ártó mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → árt¹.
II. mn 17A
1. ’kárt, bajt okozó, veszélyes’ ❖ Fojtsa meg mírígyét Ártó Vallásoknak (1772 Orczy Lőrinc 7249010, 57) | ártó ösztön (1893 Bocz József C1123, 186) | Még csak övet sem találtak a derekán, sem semminémű ártó fegyvert (1899 Baksay Sándor C0729, 186) | [a leány] eddig püspöki kastélyokban lakott, minden ártó szellőtől [megőrizve] (1902 Jókai Mór CD18) | ártó hazugság (1919 Szabó Dezső 9623005, 248) | ártó szándékkal ellene tör (1923 Huszti József ford.–Marcus Aurelius 9267001, 25) | az időjárás, amely itt is tartalmaz ártó esőt és engedetlen szelet, egészen kiforgatta sárga színéből [a házat] (1934 Tamási Áron 9701005, 103) | a néphit tudattalan rétegeiben […] több ikertestvér életbenléte ártó, vészes (1946 Wagner Lilla 9784001, 80).
1a. ’olyan 〈(természetű) ember〉, aki másoknak bajt, kárt okoz(ni igyekszik), másoknak árt’ ❖ ártó harczosok (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 325) | Rút a világ, ártók az emberek (1856 Vachott Sándor 8499012, 20) | [Tisza István] milyen ártó, milyen dacos, milyen erős, milyen szép, milyen magyar ember (1908 Ady Endre CD0801) | [imádkozzatok,] hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
2. ’szervezetre, egészségre káros’ ❖ ſzoritto Eſzközökkel nem jó élni, ellenben ollyannal [tanácsos] élni, mely által az ártó nedveſség fellyül, ’s alól ki-irtetteſsék (1791 Csapó József 7062012, 162) | szól vala ő, mint orvos az ártó Régi betegséget gyógyítva keserves itallal (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 107) | a beteg csak akkor gyógyul meg tökéletesen, ha a káros körülményeket, a környezet ártó hatásait is megszüntettük (1961 Buga László 9075001, 154).
2a. (rég) ’mérgező anyagot tartalmazó’ ❖ senki ez ártó gyümölcsökhöz hozzá ne nyúljon; mert a rövid enyhülésért halált vesz bennük magának (1884 Jókai Mór CD18) | Öreg asszonyok […] ártó füveket hoztak. Mérges, veszélyes füveket (1893 Abonyi Árpád C0478, 21).
2b. (rég) ’hasznos növényeket károsító v. pusztító, kártékony 〈növény, állat〉’ ❖ [a körtét] semmiféle ártó bogár meg ne támadhassa (1886 Jókai Mór C2334, 153) | A fáknak kénporral való szorgalmas behintése által […] sikerrel lehet ez ártó penészgomba ellen küzdeni (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
3. ’〈(nép)hiedelem szerint〉 bajt, rontást előidézni képes 〈személy, lény〉’ ❖ [Ahmed] minden tekintetét Allah ártó angyalai őrzik, hogy akire ráveti szemeit, el legyen kárhozva rögtön (1854 Jókai Mór CD18) | A törvény csak annyit mond: ha ártó boszorkányt találsz, azt égesd meg! (1917 Herczeg Ferenc 9241009, 54) | A romokat ártó szellemek tartják megszállva (1961 Scheiber Sándor 9588001, 223) | [az asszony] 3–8 éves gyerekeket is bevon (szülői beleegyezéssel) ártó lelkeket eltávolító szeánszaiba (1995 Magyar Hírlap CD09).
3a. ’〈(nép)hiedelem szerint〉 baj, rontás előidézésére haszn. 〈eszköz, szertartásos cselekedet〉’ ❖ ártó jelöléseket […] adott a’ kezébe írván […] táblára sokat (1794 Molnár János C3196, 38) | [a gyógyító asszonyok] ha megbántják őket, ha nem teljesítik kéréseiket, akkor ártó, „fekete” mágiát is tudnak alkalmazni (1990 N. Kristóf Ildikó CD17).
III. fn 1A (/irod)
’az az ember, aki a másiknak ártani, bajt okozni igyekszik’ ❖ Nem vala ekkor semmi kedvezés sem az ártónak, sem az ártatlannak (1818 Márton István 8297001, 9) | a falka megszépűljön, Gazdasszony gyümölcse gyűljön, Jó akaróm örömére, Ártóm kedve ellenére! (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521008, 235) | hajdani ártómat mostani le-vitézlett állapatjában még nékem kéne gyámolittnom (1972 Weöres Sándor 2018008, 407).
J: ártalmas.
Sz: ártós.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.