fanyarkás mn
1. (átv is) ’kissé fanyar, kesernyés(en savanykás) 〈íz v. illat〉, ill. ilyen ízű v. illatú 〈dolog〉’ ❖ herblich: kesernyés, fanyarkás (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 918. hasáb) | Egy jókedvü elbeszélés mindjárt elveszi az utolsó találkozás fanyarkás, rossz izét (1889 Iványi Ödön C2185, 18) | [a kékfrankos szőlő] bora szép színű, kellemesen fanyarkás, tartós (1911 RévaiNagyLex. C5699, 406) | A kertek s a hegyek felől áfonya és szeder fanyarkás illatát hozta az őszi esti szellő (1950 Balla Károly² C3634, 43) | Az orosz nő hosszú, illatos cigarettát szívott, körülötte fanyarkás füst enyészett (1985 Bodor Ádám 1020008, 167).
2. ’kissé keserű, szomorkás 〈arckifejezés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Kissé fanyarkásan, kissé szomorkásan mosolyogtam (1912 Nagy Lajos CD10) | Fanyarkás arcot vág (1959 Népszabadság nov. 7. C4811, 12) | a televízióban a híradó ment (a szobában), és kicsit fanyarkásan arra gondoltam, miért kell nekem irodalommal foglalkoznom éppen akkor, amikor hazánkban fontos események zajlanak (1988 Népszava szept. 14. C7453, 6).
3. ’kesernyés, gyakr. finoman v. rejtetten csipkelődő 〈humor, irónia stb.〉, ill. ilyen humor, irónia eszközeivel élő 〈stílus, mű〉’ ❖ [fiatalkori elbeszéléseiben megvan] a mai Heltai minden irói tulajdonsága, eleven, néhol fanyarkás humora, meleg kedvessége és megértő szeretete az emberi gyöngeségekkel szemben (1926 Népszava nov. 24. C7494, 12) | Az író fanyarkás iróniával nézi a tömegpszichózist (1977 Páskándi Géza C6894, 976) | Ha fanyarkás gúnyt, vagy szatirikus mellékízt éreznének ki fenti soraimból, tévednek (1987 Népsport jan. 24. C8056, 3) | az Audiencia olyan, amilyennek egy formás egyfelvonásosnak kell lennie: biztos szerkezetű, tömör színimunka, ritmikusan lélegző dialógusokkal, ráadásul fanyarkás stílussal (1989 Magyar Nemzet dec. 30. C8364, 9) | Békebeli, fanyarkás, meghitt vígjátékot [adtak], melyben a közép- és kispolgári pesti hősök szűkebb, nyolcszögletű hazája az Oktogon (1994 Népszava máj. 24. C7459, 12) | tudjuk, hogy [Deme László] fanyarkás öniróniával és humorral palástolt, olykor kemény szavai mögött segítőkész, melegszívű, igaz jóbarát rejtőzik (2002 Keszler Borbála C7182, 120).
3a. ’olyan 〈személy〉, akinek kesernyés, ironikus humora van, ill. ilyen személyre jellemző, némi ironikus távolságtartást kifejező 〈beszédmód〉’ ❖ [Miroslav Krleža] a Dél Ibsenje, forróvérű, merész, sokszor bizarr, de mindig különös ízű, fanyarkás, az élet igazságát, az emberi szenvedélyeket őszintén kimondó író (1958 Magyar Nemzet jan. 31. C0354, 7) | önérzetes-büszke, fanyarkás lányként (1971 Vásárhelyi Judit C6888, 11) | A „szívélyes egyet nem értésről” árulkodott, hogy Kuncze egy arcrándulás kíséretében a kormányfő bevezetőjét fanyarkás hanglejtéssel azzal kommentálta, „valóban kapott a frakció tájékoztatást” (2006 Népszava aug. 16. C7469, 3).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fanyar; ÉKsz.