🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

szélütött mn és fn 

I. mn 12C7

1. ’olyan 〈személy, es. állat〉, aki v. amely szélütést, agyvérzést kapott, és ennek következtében (részlegesen) lebénult, ill. ilyen személyhez tartozó, a bénulásban érintett 〈testrész〉’ ❖ Szél-ütött embereknek tagjaikat haſznos a’ zöld csallánnál [!] verni, mert érzékenységet és eröt okoz azokban (1775 Csapó József 7062001, 53) | [az udvaron] csalán és paréjbokrok között jár sántítva egy szélütött kuvasz (1846 Jókai Mór CD18) | Az 1215. tartott laterani zsinat végzéseit, mert Bernard [spalatói érsek] ekkor szélütött volt, Treganus [traui püspök] hirdette ki (1913 e. Magyar írók élete CD27) | [Pjotr anyósának] elferdült ajkai mozogtak, de a szélütött nyelv […] némán esett ki a szájából, képtelenül csak egy szót is kiejteni (1936 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | szélütött arcú öreg ember (1981 Népszava márc. 28. C7446, 10) | Nők, akik talán nem is olyan régen még hódítottak, most fonnyadtak, az oldalukon szélütöttek, testük mellett bénán csüngő fél karral (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen emberre jellemző, a szélütés tüneteit mutató 〈állapot〉, ill. ilyen állapotban véghezvitt 〈cselekvés〉’ ❖ ki nem gyzdik meg arról, hogy eredeti botlásnak – bnnek – történnie, és ez által a’ léleknek mintegy szélütött állapotba jönnie kellett? Innét vagyon, hogy az ész ált nem lát mindent, a’ mi az  való boldogitására szükséges (1835 Ivanovics András C7275, 8) | minden agylágyulásnál, delirium tremensnél és szélütött bénaságnál jobban szivünkhöz szól […] a müvészi igazság és az igazi müvészet (1900 Pesti Hírlap máj. 15. C5648, 6) | Hat közül két nyuluk megbetegedett és az úgynevezett bénulásos veszettség tüneteként szélütötten vonszolta hátsó végtagjait (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A lakók mindjárt felismerték Gerber urat – csak ő nem ismert fel senkit […]. X. Lajosné még ott állott egy darabig az udvaron, és bőbeszédűen elmesélte mindenkinek, mint talált rá a szélütötten kóválygó emberre (1991 Népszabadság aug. 31. C7841, 24).

2. (vál) ’bután, a józan észnek ellentmondóan cselekvő 〈személy〉, ill. (ilyen személyre valló,) a józan észnek ellentmondó, észszerűtlen v. megfontolatlan 〈cselekvés, megnyilvánulás, gondolat stb.〉’ ❖ A „Daily News” azon töri fejét, vajjon mit fog lord John kikoholni, hogy az eddigi szélütött hadviselés fölötti boszankodás lármáját elhallgattassa (1854 Pesti Napló júl. 22. C8636, [2]) | merész s eleveneket és holtakat egyaránt szigorún bíráló moralista, ki szemben egy latin proverbium szélütött jóindulatával, a holtról szeret rosszat írni (1893 Fővárosi Lapok C0161, 2452) | A fő azonban az, hogy a „mutatványos bódékat” kiviszik a Népligetbe. Ők „mutatványos bódéknak” nevezik az ő szélütött nyelvükön. Nekünk, őrmestertől lefelé, egy egész világ (1903 Pesti Napló okt. 10. C8684, 6) | Umberto Bossi, az olasz szeparatista Északi Liga, a „zöldingesek” vezetője ismét fegyverbe szólítja híveit, hogy az „adórabló” Róma ellen lázadjanak. A szélütött szélsőséges pártvezér kijelentései elítélő nyilatkozatokat váltottak ki (2007 Népszabadság aug. 28. C7855, [1]).

