áraszt ts ige 5a3
1. (átv is) ’〈folyó- v. állóvizet〉 tömegében növeszt, magasabb szintűvé duzzaszt, áradásra késztet’ ❖ a’ szomszéd Tiszát könynyel árasztó Szeged (1794 Mátyási József C3062, 13) | tiszta nap sütött, vagy árasztó zápor ömlött le (1835 Csiszár Sámuel 8090001, 14) | lovaink folyvást apró pocsolyákban zubickoltak, miket az éjjeli zápor árasztott (1844 Nagy Ignác 8324010, 44) | folyammá árasztá a patakokat (1877 Jókai Mór CD18).
2. ’〈folyadékot〉 bőven folyat, ill. fakaszt’ ❖ Sír, zokog, s könny-özönt áraszt hült testére (1785 Batsányi János 7023003, 9) | Sarolta szíve’ vérét árasztotta volna (1824 Majláth János C0032, 54) | Csapon dől a tokaji máslás. A szobapadlón vizet áraszt, Hogy nem lelsz egy tenyérnyi szárazt (1855 Arany János 8014066, 232) | Isten sem gyászol minket. Közömbösen új özönvizet áraszt a földre (1983 e. Tollas Tibor 9818051, 197).
2a. (vál) ’〈áldást, kegyelmet, hasznot stb.〉 bőven ad, ont (magából)’ ❖ Az Isten áldomásait áraszsza a’ Kis-aszszonyra (1790 Simai Kristóf ford. C3745, 108) | minden egyes jó tett, az egész emberiségre áraszt hasznot (1839 Nagy Elek C3241, 71) | [Hőgyes Endre] Akadémiánkra csak fényt és dicsőséget fog árasztani (1887 Akadémiai Értesítő C0365, 117) | Bizonyosan nem akad olyan együgyű, aki azt merné állítani, hogy a háború áldást árasztott az emberiségre (1920 Zsadányi Henrik CD10) | Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
2b. ’〈bajt, veszélyt stb.〉 zúdít vkire, vmire’ ❖ ezen hijányt [ti. hogy ki örökölheti a trónt] Sz. Istvánnak is, annyi más dícséretes rendelkezési között, kipótolni soha eszibe nem jutott; minek elmúlasztása olly sok zűrzavart, veszélyt árasztott idővel a’ hazára (1837 Péczely József 8359002, 54) | apjára, testvéreire is vészt árasztani kész (1850 Vajda János 8503065, 42) | Igy áraszt hitszegésre bajt az ég! (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3730, 258) | a gonosz sötétséget árasztó, pusztulást előidéző, halált jelentő erejével (1995 BibliaiLex. CD1207).
2c. (rég, ritk) ’〈betegséget〉 okoz, ill. terjeszt’ ❖ a’ rosz tartás … ingerli, és árasztya leg inkább mindenféle marhában a’ dgös nyavalyát (1789 Fekésházy György C1746, 15) | [Angliában] szintén régóta ismerték a szenet, de még 1673-ban is, mint oly anyagot, mely ragályos betegséget áraszt s embert, állatot, fát, füvet megmérgez (1940 Vajk Artúr CD52).
2d. áraszt vmivel (kissé rég) ’eláraszt, beborít, ellep vmit v. vkit vmivel’ ❖ Goethe, Herder […] műveinek fordítása hihetőleg sok lelki gyönyörrel árasztotta keblét (1868 e. Erdélyi János² C1630, 5) | a szabadság annyi dicsőséggel árasztott harczterein (1870 Orbán Balázs 8340017, 170) | Éva csókjaival árasztá a fiut (1878 Kristóffy József C2825, 227) | Ölelj karoddal görcsösen csak át, Hő csókjaiddal áraszd ajkamat (1893 Bocz József C1123, 125) | Régi ellenségem űz s öl, vízzel áraszt, lánggal pörzsöl (1932 Babits Mihály ford.–Hildebert de Lavardin CD01).
3. ’〈vmilyen légnemű anyagot, fényt, hangot stb.〉 folyamatosan nagy tömegben v. erőteljesen kibocsát magából’ ❖ [az ablakokon] az esthajnal’ végsugárai derengettek be, a’ roppant sokaságra tündéri fényt árasztva (1838 Jósika Miklós 8212006, 17) | Ropogó tűz áraszt meleget az otthonos szobácskába (1882 Tóth Béla¹ C4259, 16) | a patak-csörgedezés, a nászmenet vagy temetés látása végtelen zenei folyamatokat áraszt a hegedümből (1907 Gárdonyi Géza C5321, 117) | [az] ördöngős szerkezet közvetlenül a [vécé]kagyló mellett árasztja a meleg levegőt (1981 Dénes Tibor 9812004, 196) | nyirkos hideget árasztó téli világ (1992 Gelencsér Gábor 2010005, 29) | A föld még árasztotta magából a nappal beszívott meleget (1994 Magyar Hírlap CD09).
3a. ’〈vmilyen illatot v. szagot〉 erőteljesen kibocsát magából’ ❖ Illatot áraszt fakadozó bokrok alatt az ibolya (1841 Vajda Péter 8504012, 18) | Az ember belépett, és vizes bundaszagot árasztott maga körül (1907 Gárdonyi Géza C1842, 412) | gargantuai méretű üstben kicsi – fűszeres főzelék – párolgott, orrcsiklandozó illatokat árasztva (1938 Baktay Ervin 9018001, 131) | örökké gúnyolták Jumasevet az ápolatlan külseje miatt: gyűrött farmerben, szakadt pulóverben járt, és kellemetlen szagot árasztott (1997 Magyar Hírlap CD09).
4. ’〈érzelmet, hangulatot, felfogást stb.〉 erőteljesen sugároz magából’ ❖ Lehet-é az, hogy … félelem háborgasson egy oly szívet, a mely más szívre is nyugalmat áraszthat? (1797 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 635) | Újitó tanokat áraszt (1876 Gáspár Imre C1854, 169) | szellemes, bájos, bohókás kedvű szerelmes fiatal asszony, aki napsugaras derűt áraszt maga körül (1900 Ady Endre C0534, 353) | Most már nem volt nő […] most anya volt és jóságot és szeretetet árasztott kisebbik fia felé és jóságot és rajongást a nagyobbik: Bandi felé (1955 Bölöni György 9069001, 166) | A Kassákéhoz hasonló, új forradalomra tüzelő gondolatokat árasztanak Barta Sándor, Boross F. László, Mácza János és mások írásai is (1965 József Farkas CD53) | régi hangulatot árasztó patinás „söntés” (1981 Magyar Konyha 2206032, 8).
Ö: el~, ki~.
ÖU: meg~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ár²; ÉKsz.