hamvasszőke mn és fn
I. mn
’a hamu színéhez hasonló szürkés- v. ezüstfehér árnyalatú, tompa fényű szőke 〈haj(szín), arcszőrzet〉’ ❖ szemeim az átelleni ház ablakában gyönyörű női alakra estek! Pompás hamvas szőke haj, gazdag fonadékokban selyemháló alá rejtve (1861 Szokoly Viktor C4050, 78) | [a fiatal férfi] termetre még magasabb társánál, haja, szakálla hamvas szőke (1883 Budapesti Hírlap jan. 28. C4730, melléklet [1]) | [A hajfesték] kapható fekete, sötétbarna, világosbarna és hamvasszőke szinekben (1927 Pesti Hírlap jún. 5. C5675, 60) | [Viki] a haját finom hamvasszőkére festette, szemmel láthatólag fiatalodott (1963 Magyar Nemzet aug. 13. C0356, 7).
a. ’ilyen hajú 〈ember〉, ill. ilyen hajjal borított 〈fej〉’ ❖ [a két testvér közül az] egyik fekete hajú, barna; a másik hamvasszőke és halvány (1877 Wohl Janka C4560, 98) | Hamvas-szőke feje mindig-mindig előbukkant az anya szomoru arcza mellett (1894 Almanach 1895-re C0009, 17) | a fiatalabbik [nő] hamvasszőke, vékonyhaju (1909 Gárdonyi Géza C1849, 5) | hamvasszőke, álmatagon, félig leeresztett szemhéjjal csücsörítő filmszínésznő (2009 Rakovszky Zsuzsa 3271003, 49).
II. fn
1. ’a hamu színéhez hasonló szürkés- v. ezüstfehér árnyalatú, tompa fényű szőke hajszín’ ❖ [a] fodrászmesterek szerint a női haj divatos szinei az idei nyáron a szőke szin lesz, a hamvasszőkétől a bronzvörösig (1931 Népszava máj. 14. C7499, 14) | A jövő divatos hajszínei: az arany- és a hamvasszőke, a vörös, megközelítik a természetes hajszínt (1962 Esti Hírlap nov. 26. C4751, [6]) | – A legdivatosabb színek? – Legtöbben a hamvasszőkét keresik, gesztenyebarna és bronzvörös póthajat vagy parókát (1969 Népszava máj. 8. C4833, [8]).
2. (ritk) ’ilyen hajú ember’ ❖ [a fiú] a barnákat ki nem állhatta, s most egy huszonnégyesztendős hamvasszőkét vett feleségül (1904 Pesti Napló jún. 27. C1516, [1]) | a világosszőkék érzéketlenek, […] a hamvasszőkék pedig jelentéktelen emberek (1928 Pesti Hírlap aug. 18. C5676, 10) | voltaképpen utálom az ilyen koromfeketéket és éveken keresztül a hamvasszőkéknek voltam lelkes rajongója (1932 Budapesti Hírlap júl. 26. C4720, [1]).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.