3. (vál)(vmely hatástól) bénult, tehetetlen, cselekvésképtelen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző, rá valló 〈állapot, megnyilvánulás〉’ ❖ Mihez foghat Oroszország? Ki tarthatja-e sokáig e pontusi és balti ostromzárt? Maradhat e ezen szélütött helyzetben, elszigetelt meddőségben, tehetlenül, mozgás, tevékenység, forgalom, terményeinek kivitele nélkül? (1855 Pesti Napló ápr. 20. C8637, [2]) | Megengedem, hogy vannak férfiak, akik lehajtott fejjel járkálnak, szívük búval teli, gondolkozásuk szélütött, lelküket kerüli a vidámság isteni sugara (1921 Krúdy Gyula CD54) | Imrus szélütötten állt és megüresedett szemmel bámult Sanyi távolodó alakja után. Irénke… meghalt? (1954 Vidor Miklós 9778003, 351) | [Paul Caligliuri] jobbal-ballal úgy bombázott a messzi távolból, hogy a veszélyt idejében meg nem szimatoló kapusok szélütötten kotorásztak maguk mögött a háló aljában (1998 Nemzeti Sport nov. 12. C8067, 16).

4. (kissé rég, ritk) ’gutaütés mint növényi betegség következtében (részlegesen) elszáradt 〈fa〉’ ❖ A kajszibarackfák gutaütéséről Angyal Dezső, a kiváló pomológus, megállapítja, hogy a kezdeti stádiumában az ellen lehet védekezni, habár nem abszolút sikerrel. Ha a jelek mutatkoznak, akkor a szélütött barackfa koronájának minden ágát egy méternyire vissza kell metszeni (1933 Pesti Napló aug. 13. C8711, 43).

5. (irod) ’a szél hatásának kitett, a széltől megtépázott, megrongált 〈épület, növény stb.〉’ ❖ Itt [ti. a pusztán] volt a számadó szélütött karámja, Este a csikós is ide-ide tévedt (1893 Vasárnapi Újság C7407, 802) | Stanci néni most ott ült a meszelt tornácon, kedves leanderje mellett, mely szélütött öreg ágairól gyéren potyogtatta ványadt rózsaszín virágját (1923 Török Sophie CD10) | felnyúlt és szélütött szőlőhajtás bukik le csapzott vadbúza-szár hasal sárgán a földre (1965 Csorba Győző 9091002, 32) | Szélütött tájban futsz körbe-körbe (1966 Népszava márc. 6. C4830, 8).

II. fn 2C1

1. ’olyan ember, aki szélütést szenvedett’ ❖ Ha a’ Szél-ütöttnek romlott tagja ſzáradni, ’s fogyni kezd, kenetteſsék gyakran veres ſzörü kutyának sirjával (1791 Csapó József 7062013, 260) | a hírre Lebée László mint a szélütött rogyott le a templom kövezetére (1884 Jókai Mór CD18) | A vöröshaju ember szemeiben ijjedten lobogtak a zöld kanócok. Egy szélütött kinjával […] próbálkozott felegyenesedni (1922 Barta Sándor 9034003, 18) | Rongyként lógó kar, erőtlen láb a szélütöttek, az agyi sérültek ismertetőjele (1998 Magyar Hírlap CD09) | A szélütöttek egyharmada egy hónapon belül meghal, másik harmaduk tartósan fogyatékos marad (2010 Népszabadság nov. 13. C7858, 12).

2. (ritk, vál) ’bután, a józan észnek ellentmondóan cselekvő, ill. (vmely hatástól) bénult, tehetetlen, cselekvésképtelen személy’ ❖ Pénztárosok, könyvelők, kezelőtisztviselők egész légiója egy szép reggelen arra ébred, hogy nincs kenyér, nincs állás, mehetnek. […] A nagyzoló politika e valódi szélütöttjei kaszát, kapát nem foghatnak, a kőtörést sem tanulták, műveltségük visszatartja őket nyomoruk mutogatásától, cipelik az élet terhét és az értékesebb holmit a zálogházba (1914 Pesti Hírlap febr. 7. C5662, 33) | [a költő-emberek] az élet sziklaperemén reménytelenül bár, de büszkén, magánosan ülnek, mint az idegen bércre vetődött kőszáli sas és szájuk körül örökké ott vibrál egy finom mosoly, amint lenéznek a kavargó tömegre, a harcolókra, tervezőkre, tülekedőkre és a szélütöttekre (1926 Budapesti Hírlap márc. 5. C4714, 2) | arra kéne vetni inkább pillantást, hogy mégis kik miatt kerültünk vissza a húszas évekbe, vagy talán még visszább, mert már naponta találkozom olyan szélütöttekkel, akik agyilag Tiszaeszlárnál tartanak nagyon is konkrétan (2007 Népszabadság júl. 11. C7855, 5).

