faszcinál ts ige 1a (/vál)

’〈személyt, csoportot〉 megigéz, megbabonáz v. vmely tulajdonságával, teljesítményével (bámulatba ejtve) lenyűgöz, elbűvöl, magával ragad vki, ill. (vmely sajátossága, jellege révén) hatása alá von, megfog vmi’ ❖ Nem tudom, jól érzek e, de úgy tetszik, ez az emelődik valami más mint az emelkedik, vagy csak az új forma fascinál (1808 Kazinczy Ferenc C2558, 443) | [A tanár] közelebb húzódott Idához, hogy jobban lássa s mereven, mintha csak faszczinálni akarná, szemeibe nézett (1888 Bródy Sándor C1198, 143) | Ennek a látcsőnek feketén villogó két üveglapja fascinál engem. Bármerre irányítja, úgy érzem, mint ha az én árva alakomat fikszirozná (1894 Kóbor Tamás C2713, 135) | X úr az egész családot faszcinálta, s mikor eltávozott, a kezüket csapták össze. – Ilyen tájékozottság! Ez meseszerű, ez csodálatos! Ez aztán az igazi lángész! (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | [Kossuth] ontja az ujságcikkeket, utazik, szónokol, agitál, – az egész ország teli van vele, a nemzet tőle vár orvosságot minden nyavalyára, az országgyűlés fascinálva van tőle (1925 Herczeg Ferenc 9241002, 101) | [a tanulmányból] hiányzik az a faszcináló személyes, az az egzisztenciális funkciót akarva-akaratlan megnyilvánító elem, amely mégiscsak legsajátabb hatóeszköze az esszének (1988 Németh G. Béla CD30).

Vö. SzT.; IdSz.

faszcinál tárgyas ige 1a (/vál)
〈személyt, csoportot〉 megigéz, megbabonáz v. vmely tulajdonságával, teljesítményével (bámulatba ejtve) lenyűgöz, elbűvöl, magával ragad vki, ill. (vmely sajátossága, jellege révén) hatása alá von, megfog vmi
Nem tudom, jól érzek e, de úgy tetszik, ez az emelődik valami más mint az emelkedik, vagy csak az új forma fascinál
(1808 Kazinczy Ferenc)
[A tanár] közelebb húzódott Idához, hogy jobban lássa s mereven, mintha csak faszczinálni akarná, szemeibe nézett
(1888 Bródy Sándor)
Ennek a látcsőnek feketén villogó két üveglapja fascinál engem. Bármerre irányítja, úgy érzem, mint ha az én árva alakomat fikszirozná
(1894 Kóbor Tamás)
X úr az egész családot faszcinálta, s mikor eltávozott, a kezüket csapták össze. – Ilyen tájékozottság! Ez meseszerű, ez csodálatos! Ez aztán az igazi lángész!
(1896 Mikszáth Kálmán)
[Kossuth] ontja az ujságcikkeket, utazik, szónokol, agitál, – az egész ország teli van vele, a nemzet tőle vár orvosságot minden nyavalyára, az országgyűlés fascinálva van tőle
(1925 Herczeg Ferenc)
[a tanulmányból] hiányzik az a faszcináló személyes, az az egzisztenciális funkciót akarva-akaratlan megnyilvánító elem, amely mégiscsak legsajátabb hatóeszköze az esszének
(1988 Németh G. Béla)
Vö. SzT.; IdSz.

Beállítások