farcsik fn 3A1 farcsuk
1. (rég v. nyj) ’a derék hátsó, far feletti része, ill. a csípő, derék tájéka’ ❖ Art. coccygea: Farcsík verere (1829 Bugát Pál C6477, 112) | [a fiúcskának] farcsik táján 2 ½ hüvelyk hoszu, alapján 1 hüvelyk átmérőjű, közepén szélesebb, aláfelé keskenyedő lebenyes, husösszeállásu, rendes bőr szinezetű, veleszületett fájdalmatlan farkszerű függelék (appendix) volt (1857 Orvosi Hetilap C8107, 184) | Az éccaka szikrát se aludtam. Hasigat a farcsikom erősen (1938 Budapesti Hírlap nov. 25. C4726, 6) | farcsok (=csípő, derék) (1987 Magyar Nyelvőr C6038, 125) | [a harisnyaszabó] a megrendelőnek megvette a mértékét úgy, hogy a cérnával (jó vastag gyapjúfonallal, amivel a harisnyát varrjuk), megmérte a farcsukát (derekát), a combját és a térgyit (1991 Magyar néprajz CD47).
2. ’a gerinc végét alkotó összeforrt csigolyákból álló csont; farkcsont, ill. rövid farkú emlősállat farka’ ❖ Mivel moſtan a’ far-tsiknak hátra nyomattatáſáról vagyon alkalmatoſſagunk a’ ſzolláſra; jegyezzük-meg, hogy két eſetekben ſzoktuk hátra-nyomni ezt. Elſöben: A’ mikor a’ far-tsiknak felfelé-való horgadáſa olly nagy, hogy a’ gyermek’ fejét meg-gátolja (1777 Szeli Károly ford.–Steidele C3933, 139) | farcsik, farcsok (a gerinc végcsontja) (1878 Arany János C6505, 536) | Disznóorj, a feldarabolt disznó hátgerince a nyaktól kezdve a farcsikig (1893 PallasLex. CD02) | Farcsik […] a rövid farkú emlősöknek pl. a borznak farka (1913 RévaiNagyLex. C5703, 184) | fàrcsok fn. ‘a hátgerinc vége, farokcsont’ (1988 Magyar Nyelv C5928, 345).
3. ’madarak testének a gerinc utolsó összeforrt csigolyái körül levő, a fartőmirigyet magában foglaló része’ ❖ Fartsik, Fartsok. Uropygium [= madár törzsének a hátsó vége] (1808 Sándor István C1535, 113) | [A tőkés récénél] a farcsíkon, mely bársonyfekete, mint a farokalja is, szépen felkunkorodó tollbokréta áll (1901 Herman Ottó C2077, 215) | Valamennyi kékes rétihéjára jellemző a viszonylag hosszú farok, és a farcsíkjukon látható messziről világító fehér folt (1995 Magyarország állatvilága CD14).
4. ’hátul, a tarkónál öszefogva rögzített haj, varkocs v. hajfonat’ ❖ farcuk: leányok hajfonata (1897 Magyar Nyelvőr C5845, 330) | Farcuk: hajfonat (1898 Magyar Nyelvőr C5240, 111).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, farcsika