J: gutaütött.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
szélütött melléknév és főnév
I. melléknév 12C7
1.
olyan 〈személy, es. állat〉, aki v. amely szélütést, agyvérzést kapott, és ennek következtében (részlegesen) lebénult, ill. ilyen személyhez tartozó, a bénulásban érintett 〈testrész〉
Szél-ütött embereknek tagjaikat haſznos a’ zöld csallánnál [!] verni, mert érzékenységet és eröt okoz azokban
(1775 Csapó József)
[az udvaron] csalán és paréjbokrok között jár sántítva egy szélütött kuvasz
(1846 Jókai Mór)
Az 1215. tartott laterani zsinat végzéseit, mert Bernard [spalatói érsek] ekkor szélütött volt, Treganus [traui püspök] hirdette ki
(1913 e. Magyar írók élete)
[Pjotr anyósának] elferdült ajkai mozogtak, de a szélütött nyelv […] némán esett ki a szájából, képtelenül csak egy szót is kiejteni
(1936 Gellért Hugó ford.Gorkij)
szélütött arcú öreg ember
(1981 Népszava márc. 28.)
Nők, akik talán nem is olyan régen még hódítottak, most fonnyadtak, az oldalukon szélütöttek, testük mellett bénán csüngő fél karral
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen emberre jellemző, a szélütés tüneteit mutató 〈állapot〉, ill. ilyen állapotban véghezvitt 〈cselekvés〉
ki nem gyzdik meg arról, hogy eredeti botlásnak – bnnek – történnie, és ez által a’ léleknek mintegy szélütött állapotba jönnie kellett? Innét vagyon, hogy az ész ált nem lát mindent, a’ mi az  való boldogitására szükséges
(1835 Ivanovics András)
minden agylágyulásnál, delirium tremensnél és szélütött bénaságnál jobban szivünkhöz szól […] a müvészi igazság és az igazi müvészet
(1900 Pesti Hírlap máj. 15.)
Hat közül két nyuluk megbetegedett és az úgynevezett bénulásos veszettség tüneteként szélütötten vonszolta hátsó végtagjait
(1933 Az állatok világa ford.)
A lakók mindjárt felismerték Gerber urat – csak ő nem ismert fel senkit […]. X. Lajosné még ott állott egy darabig az udvaron, és bőbeszédűen elmesélte mindenkinek, mint talált rá a szélütötten kóválygó emberre
(1991 Népszabadság aug. 31.)
2. (vál)
bután, a józan észnek ellentmondóan cselekvő 〈személy〉, ill. (ilyen személyre valló,) a józan észnek ellentmondó, észszerűtlen v. megfontolatlan 〈cselekvés, megnyilvánulás, gondolat stb.〉
A „Daily News” azon töri fejét, vajjon mit fog lord John kikoholni, hogy az eddigi szélütött hadviselés fölötti boszankodás lármáját elhallgattassa
(1854 Pesti Napló júl. 22.)
merész s eleveneket és holtakat egyaránt szigorún bíráló moralista, ki szemben egy latin proverbium szélütött jóindulatával, a holtról szeret rosszat írni
(1893 Fővárosi Lapok)
A fő azonban az, hogy a „mutatványos bódékat” kiviszik a Népligetbe. Ők „mutatványos bódéknak” nevezik az ő szélütött nyelvükön. Nekünk, őrmestertől lefelé, egy egész világ
(1903 Pesti Napló okt. 10.)
Umberto Bossi, az olasz szeparatista Északi Liga, a „zöldingesek” vezetője ismét fegyverbe szólítja híveit, hogy az „adórabló” Róma ellen lázadjanak. A szélütött szélsőséges pártvezér kijelentései elítélő nyilatkozatokat váltottak ki
(2007 Népszabadság aug. 28.)
3. (vál)
(vmely hatástól) bénult, tehetetlen, cselekvésképtelen 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző, rá valló 〈állapot, megnyilvánulás〉
Mihez foghat Oroszország? Ki tarthatja-e sokáig e pontusi és balti ostromzárt? Maradhat e ezen szélütött helyzetben, elszigetelt meddőségben, tehetlenül, mozgás, tevékenység, forgalom, terményeinek kivitele nélkül?
