🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

faragó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → farag.

II. mn

’a faragást mint műveletet alkalmazó 〈mesterség v. ipar〉’ ❖ Számos községben a faragó háziipar a lakosság jelentős részének foglalkozásává, következésképp a település arculatának meghatározójává vált: ilyenek a Bakonyban Bakonybél, Kislőd, Lókút, Baranyában Császta, Szászvár (1991 Magyar néprajz CD47).

a. ’ezt a mesterséget (foglalkozásszerűen) űző 〈ember (keze)〉’ ❖ Ezt [ti. aranyat] rakok a’ hegyes ’s éles tz-kövekbe: Hogy több kárt tegyek a’ faragó kezekbe. Míg meg-adja magát a’ hegy, ’s a’ k-bánya Sok Légio ember leſzſz halál’ ſákmánnya (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121004, 148) | ha valamelly oszlop elkorhadt vagy keresztfa hiányzik, a faragó béres azonnal pótolja helyre (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045010, 41) | Körösfőn, mennyi művészi készség Péntek Gyugyi Györgyben! Faragó földmíves, ő is, amikor ráér (1907 Malonyay Dezső CD07) | [Szentgálon] bognárok és faragó specialisták foglalkoztak a [szánkók] készítésével (1999 Magyar néprajz CD47).

b. ’faragáshoz haszn. 〈eszköz〉:’ ❖ mindenféle faragó vagy ütő szerszám (1805 Pethe Ferenc 8364019, 584) | Bárd, szekerce-alaku, de szélesebb pengéjü, vasból való vágó és faragó eszköz (1893 PallasLex. CD02) | [bot faragásakor a] tollkésnek közepén kettétört pengéje volt a faragó és véső szerszám (1904 Pesti Hírlap szept. 14. C5652, 3).

III. fn

1. (jelzőként is) ’faragással foglalkozó személy, es. ács, ill. ilyen személy munkája mint mesterség’ ❖ Valának itt Szötsök, Varga’, Faragókkal, Lakatos, Timár, Pék, Méſzáros, Szabókkal (1774 Dugonics András C1484, 173) | A melléképületekben mintegy 140 indián család lakik, kik valamennyien spanyolul beszélnek, irnak és olvasnak. E mellett kovács, asztalos, szabó, szijgyártó, faragó, csizmadia, stb. mesterségeket űznek a csinosan felszerelt műhelyekben (1858 Xantus János 8531006, 168) | csináltasd meg kérlek, a faragóval, a kitördelt sorompót a kripta körül (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Pénzeskút, Borzavár, Csesznek, Bakonyszentkirály faragói keréktalpat, járomfát, gereblyét, nyírágseprűt, lapátot, villát készítettek (1959 Vajkai Aurél 9750001, 30) | az ekéket a bognárok (háziiparos faragók is) készítik (1991 Magyar néprajz CD47).

2. ’faragáshoz haszn. eszköz’ ❖ Hátt erdre siettünk? Jó fákat kikeressünk, Fúróval, faragóval, Vésvel, kivonóval [= vonókéssel] (1784 Ákáb István C0575, 41).

2a. ’ceruzahegyező’ ❖ ÉKsz.².

3. (birtokszóként) ’vmit létrehozó, kitaláló, ill. a saját szerencséjét, jólétét kialakító személy’ ❖ A’ harmadiknak [ti. a világi szerencse harmadik típusának] mi vagyunk faragói mesterséggel (1773 Faludi Ferenc C1665, 84) | Magadnak kellene lenned szerencséd faragójának (1793 Dugonics András C1458, 27) | az új szók faragóira semmi nehézségünk nem lehet (1817 Édes Gergely C1546, IX) | Sergei ezreivel meguszandja Sajó sebes árját A szirtkeblü Kadán, mint véres csel faragója (1879 Szabó Dávid C3764, 175).

Ö: fa~, füst~, kép~, kő~, rím~, vers~.

ÖU: bálvány~, csont~, dal~, deszka~, drágakő~, élc~, elefántcsont-~, ének~, érc~, fejfa~, fej~, frázis~, fúró-~, gránit~, íj~, könyv~, mű~, név~, oszlop~, pad~, pecsét~, penna~, szobor~, szó~, szójáték~, teknő~, toll~, tuskó~, tyúkszem~, újság~, vígjáték~.

ÖE: ~anyag, ~asztal, ~balta, ~bárd, ~deszka, ~fejsze, ~féreg, ~férgecske, ~iskola, ~kasza, ~kés, ~műhely, ~művész, ~művészet, ~oszlop, ~pad, ~szekerce, ~szer, ~szerszám, ~szín, ~tőke, ~törzsök, ~vas.

Vö. CzF. faragó¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. farag; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, faragóbéres, faragóember

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
faragó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévfarag
II. melléknév
a faragást mint műveletet alkalmazó 〈mesterség v. ipar〉
Számos községben a faragó háziipar a lakosság jelentős részének foglalkozásává, következésképp a település arculatának meghatározójává vált: ilyenek a Bakonyban Bakonybél, Kislőd, Lókút, Baranyában Császta, Szászvár
(1991 Magyar néprajz)
a.
ezt a mesterséget (foglalkozásszerűen) űző 〈ember (keze)
Ezt [ti. aranyat] rakok a’ hegyes ’s éles tz-kövekbe: Hogy több kárt tegyek a’ faragó kezekbe. Míg meg-adja magát a’ hegy, ’s a’ k-bánya Sok Légio ember leſzſz halál’ ſákmánnya
(1789 Göböl Gáspár ford.Durand)
ha valamelly oszlop elkorhadt vagy keresztfa hiányzik, a faragó béres azonnal pótolja helyre
(1856 Benkő Dániel ford.Stephens)
Körösfőn, mennyi művészi készség Péntek Gyugyi Györgyben! Faragó földmíves, ő is, amikor ráér
(1907 Malonyay Dezső)
[Szentgálon] bognárok és faragó specialisták foglalkoztak a [szánkók] készítésével
(1999 Magyar néprajz)
b.
faragáshoz haszn. 〈eszköz〉:
mindenféle faragó vagy ütő szerszám
(1805 Pethe Ferenc)
Bárd, szekerce-alaku, de szélesebb pengéjü, vasból való vágó és faragó eszköz
(1893 PallasLex.)
[bot faragásakor a] tollkésnek közepén kettétört pengéje volt a faragó és véső szerszám
(1904 Pesti Hírlap szept. 14.)
III. főnév
1. (jelzőként is)
faragással foglalkozó személy, es. ács, ill. ilyen személy munkája mint mesterség
Valának itt Szötsök, Varga’, Faragókkal, Lakatos, Timár, Pék, Méſzáros, Szabókkal
(1774 Dugonics András)
A melléképületekben mintegy 140 indián család lakik, kik valamennyien spanyolul beszélnek, irnak és olvasnak. E mellett kovács, asztalos, szabó, szijgyártó, faragó, csizmadia, stb.és a többi mesterségeket űznek a csinosan felszerelt műhelyekben
(1858 Xantus János)
csináltasd meg kérlek, a faragóval, a kitördelt sorompót a kripta körül
(1894 Mikszáth Kálmán)
Pénzeskút, Borzavár, Csesznek, Bakonyszentkirály faragói keréktalpat, járomfát, gereblyét, nyírágseprűt, lapátot, villát készítettek
(1959 Vajkai Aurél)
az ekéket a bognárok (háziiparos faragók is) készítik
(1991 Magyar néprajz)
2.
faragáshoz haszn. eszköz
Hátt erdre siettünk? Jó fákat kikeressünk, Fúróval, faragóval, Vésvel, kivonóval [= vonókéssel]
(1784 Ákáb István)
2a.
ÉKsz.²
3. (birtokszóként)
vmit létrehozó, kitaláló, ill. a saját szerencséjét, jólétét kialakító személy
A’ harmadiknak [ti. a világi szerencse harmadik típusának] mi vagyunk faragói mesterséggel
(1773 Faludi Ferenc)
Magadnak kellene lenned szerencséd faragójának
(1793 Dugonics András)
az új szók faragóira semmi nehézségünk nem lehet
(1817 Édes Gergely)
Sergei ezreivel meguszandja Sajó sebes árját A szirtkeblü Kadán, mint véres csel faragója
(1879 Szabó Dávid)
ÖU: bálványfaragó, csontfaragó, dalfaragó, deszkafaragó, drágakőfaragó, élcfaragó, elefántcsont-faragó, énekfaragó, ércfaragó, fejfafaragó, fejfaragó, frázisfaragó, fúró-faragó, gránitfaragó, íjfaragó, könyvfaragó, műfaragó, névfaragó, oszlopfaragó, padfaragó, pecsétfaragó, pennafaragó, szoborfaragó, szófaragó, szójátékfaragó, teknőfaragó, tollfaragó, tuskófaragó, tyúkszemfaragó, újságfaragó, vígjátékfaragó
ÖE: faragóanyag, faragóasztal, faragóbalta, faragóbárd, faragódeszka, faragófejsze, faragóféreg, faragóférgecske, faragóiskola, faragókasza, faragókés, faragóműhely, faragóművész, faragóművészet, faragóoszlop, faragópad, faragószekerce, faragószer, faragószerszám, faragószín, faragótőke, faragótörzsök, faragóvas
Vö. CzF. faragó¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. farag; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, faragóbéres, faragóember

Beállítások