fisér fn 4A9 (rég v. nyj)

’halfogással, halászattal foglalkozó személy, ill. halkereskedő v. halárus’ ❖ Egy fisér (haláruló) úti viszontagsága (1878 Magyar Nyelvőr C5945, 231) | [a Szeged felsővárosi férfiak viselete] változatos, amint foglalkozásuk változatos. A „super” (hajóács) barna színű kurta ujjasa, lefelé hajló gallérral s a csizmaszárra lehúzott pantallóval, váltakozik a „fisér” (nagy halász) zsinóros viseletével és a molnárnak szinte fehérben játszó világoskék mandlijával (1890 Mikszáth Kálmán CD04) | [Tömörkény István] el-elleste, hogy a „fisérek” (halászok) mivel-mivel adják a halpaprikás mennyei ízét (1938 Budapesti Hírlap júl. 31. C4726, 17) | a halászoktól [sopron]bánfalviak vették meg a halat és vitték Bécsbe, ezeket fisereknek hívták, nagypéntekre néha 80 mázsát is elvittek (1963 Csatkai Endre CD52) | a „szemmel láthatóság” kritériumát már a középkori „fogyasztóvédelemben” is rögzítették, hazánkban először a Budai Jogkönyvben. A fiséreknek (halárusoknak) egy márka ezüstöt kellett lefizetniük, ha rajtakapták őket, hogy nem élő halat árulnak. A nem friss halat jellel kellett ellátni – lecsapták a farkát (2004 Természet Világa CD50).

Vö. CzF.; TESz.; ÚMTsz.

fisér főnév 4A9 (rég v. nyj)
halfogással, halászattal foglalkozó személy, ill. halkereskedő v. halárus
Egy fisér (haláruló) úti viszontagsága
(1878 Magyar Nyelvőr)
[a Szeged felsővárosi férfiak viselete] változatos, amint foglalkozásuk változatos. A „super” (hajóács) barna színű kurta ujjasa, lefelé hajló gallérral s a csizmaszárra lehúzott pantallóval, váltakozik a „fisér” (nagy halász) zsinóros viseletével és a molnárnak szinte fehérben játszó világoskék mandlijával
(1890 Mikszáth Kálmán)
[Tömörkény István] el-elleste, hogy a „fisérek” (halászok) mivel-mivel adják a halpaprikás mennyei ízét
(1938 Budapesti Hírlap júl. 31.)
a halászoktól [sopron]bánfalviak vették meg a halat és vitték Bécsbe, ezeket fisereknek hívták, nagypéntekre néha 80 mázsát is elvittek
(1963 Csatkai Endre)
a „szemmel láthatóság” kritériumát már a középkori „fogyasztóvédelemben” is rögzítették, hazánkban először a Budai Jogkönyvben. A fiséreknek (halárusoknak) egy márka ezüstöt kellett lefizetniük, ha rajtakapták őket, hogy nem élő halat árulnak. A nem friss halat jellel kellett ellátni – lecsapták a farkát
(2004 Természet Világa)
Vö. CzF.; TESz.; ÚMTsz.

Beállítások