(1855 Pesti Napló ápr. 20.)
Megengedem, hogy vannak férfiak, akik lehajtott fejjel járkálnak, szívük búval teli, gondolkozásuk szélütött, lelküket kerüli a vidámság isteni sugara
(1921 Krúdy Gyula)
Imrus szélütötten állt és megüresedett szemmel bámult Sanyi távolodó alakja után. Irénke… meghalt?
(1954 Vidor Miklós)
[Paul Caligliuri] jobbal-ballal úgy bombázott a messzi távolból, hogy a veszélyt idejében meg nem szimatoló kapusok szélütötten kotorásztak maguk mögött a háló aljában
(1998 Nemzeti Sport nov. 12.)
4. (kissé rég, ritk)
gutaütés mint növényi betegség következtében (részlegesen) elszáradt 〈fa〉
A kajszibarackfák gutaütéséről Angyal Dezső, a kiváló pomológus, megállapítja, hogy a kezdeti stádiumában az ellen lehet védekezni, habár nem abszolút sikerrel. Ha a jelek mutatkoznak, akkor a szélütött barackfa koronájának minden ágát egy méternyire vissza kell metszeni
(1933 Pesti Napló aug. 13.)
5. (irod)
a szél hatásának kitett, a széltől megtépázott, megrongált 〈épület, növény stb.〉
Itt [ti. a pusztán] volt a számadó szélütött karámja, Este a csikós is ide-ide tévedt
(1893 Vasárnapi Újság)
Stanci néni most ott ült a meszelt tornácon, kedves leanderje mellett, mely szélütött öreg ágairól gyéren potyogtatta ványadt rózsaszín virágját
(1923 Török Sophie)
felnyúlt és szélütött szőlőhajtás bukik le csapzott vadbúza-szár hasal sárgán a földre
(1965 Csorba Győző)
Szélütött tájban futsz körbe-körbe
(1966 Népszava márc. 6.)
II. főnév 2C1
1.
olyan ember, aki szélütést szenvedett
Ha a’ Szél-ütöttnek romlott tagja ſzáradni, ’s fogyni kezd, kenetteſsék gyakran veres ſzörü kutyának sirjával
(1791 Csapó József)
a hírre Lebée László mint a szélütött rogyott le a templom kövezetére
(1884 Jókai Mór)
A vöröshaju ember szemeiben ijjedten lobogtak a zöld kanócok. Egy szélütött kinjával […] próbálkozott felegyenesedni
(1922 Barta Sándor)
Rongyként lógó kar, erőtlen láb a szélütöttek, az agyi sérültek ismertetőjele
(1998 Magyar Hírlap)
A szélütöttek egyharmada egy hónapon belül meghal, másik harmaduk tartósan fogyatékos marad
(2010 Népszabadság nov. 13.)
2. (ritk, vál)
bután, a józan észnek ellentmondóan cselekvő, ill. (vmely hatástól) bénult, tehetetlen, cselekvésképtelen személy
Pénztárosok, könyvelők, kezelőtisztviselők egész légiója egy szép reggelen arra ébred, hogy nincs kenyér, nincs állás, mehetnek. […] A nagyzoló politika e valódi szélütöttjei kaszát, kapát nem foghatnak, a kőtörést sem tanulták, műveltségük visszatartja őket nyomoruk mutogatásától, cipelik az élet terhét és az értékesebb holmit a zálogházba
(1914 Pesti Hírlap febr. 7.)
[a költő-emberek] az élet sziklaperemén reménytelenül bár, de büszkén, magánosan ülnek, mint az idegen bércre vetődött kőszáli sas és szájuk körül örökké ott vibrál egy finom mosoly, amint lenéznek a kavargó tömegre, a harcolókra, tervezőkre, tülekedőkre és a szélütöttekre
(1926 Budapesti Hírlap márc. 5.)
arra kéne vetni inkább pillantást, hogy mégis kik miatt kerültünk vissza a húszas évekbe, vagy talán még visszább, mert már naponta találkozom olyan szélütöttekkel, akik agyilag Tiszaeszlárnál tartanak nagyon is konkrétan
(2007 Népszabadság júl. 11.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások