morva] uracs véreddel adózzál (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 437).

2. (nyj) ’éppúgy, ugyanúgy’ ❖ Fántom-fánt: „éppen úgy következett be, a hogy előre megmondta valaki” (1908 Gombocz Zoltán C5850, 287) | ha ott [ti. több más ügy mellett a Tocsik-ügyben is] bűnös volt valaki, ugyan, miért nem derült ki fánton fánt mindmáig? (2002 Magyar Hírlap CD09).

3. (nyj) ’egyre, folyton’ ❖ Opponál ez az én pártom [ti. Tisza Kálmáné] fánton fánt (1870 Borsszem Jankó C4989, 202) | [az ólba lekötött jószág] fánton fánt erőlködik, ugrál, rúg (1951 K. Kovács Péter C6541, 389).

4. (nyj) ’minden körülmények között, ill. mindenképpen, okvetlenül’ ❖ Ha csakugyan fánton-fánt nem akarja (1876 Bakoss Lajos C5943, 425) | Én nem akartam az ügyikbe belévegyülni s tanúzni járni, de ha fántom-fánt muszáj, akkor elmenyek (1952 Magyar Nyelvőr C6021, 208) | fántonfánt hsz. ’mindenáron, törik-szakad’. Ha éppen fántonfánt, akkó még kibirjuk valahogy. Tápén fántonpánt (1957 Szegedi szótár C6400, 401).

II. fn 3A1 (jelzőként is) (rég, Jog is)

’vmely bántalom, sérelem hasonlóval való viszonzása, megtorlása’ ❖ Herschel’ szeme nem úszkálhat Ezer más Világokba. És Tilhté nem tébollyoghat A’ fánton fánt dolgokba (1805 Aranka György C0631, 6) | ha ki arczulcsapóját viszszacsapja, ád fántofántot (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 471) | A’ szabadkényű országlások, mellyek szeretik az egyszerű büntetéseket, gyakran élnek a’ fántonfánttal (1833 Rédly Károly ford.–Montesquieu 8320002, 145) | Ha tehát némelyek megsokalták már eddigelé a népieskedést, ez fánton fánt. A régibb műtudalom nem ismérte el művészeti alapnak a népit, s most visszaadatik a kölcsön (1855 Erdélyi János² C1628, 114) | Mért ölsz meg engem? […] Van egy fiad: ő érte irgalom! Igaz az Isten: fánton-fántra jutsz, S ily nyomorultan gyilkolják meg őt is (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | a fántonfánt v. forbátjog (jus talionis) éppen a középkorban élte virágkorát, híven érvényesítve Bölcs Salamonnak elvét: A ki mivel vétkezik, avval bűnhődik (1912 Réthei Prikkel Marian Lajos C5854, 162).

Vö. CzF. fánt; SzólKm.; TESz.; SzT. fántofánt; ÚMTsz.

fántonpánt lásd fánton-fánt
fánton-fánt határozószó és főnév
fántonpánt I. 0 II. 3A1 (nyj)
I. határozószó 0
1. (rég)
vmely bántalmat, sérelmet hasonlóval viszonozva, megtorolva
Tudták, hogy másképpen meg-nem-ſzabadúlnak, Ha tsak k fánton fánt fegyverhez nem nyúlnak
(1793 Gvadányi József)
Fántonfánt ma, betyár! […] Véreimért maraháni [= morva] uracs véreddel adózzál
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
2. (nyj)
éppúgy, ugyanúgy
Fántom-fánt: „éppen úgy következett be, a hogy előre megmondta valaki”
(1908 Gombocz Zoltán)
ha ott [ti. több más ügy mellett a Tocsik-ügyben is] bűnös volt valaki, ugyan, miért nem derült ki fánton fánt mindmáig?
(2002 Magyar Hírlap)
3. (nyj)
egyre, folyton
Opponál ez az én pártom [ti. Tisza Kálmáné] fánton fánt
(1870 Borsszem Jankó)
[az ólba lekötött jószág] fánton fánt erőlködik, ugrál, rúg
(1951 K. Kovács Péter)
4. (nyj)
minden körülmények között, ill. mindenképpen, okvetlenül
Ha csakugyan fánton-fánt nem akarja
(1876 Bakoss Lajos)
Én nem akartam az ügyikbe belévegyülni s tanúzni járni, de ha fántom-fánt muszáj, akkor elmenyek
(1952 Magyar Nyelvőr)
fántonfánt hsz.határozószó ’mindenáron, törik-szakad’. Ha éppen fántonfánt, akkó még kibirjuk valahogy. Tápén fántonpánt
(1957 Szegedi szótár)
II. főnév 3A1 (jelzőként is) (rég, Jog is)
vmely bántalom, sérelem hasonlóval való viszonzása, megtorlása
Herschel’ szeme nem úszkálhat Ezer más Világokba. És Tilhté nem tébollyoghat A’ fánton fánt dolgokba
(1805 Aranka György)
ha ki arczulcsapóját viszszacsapja, ád fántofántot
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
A’ szabadkényű országlások, mellyek szeretik az egyszerű büntetéseket, gyakran élnek a’ fántonfánttal
(1833 Rédly Károly ford.Montesquieu)
Ha tehát némelyek megsokalták már eddigelé a népieskedést, ez fánton fánt. A régibb műtudalom nem ismérte el művészeti alapnak a népit, s most visszaadatik a kölcsön
(1855 Erdélyi János²)
Mért ölsz meg engem? […] Van egy fiad: ő érte irgalom! Igaz az Isten: fánton-fántra jutsz, S ily nyomorultan gyilkolják meg őt is
(1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
a fántonfánt v.vagy forbátjog (jus talionis) éppen a középkorban élte virágkorát, híven érvényesítve Bölcs Salamonnak elvét: A ki mivel vétkezik, avval bűnhődik
(1912 Réthei Prikkel Marian Lajos)
Vö. CzF. fánt; SzólKm.; TESz.; SzT. fántofánt; ÚMTsz.

Beállítások