farkaskutya fn 6A
1. (nem szakny) ’〈olyan kutya megnevezésére, amely külső tulajdonságaiban a farkasra hasonlít, kül. az ún. német juhászkutya megnevezéseként〉’ ❖ A’ nagy Farkaskutya. Ezen ſzép fajnak hazája Spanyolorſzág, a’ nevét onnan vette, hogy a’ farkashoz igen sokat hasonlít (1808 Márton József¹ ford.–Bertuch C4950, 27) | egy fekete farkas-kutya ugatásai hatnak füleibe! melly őr gyanánt figyelmez többi társára (1837 Regélő C0461, 454) | A Nyam-Nyamok [ti. a Dél-Szudánban élő azande népcsoport] által használt kutyák kicsinyek; hasonlítanak a farkas-kutyához, fülük hosszu, fölálló, hegyes; szőrük rövid és sima (1880 Pesti Hírlap okt. 13. C5628, [9]) | A laika kutyához és a farkashoz többé-kevésbé hasonló kutyákhoz a legközelebb áll a német juhászkutya, melyet, mint már említettem, a hozzá nem értők különös büszkeséggel „farkaskutyának” neveznek (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a Führerrel hatalma csúcsán egyetlen élőlény, Blondi, a farkaskutyája ellenkezhet büntetlenül (1992 Liszkay Zoltán CD17) | Kétszer megfogták – megszimatolták őket a határőrök farkaskutyái [a határon való átszökés közben] (2007 Tolnai Ottó 3320001, 10).
2. (kötött szókapcsolat részeként fajtanévben is) (Áll is) ’〈a farkassal szembeszállni képes, attól a nyájat megóvó v. farkasvadászatra alkalmas kutya(fajta) megnevezéseként v. megnevezésében〉’ ❖ a’ kutyafajták valóban számosak: harmintzkét fajtát számlálunk; hát még hányat nem esmerünk. A’ legnevezetesebbek így következnek: a’ juhászkutya, a’ farkaskutya, a’ Szibériai, az Izlándiai , a’ Lápponiai , ’s a’ házikutya (1824 Cseremiszky Miklós C5572, 53) | Farkaskutyának eredetileg a farkasverő, hatalmas pásztorkutyákat nevezték (éppen úgy, mint rókakutyának a rókafogó kutyát, borzkutyának a borzfogó kutyát stb.) (1927 TolnaiÚjLex. C5726, [275]) | [a kaliforniai földbirtokos kutyája két lábra állva] két és fél méter magas. Fajtájára nézve ír farkaskutya (1930 Pesti Napló szept. 7. C8708, [56]) | Szelíd, tartózkodó, értelmes kutya az orosz agár (borzoj). Sokan a legszebb agárnak tartják. Valamikor régen „orosz farkaskutya” néven ismerték, feltehetően azért, mert farkasra vadásztak vele (1995 Szinák János–Veress István CD59).
3. (kötött szókapcsolat részeként fajtanévben is) (Áll is) ’〈kutya és farkas keresztez(őd)éséből származó állat megnevezéseként v. így kitenyésztett kutyafajta megnevezésében〉’ ❖ Spontin-Beaufort Márkgrófnál egy nőstény farkasból, és hím kutyából farkas kutyák támadtak. Ezek kis koroktól olta az udvaron egymáshoz szokván, ’s ellenérzéseiket (antipathia) meggyőzvén, egymást megkedvelték, és azután kölykeztek (1824 Cseremiszky Miklós C5572, 52) | A farkas szivesen megforog kutyával, s e forgásból származnak az úgynevezett farkas-kutyák, miket habár ritkaságnak nevezhetünk is, Moldva-, Oláh- és Déloroszországban mégis láthatni (1862 Vasárnapi Újság C7376, 583) | Saarloosi farkaskutya [...]. Eredete: Farkasból és német juhászkutyából alakították ki (1996 Szinák János–Veress István CD59) | A csehszlovák farkaskutyáról nincs sok adatom. Ez a német juhászkutya és a kárpáti farkas keresztezése, amivel az előbbi némely tulajdonságait (mint például a kitartást) igyekeztek tökéletesíteni (1997 Népszabadság máj. 31. C7847, [17]).
Sz: farkaskutyás.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.