ápolgat ts ige 5a
1. ’〈beteg v. magatehetetlen embert〉(gyógyulásán munkálkodva) gyengéden gondoz, testi szükségében ellát’ ❖ Királyi várába vivén [Argirust], ápolgatja, Ruháit testéről mindjárt lerángatja, Ágyára fektetvén, csókolja, nyuggatja, Keserves útjait vele számlálgatja (1781 Piskolti István 7269002, [A16v]) | Klárának ápolygató kezei az fájdalmait igen meg-enyhítették (1796 Vitéz Imre ford.–Spiess C4519, 70) | imádott férjét betegségének kezdetétől fogva koporsója’ bézártáig oly féltékeny szerelemmel ápolgatá, hogy még tsak álom által leendő, bádjatt erejének kipótolására sem akart szenvedő férjének oldalától távozni (1820 Aszalay József 8020001, 20) | Amikor ájulásából magához tér, éppen egy halászlány ápolgatja (1940 Szerb Antal 9668018, 111).
2. (rég) ’csókolgat, ölelget, ill. dédelget, babusgat vkit, ritk. vmit’ ❖ midőn [kedvesemtől] el bútsúztam, ezerszer ápolgatván (1785–1790 Verseghy Ferenc C4441, 38) | A’ Bononiai kis kutya igen gyönyörü, kitsiny, hoszszú szőrű állatotska, mellyet … mint ölbeli-kutyát nagyon ápolgatnak (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 483) | Ovidius itt ápolgat Római szép szűzeket (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4641, 87) | a bábújával játszó, azt dajkáló, ápolgató, öltöztető, fésülő, mosdató, etető, korholó s becéző kis leány jövendőbeli anyai hivatásra való előkészületképen a nagyoktól ellesett gyermekápolási működéseket utánozza (1893 PallasLex. CD02).
2a. (rég) ’kényeztet, ajnároz vkit’ ❖ Láttya ezt az egész Pesti ’s Budai Magyar Közönség, a’ melly ápolgat bennünket (1792 Endrődy János C2990, 7) | a’ Tanittókat ’s Tanulókat munkás dajkálkodásokkal ápolgatják (1809 e. Kováts József³ C2776, 8).
3. ’〈embert, állatot, növényt〉 gondoz, ill. róla gondoskodva (szeretettel) nevel’ ❖ A kis tarka madárt kézre kapták, Nem bántották, szépen ápolgatták (1779 e. Faludi Ferenc CD01) | Háláld meg néki imádságid által atyai szorgalmatosságát, mellyel támogatott, atyai szeretetét, mellyel ápolgatott (1790 k. Verseghy Ferenc 7373005, 68) | A’ Vadász e’ hónapban kutyáit ápolgatja, napos időben szabadon eresztgeti, jártatja (1829 Pák Dienes 8346011, 11) | napestig az anyám kertjében foglalatoskodtam, rózsafákat ültettem, ojtottam, szemeztem, öntöztem, nyestem, gyomláltam, ápolgattam (1914 Lampérth Géza 9379015, 4) | [Szeszen-Ugán] szült urának, Szegen-Szebdegnek szép kicsi lányt, Ceceg-Nogont – ápolgatta édesanyja, apjának szemefénye volt (1971 Képes Géza ford. 9323052, 62).
3a. ’〈helyet, tárgyat, testrészt〉 folyamatosan rendben, ill. tisztán tart’ ❖ jó Mag, jó és ápolgatott földbe húllyon (1821 Bachich József ford.–Funke C0703, XIV) | roszúl ápolgatott mécsbél (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 37) | kertjét ápolgatja (1948 Keszi Imre 9329003, 14) | A hajamat kellene vég nélkül ápolgatnom, s ehelyett fiókokat húzogatok, bútorokat döntögetek kínomban és dühömben (1973 Pilinszky János 9531090, 59).
4. ’fennmaradásában, fejlődésében, gyarapodásában segít, támogat’ ❖ [Az asszony] okossága, esze házát ápolgattya, Sérelmét, hibáit szépen takargattya (1797–1801 Bessenyei György¹ 7044016, 314) | a jó erkölcsöket ápolgassák, a rossz szokásokat irtogassák (1805 k. Verseghy Ferenc 7373016, 191) | a magyar szó szeretetét ápolgatja szinművészetünk (1896 Beöthy Zsolt C1014, 156) | A piaristák pesti gimnáziuma a filozófus Horváth Cyrill igazgatása alatt az abszolutizmus nehéz éveiben is ápolgatta a nemzeti szellemet (1993 Ritoók Zsigmond CD30).
4a. ’〈érzelmet, viszonyt, emléket〉 őriz, fenntart’ ❖ Még barátság ápolgattya szerelmünknek lángjait (1790–1799 Verseghy Ferenc CD01) | Hazájok szerelmét, ezt az örök mécset, Kebelök mélyében ápolgaták szentül (1848 Arany János C0646, 66) | [Bródy Sándor] öreg és ifjú hírlapírótársak barátságát ápolgatta (1925 Krúdy Gyula C2840, 424) | Ápolgathatnánk éppen tovább az egykori emlékeket, csakhogy nincs benne ráció (1997 Magyar Hírlap CD09).
J: ápol, apolgat.
Sz: ápolgatás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ápol; SzT.; ÚMTsz.